Igaz, hogy Hruscsov 1958-ban Kádárnak felajánlotta, hogy visszaadja Kárpátalját, de Kádár elutasította ezt?

21es, a 2.vh. idejére gondolsz? A Szovjetunió csak azt ajánlotta fel hogy akkor követeljük Erdélyt amikor ők is besszarábiát.

Az biztos hogy egy tucat lehetőségünk lett volna már Trianon (és a párizsi ) béke megváltoztatására. De a kromanyaink annyira nemzetük voltak hogy mindig le mondtak nem csak a területekről hanem a magyarokról is! Aki azt várja hogy Orbán vissza szerzi Kárpátalját annak bilibe lóg a keze! Haza árulók mind! Horthy vezette időszak talán még nemzeti volt. Az már más kérdés hogy milyen áron... Bár ha lett volna más esélye akkor Magyarországon nem lett volna holokauszt.

Drábik????

Drábik egy ostoba, sunyi kamugép!

Igaz, de nem 1958-ban, hanem 1964-ben - ahogy Kun Miklós történész is kiderítette: "1964-ben Hruscsov felkínálta Beregszászt Magyarországnak, de Kádár János nem fogadta el - derítette ki Kun Miklós. (...) A történész elmondása alapján Kádár cinikusan meg is jegyezte a szovjet államfőnek, hogy inkább Baskíriát adja át nekünk. Pedig Hruscsov úgy fogalmazott: „Beregszász olyan szegény járás, nekünk igazán nem is kell. Tartsunk a hovatartozásról népszavazást, az ott lakók úgyis megszavazzák”. Már a rendszerváltás után, a magyar-ukrán alapszerződés aláírásakor is lehetett volna élelmesebb a magyar külpolitika - jegyezte meg Kun Miklós. Akkor is elő tudták volna készíteni Kárpátalja önállósítását, így begyógyulhatott volna egy trianoni seb."

[link]

#21.: "igaz hogy a ruszkik támogatták Erdély visszaadását, cserében inkább hadat üzentünk nekik?"

Nem támogattak volna azok semmit. Főleg mert Romániát kárpótolni kellett Besszarábia elcsatolásáért.

A magyarság ráadásul nem is tartozott a szláv népek közé, akik ugyebár nem lehettek a sztálini doktrína szerint vesztesek, még a szlovákok sem (tehát a Felvidékünk déli sávját sem tarthattuk volna meg).

Kárpátalja meg a szovjeteknek kellett, tehát arról is lemondhattunk 1945 után.

De bővebben:

[link]

"– Ha végigolvassuk a párizsi béke rendelkezéseit, úgy találjuk, Közép-Európa esetében a szovjet fél elképzelései érvényesültek. Minek tulajdonítható ez a visszás siker?

– A szövetségesek még a háború alatt, 1944-ben megállapodtak abban, hogy az ellenség legyőzése után három megszállási övezetre osztják Németországot: angolra, amerikaira és szovjetre. A kontinens keleti fele a szovjet befolyási övezetbe esett. Továbbá: Kelet-Európát a Vörös Hadsereg katonái szabadították fel – szállták meg –, és a párizsi békeszerződéseket aláíró öt állam közül négy a Szovjetuniónak adta meg magát. A Nyugat akarata tehát nem érvényesülhetett ebben a térségben – ezt Churchill is elfogadta, és tiszteletben tartotta.

– A „pax sovietica”, vagyis szovjet béke aztán kiterjesztette a szovjet érdekszférát, és – az „oszd meg és uralkodj” ősi elve alapján – szembeállította egymással a térség népeit. A kezdetektől ez volt Sztálin célja?

– A „vörös cárként” is emlegetett Sztálin elsősorban azon határokat akarta elérni, amelyek között Oroszország a cári időkben létezett. Azokon kívül szovjet csatlósállamok létrehozására törekedett, amelyeknek – külön-külön – Moszkvához kell igazodniuk. Mindkét pontban elérte, amit akart.

– Amint az az ön által szerkesztett, a Ludovika Egyetemi Kiadó által nemrégiben megjelentetett kötetből – Második Trianon? – Tanulmányok a párizsi magyar békeszerződés aláírásának 75. évfordulójára – is kiderül, Sztálin Magyarországgal szemben különösen kíméletlenül lépett fel. Mivel vontuk magunkra a haragját?

– Romániával és Finnországgal ellentétben nem voltak területi követeléseink a Szovjetunióval szemben, Kassa bombázása – 1941. június 26. – után mégis hadiállapotba kerültünk vele. Ezért határozott úgy – és ennek a szövetségesek előtt hangot is adott –, hogy Magyarországot meg kell büntetni.

– Ami egyebek mellett abban nyilvánult meg, hogy Magyarország és Románia között szovjet döntéssel vonták meg újra a trianoni határt.

– A Külügyminiszterek Tanácsa 1945. szeptember 20-i londoni ülésén az amerikai fél háromezer négyzetmérföldet juttatott volna Magyarországnak Erdély területéből, a rajta élő félmillió magyarral együtt. A francia fél pedig – mivel meghallotta a trianoni békediktátum túlzó és igazságtalan voltát hangsúlyozó bírálatokat, és legalább utólag enyhíteni szeretett volna rajta – azt vetette fel, hogy az Alföld folytatása, a Partium kerüljön Magyarországhoz, az erdélyi fennsík pedig Romániához. Sztálin azonban addigra már eldöntötte a kérdést.

– Milyen szempontok szerint?

– Az Észak-Erdélyt Magyarországnak juttató második bécsi döntést Hitler hozta meg, a Szovjetuniót kizárta e területi rendezésből, noha Sztálin – a Molotov–Ribbentrop-paktum szellemében – igényt tartott az abban való részvételre. De a szovjet diktátornak volt ennél jóval közvetlenebb indítéka is: Románia területéből igényt tartott Besszarábiára és Észak-Bukovinára, és a veszteségért Erdéllyel kívánta kompenzálni Bukarestet. Molotov külügyi népbiztos tehát Londonban közölte, hogy a Szovjetunió – 1945 őszén! – nem tesz mást, mint csatlakozik az 1920-ban hozott angol–amerikai–francia döntéshez, amely Romániának juttatta Erdélyt.

– Ezek szerint nem helytálló a feltételezés, hogy ha Magyarország – Románia példáját követve – átáll a szövetségesekhez, megtarthatta volna Erdélyt?

– Erre csak bizonyos ideig mutatkozott esély, és akkor sem Erdély egésze maradt volna nálunk. Mihály román király 1944. augusztus 23-án állt át. A szeptember 12-én megkötött román fegyverszüneti egyezmény 19. cikkelye kilátásba helyezte, hogy Románia megkapja Erdélyt vagy annak nagyobbik részét, de azt is rögzítette: az erről szóló végleges döntést a háború utáni rendezés során hozzák meg. Ha tehát a magyar kiugrási kísérletre a román előtt kerül sor, Magyarország talán megtarthatta volna Észak-Erdély kisebbik részét – de az egészet akkor sem. Horthy kiugrási kísérletének kudarca el is döntötte a kérdést."