Erdély volt valaha Magyarország része, vagy volt ott magyar többség, ami a népességet illeti?

Hú, kérdező, te nem tanultál magyar történelmet?

Természetesen volt Erdély Magyarország része. De ezt általános iskola végére illene tudni.

Magyarországon élsz, magyar iskolába jársz?

Aki Magyarországon jár iskolába, annak általános iskola végére tudnia kell.

Ha nem tudja, az nemcsak róla, de a magyar oktatásról is nagyon gyászos képet fest.

Természetesen a Magyar Királyság része volt, és igen, többségében magyarok lakta terület volt, és ma is az!

Én voltam Erdélyben, konkrétan a Hargita közeli részeken, kb olyan érzés a mindennapi élet ( bolt, üzlet, templom, piac,stb), mintha Magyarországon lennél!!

Csak nézd meg pár nagyobb város nemzetiségi összetételének alakulását.

[link]

[link]

[link]

A honfoglalás kori kettős fejedelemség és az akkori laza törzsszövetségi "államforma" miatt a keleti, erdélyi országrész irányítója a gyula volt. Később Géza fejedelem nyugatra, Esztergomba és Székesfehérvárra tette az uralkodói központot, ezzel közeledve a nyugathoz, de közben nehezítve a keleti országrész közvetlen kormányzását. Ennek köszönhetően maradt meg bizonyos önállósága Erdélynek a történelem során. De ettől még nem volt külön ország. A király által kijelölt vajda csak kormányozta a területet, nem hozott törvényeket vagy vert saját pénzt.

Külön országgá akkor vált, mikor három részre szakadt az ország Buda török elfoglalása után. Majd, mikor felszabadították az országot, a Habsburgok nem integrálták vissza Erdélyt Magyarországba, hanem közvetlenül Bécsből irányították, mint Magyarországtól önálló tartományt. Majd jött 1848 és ott szerepelt a 12 pontban az Unio(Erdéllyel). A szabadságharcot elbuktuk, de a kiegyezéskor ez a követelés is teljesült. Erdély újra Magyarország része lett, egészen trianonig.

Ami a demográfiát illeti, 14.századig nem nagyon volt ott román. Csak ezután kezdtek szépen lassan betelepedni. a 16-17.században még 50+% volt a magyarság aránya, és a maradékban a románok mellett még ott voltak a szászok is.

1. Erdély Mohács (1526) előtt a magyar királyság részét képezte, de nagyon nagy fokú autonómiával, mint Vajdaság. Élén állt az erdélyi vajda, mint a király vazallusa, de hozzá képest is autonómiát élveztek a székelyek és a szászok (ők közvetlenül kizárólag a király alá voltak rendelve, a vajda nem rendelkezhetett a területeik, a székely és szász székek fölött).

2. Az ország három részre szakadása idején létrejött a KELETI MAGYAR KIRÁLYSÁG, ez volt Erdély (a Nyugati Magyar Királyság a mai Szlovákia/Felvidék és Észak-Magyarország volt, a középső és déli részek török hódoltság alá kerültek)

3. A királyi címről való lemondás következtében létrejött, önálló országként az ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG (ez volt Erdély aranykora), fejedelmeit az edélyi magyar nemesség választotta saját soraiból, a töröknek fizetett

adó ellenében megmaradhatott önálló, független államként. Előfordult, hogy fejedelmei egyben perszonálunióban voltak Cseh és/vagy Lengyel királyok is. Itt mondták ki Európában először a vallásszabadságot.

A Fejedelemség idejét heves székely és szász lázadások jellemezték, ugyanis a fejedelmek kiterjesztették föléjük a hatalmukat, amivel nem voltak megszokva korábban (a korábbi vajdákhoz képst önrendelkezést élveztek, a nagyon távol székelő király által garantálva)

4. A Habsburg Birodalom általi bekebelezése után önálló tartomány maradt, ERDÉLYI NAGYFEJEDELEMSÉG néven, a császárok ezt a címet automatikusan felvették koronázásuk alkalmával. Továbbra is önálló kormányzata volt, az erdélyi magyar, székely és szász rendek, illetve császári helytartók vezették.

5. A kiegyezés idején Erdélyt a magyar vezetés megfosztja 9 évszázados autonómiájától és 1876-ban bedarálják Magyarország közigazgatási rendszerébe. Egész Erdélyt vármegyésítik, felszámolják a székely és szász székeket, helyettük létrehozzák Háromszék, Udvarhely, Csík, Maros, Szeben, Nagy-Küküllő, Brassó vármegyéket - a székely és szász lakosság nagy elégedetlenségére egyébként. Az erdélyi rendek elvesztik súlyukat a magyar királyságon belül, Budapest központosított hatalmat gyakorol, a transzilvanista erdélyi nemesség és értelmiség tiltakozásával nem törődve.

6. De facto 1918-tól, de jure pedig a Trianoni békediktátum értelmében 1921-től a Román Királyság annektálja, és kritikátlanul átveszi a központosított modellt, azaz Erdélyt bedarálják a román adminisztráció rendszerébe, semmilyen autonómiát nem engedve meg a gyakorlatban.

7. 1940-1944 között Erdélyt ketté szakítják: a kisebb szelet, Észak-Erdély, enyhe magyar többséggel, Magyarországhoz kerül - a román többségű Dél-Erdély pedig Romániához (nagy számú magyar és szász kisebbséggel együtt). A szászokat ezáltal szintén kettétépik: a besztercei, régeni, brassói szász területek Magyarországhoz, a szebeni, szászvárosi, stb. déli szászok Romániához kerülnek.

Ennek a zaklatott időszaknak a végén teszik román többségűvé maguk a magyar hatóságok Észak-Erdélyt is, azáltal, hogy 200.000 magyar ajkú zsidót deportálnak a náci koncentrációs táborok felé (így már ezen a területen is meghaladja a román ajkú lakosság a magyar ajkú lakosság lélekszámát).

8. Erdély 1944 után újra Románia része és egészében már soha többé nem kap semmilyen autonómiát a mai napig.

Székelyföld viszont, sztálini nyomásra, egy ideig autonómiát élvez 1952 és 1968 között, előbb Magyar Autonóm Tartomány, majd Maros-Magyar Autonóm Tartomány néven. Ezt Ceaușescu számolja fel az 1968-as közigazgatási reform során.

Remélem, kielégítően összefoglaltam Erdély történelmét.

Ami a lakossági arányokat illeti: a XIX. század második feléig NEM LÉTEZETT ABSZOLÚT TÖBBSÉG, a németek (szászok) jelentették a mérleg nyelvét.

1910-ben azonban a románok már többségben voltak, még magyar a hatóságok által végzett népszámláláson is: 53% román, 35% magyar, 10% német, 2% egyéb nemzetiség (örmény, ruszin, cigány, stb.).

A románság a magyarsághoz képest nagyobb lélekszámú volt korábban is, ha nem is alkotott abszolút többséget (csak relatív többséget).

Történészek szerint a 16. század környékén fordultak meg az arányok (addig a magyarok voltak többen).