Meghalt kertész Ákos. Milyen emlékek maradnak meg benne róla?

„A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire."

Nagy forma volt a csávó, a nagymagyaroknak meg fájt az igazság. De hát az idő bebizonyította, hogy igaza van. Meg lehet nézni hova juttatott a magyar virtus. :)

Őszinte leszek, meg kellett halnia ahhoz, hogy tudomást szerezzek arról, hogy élt (nem vagyok még elég művelt).

Ő is őszinte volt. Kíméletlenül őszinte. Ezt én nagyra értékelem attól függetlenül, hogy nem értek egyet vele, sem azzal, ahogyan ezt kifejezte.