Mi ez a Románia gyűlölet?

Szerintem elég nagyfokú korlátoltság kell ahhoz, kérdező, hogy úgy akard felvenni a versenyt a megbélyegzés ellen, hogy másokat bélyegzel meg!

Nyugodj meg, te sem vagy a legélesebb kés a fiókban - és erre a kérdésed élő bizonyíték.

Az általánosító romángyalázás egy hülyeség, olyanokra jellemző, akik egy románt sem ismernek (mint ahogy a magyargyűlöletben is azok a románok az ászok, akiknek egyetlen magyar barátjuk, családtagjuk, kollégájuk, jószomszédjuk sincsen).

A múlt bűneit nem szabad elfelejteni, de a jelenben már a trianoni generációk unokái, dédunokái, ükunokái élnek.

Rengeteg rendes, jóravaló román ember létezik, én is ismerek jónéhányat. Ettől még nem kell a székelyeket szidni, pusztán azért, mert te olyanokkal ismerkedhettél meg, akik nem valami "éles kések" (mindenki a maga szintjén barátkozik).

Hidd el, a székelyek legalább olyan jó, sőt, jóravalóbb emberek mint a magyarországiak vagy a románok. Amellett ugyanis, hogy ugyanolyan embernek születnek, mint bárki más, képesek arra, ami sajnos a szászoknak, sváboknak pl. nem sikerült: 1000 éve megőrizni a kultúrájukat, identitásukat, társadalmi berendezkedésüket úgy, hogy sosem volt országuk és nem állt mögöttük államapparátus, kormány, rendőrség, hadsereg - egy egész állam, a maga intézményrendszerével.

A csizmájukat megpucolni sem vagy méltó, ezt elhiheted! :-)

23# azért mi ilyet nem csinálunk románokkal Magyarországon

[link]

#7 a zászló égetéseket meg egyéb finomságokat miért nem linkelted be?

N+1 száz éves eseményeket felesleges mutatni, azokra mindig legyintenek, hogy "rég volt".

Pár éves eseményeket érdemes mutatni, hadd lássák, mennyire árad a szeretet a román *khm* ú.n. "testvéreinktől".

[link]

Vagy például, hogy évekig nemzetbiztonsági kockázatot jelentett az, ha valaki magyarnak születik erdélyben.

Ez, és az ehhez hasonló dolgod azok a finomságok, amiket érdemes osztani.

#25 "Pár éves eseményeket érdemes mutatni, hadd lássák, mennyire árad a szeretet a román *khm* ú.n. "testvéreinktől"."

22-es vagyok, erdélyi magyar, itt is élek. Az ilyen extrém példák nagyon félrevisznek, bocs.

Nagyváradon él 133.224 román ember a 2011-es népszámlálás szerint. Ebből 133.223 NEM gyújtotta meg azt a magyar zászlót. Az egy KONKRÉT ember volt!

Az a zászló is ott állt hosszú évek óta, senki nem nyúlt hozzá addig.

Ki lehet ragadni ilyen példákat, de a valóságban a román szélsőjobb nem sokkal népesebb tábor mint a magyar szélsőjobb lakosságarányosan.

A fekete március megint egy másik kérdés (borzalmas), én tudom, hidd el, vásárhelyi vagyok. De az egy szervezett dolog volt, Iliescu tudtával, a román titkosszolgálat és a Vatra csinálta az egészet, egyes ortodox pópák segédletével.

Meghülyítették a románokat, olyan hazug álhíreket terjesztettek nyomtatásban, amiket akkor nem is lehetett leellenőrizni (internet nem létezett), az egyszerű falusiak meg elhitték, amit a pópa mond nekik a szószékről. Ma sokan szégyellik már, azt is, hogy elhitték.

Olyan volt például, hogy megjelent egy patikán egy KÉTNYELVŰ felirat, a Vatra meg lehozta a lapjában, hogy a magyarok Vásárhelyen MAGYAR FELIRATRA cserélték a román feliratot. Nem azt írták, hogy kétnyelvűre, hanem, hogy magyarra! És ez csak a legkisebb hazugságuk volt.

De azok más idők voltak.

Én ettől függetlenül leéltem egy fél életet Romániában úgy, hogy csak egyetlenegyszer kötöttek belém a magyarságomért, a kilencvenes évek Funar-féle Kolozsvárján az utcán, de az is egy rövid szóváltás volt, nem fajult tettlegességig a dolog.

Magyar óvodába, iskolába, egyetemre jártam - és végig román állami oktatásban (tehát nem a magyarországi alapítványi egyetemekre, hanem román egyetem magyar karára). Magyar egyházhoz tartozom, szabadon használom az anyanyelvemet mindenhol. Semmilyen atrocitás nem ért.

Vannak román ismerőseim, egy-két olyan is, akit már-már barátomnak is mondanék (én nehezen osztogatom ezt a jelzőt), tisztelnek, szeretnek, van, amelyik tud magyarul is, sokszor magyarul beszélgetünk.

Hülyék, kretének, szélsőjobbosok vannak köztük is (kik között nincsenek?) és sok még a rossz berögződés.

De aki tagadja, hogy sokat javult a helyzetünk az elmúlt 30 évben és egyre normálisabban lehet magyarként élni Romániában, az szerintem vagy nem tudja, milyen volt Ceaușescu alatt és a kilencvenes években, vagy egyszerűen tagadja a valóságot.

Én boldog vagyok Erdélyben és büszke magyar vagyok - az a fajta, aki március 15-én egész nap a kabáton hordja a kokárdát, reggeltől estig. :-)

Ha valaki megnézett, hát nézzen, azért van szeme - de nem kötöttek belém soha, sehol.

Ma már olyan gesztusok is vannak, hogy 85%-ig román városokban, mint Brassó pl. piros-fehér-zöldben világítják ki a város feliratát, a magyar kisebbség előtti tisztelet jegyében.

A jó dolgokat is vegyük észre, ne csak a szélsőséges eseteket!

#5 Az ilyen ocsmány "oláhozás" viszont nagyon gáz dolog, és olyanokat is megbánthatsz vele, akik magyarok, mint pl. a #23-as hozzászóló, de van mondjuk egy román nagymamájuk.

Mire jó ez?

Én "színmagyar" vagyok, apám-anyám az, nincs román a családban. De nagyon sok családban viszont van.

Volt olyan osztálytársnőm, akinek az apja nem tudott magyarul sem, az anyukája volt csak magyar - mégis magyar iskolába adták.

Kettős identitása volt (ilyen igenis létezik), azaz románnak is, magyarnak is érezte magát.

Neki az is fájt, ha oláhoznak, az is fájt, ha bozgoroznak.

RENGETEG ilyen, kettős identitású ember él Erdélyben (tízezres nagyságrendről beszélünk!), elég ha ránézel a népszámlálási adatokra, amelyek szerint 30 ezer magyar nemzetiségű ember van, aki román ortodox vallású!

Ez egy városnyi ember, aki valószínűleg valamelyik szülejétől "örökölte" a román vallást, mégis magyarnak érzi magát és magyar anyanyelvű!

Ezeket az embereket most taszítsuk ki magunk közül? Hányan maradnánk akkor - fél millióan kb.?

Az ilyen általánosító sértegetések nem vezetnek sehová!

28# SZÉKELYUDVARHELYEN? Ne ne vadíts meg!

A legmagyarabb municípiumban, ahol a románság nem éri el a 3%-ot sem?????

Száz emberből nincsen három aki román, de azok mind beléd kötöttek? Hát bátornak bátorak voltak, az biztos! :-))))))

Te direkt kerestél magadnak románokat vagy hirdetést adtál fel, hogy kössön már beléd valaki? Vagy bementél direkt az ortodox templomba, esetleg december elsején a Bukarestből felvonulni odaszállítottak "tömegébe"?

Elég jól ismerem a várost, rokonságom is van ott, gyakran megfordulok - de most tátva maradt a szám...

Hogy valósítottad meg ezt a mutatványt, hogy beléd Udvarhelyen kössenek beléd a románok, mégis? És senki nem akadt egy 95%-ban magyar városban, aki segítségedre siessen?

Mindenesetre oroszlánszívű románokkal találkozhattál... :-)))