Abortusz. Az apának legyen beleszólási joga?

Ne veszekedjetek már!

Aki az én válaszom után ír az vesztette el a vitát!

Kész vége. Adisznaja

#114 akkor ugyan semmi gond nincs a transzparenciával, nem igaz? Ha nincs így, akkor nincs rejtegetni való.

Ja, és : “Viszont a nőknek átlagban gyengébbek a vezetői képességeik, mert inkább érzelmi alapon hoznak döntéseket, mint racionális alapon.”

Na ez a tévhit

[link]

“First, men aren’t as steady as it seems. Mara Mather, a cognitive neuroscientist at the University of Southern California, and Ruud van den Bos, a neurobiologist at Radboud University in the Netherlands, independently found that when people are under stress, men become more eager to take risks. They’ve found that men become laser-focused on rewards when their heart rates and cortisol levels run high, even if that reward has only a tiny chance of materializing. When the pressure is on and there’s the glimmer of a highly rewarding outcome, men take gambles, more and bigger gambles than they would ordinarily choose.”

“Do women under duress feel as tempted? Usually not. Put most women in the same stressful situation, bump up their cortisol levels and ask them to make the same decision, and you’ll see something rather different. Their heads swivel to the risks. Mather and van den Bos found when women’s bodies were undergoing a strong stress reaction, they took more time weighing the contingencies and were more interested in smaller rewards they could count on. Rather than falling apart, women bring unique strengths to decision-making. Women tend to become risk-alert under stress and go for the smaller wins that are more guaranteed.

Is one strategy better than the other? It is better to be risk-hungry or risk-alert? You could argue either way, but this provides a new reason to have both men and women at the top level when high-stakes decisions are being made. We need both genders in the room to balance one another out when tensions are running high”

114 Sajnos tényleg nem legenda. Persze tényleg van aki ezt erre fogja, de sajnos a többségnél előfordul.

Nagyon nagy hibának tartom hogy a 3 év szülésiszabadság az alap Magyarországon. 3 év alatt könnyedén találnak helyetted embert, érthető okokból, ezért sokszor a szülési korban levő fiatal nőket fel sem veszik, hiába lennének alkalmasak a feladatra, a munkahelyek nem kockáztatnak, mert kemény pénzeket kell fizetniük az ilyen kismamák után. Ez idő alatt nem lehet őket elküldeni, kirúgni, de sok fiatal anya arra eszmél mikor menne vissza dolgozni, hogy lecserélték, legyen akármilyen pozícióban, és hamarosan, amint a kirúgási tiltást fel oldják, el is küldik. Egy kismama egy ilyen munkahelynek csak nyűg. Ha a beteg a gyerek akkor táppénzre kell mennie hogy ápolja, a munkahelynek meg nem megbízható munkaerő így, főleg ott ahol táppénzt sem szeretnek fizetni. Állásinterjúkon is kifejezetten szeretik vallatni a nőket a családalapítási terveikről. Mellesleg sokszor tényleg a férfiakat preferálják, nekem a volt főnököm imádta ezt mondogatni, hogy a férfiakat lehet nyugodtan rabszolgamelóban túlóráztatni, míg a nőnek haza kell mennie a családját ellátni. Egyébként egy kismama kolleganőmet én is így túrtam ki a helyéről. Nem hiszem hogy alkalmatlanabb lett volna a pozíciójára nálam, mert 10 évig volt ott a cégnél, én meg feleannyi ideje sem, ráadásul tanuló is voltam, szóval jóval alulképzett, de engem még akkor bent lehetett tartani rabszolgamelóra (ugyanazért a pénzért), míg már őt nem.

Ezért megoldásnak azt tartom hogy bölcsödékbe kellene invesztálni, illetve azok díját is lejjebb kellene csökkenteni, hogy a kismamák minnél elöbb vissza tudjanak menni dolgozni, hogy ne essenek ki a munkából. Illetve az ilyen anyák megbélyegzését is abbahagyhatná a társadalom. 3 évig otthon rohadni hosszútávon senkinek sem jó.

Mellesleg az is megoldás ha társadalmilag elfogadottabb lenne ha a férfi is mehetne Gyesre, mint a Svédeknél, ahol ez a rendszer fele-fele arányban működik, és nagyon is jól alkalmazható.

#115 Mit értesz transzparencia alatt? Az, hogy a vezetők 40%-ának nőnek kell lennie, nem transzparencia, hanem nemi alapú diszkrimináció. Mellesleg a vállalatok nagy része magánkézben van, tehát profitorientált. A legrátermettebb jelöltet nevezik ki, hiszen tőle remélhetik a legtöbb profitot. Ennek tükrében - mivel jóval több a férfi felsővezető, mint a női -, kijelenthető, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján a férfiak átlagban rátermettebb vezetők.

Amit te idéztél, az nem bizonyítja, hogy a férfiak ne lennének jobb vezetők, mint a nők. Azt bizonyítja, hogy a kockázatvállalási készségük nagyobb, ami jelenthet előnyt is, hátrányt is.

Azt értem alatt, hogy a különböző jelentkezők elbírálása és indoklása nyilvános legyen. Hogy két jelölt közül miért az adott nyerte el a felvételt. Ez akkor érdekes, ha ugyanolyan képesítések és tapasztalatok mellett az egyik férfi, a másik nő. Akkor érdekes hogy miért választották az adott embert. Nyilván, ha ez jól működne, nem lenne szükség sem a kvótákra. (Amikkel amúgy nem értek egyet)

“ mivel jóval több a férfi felsővezető, mint a női -, kijelenthető, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján a férfiak átlagban rátermettebb vezetők.”

Ez pedig hamis következtetés. Vagy korreláció. Amikor két adat együtt változik. De nem bizonyít ok-okozati összefüggést.

#118 Én is támogatom, amit írsz, de biztos vagyok benne, hogy ti feministák nem hinnétek el, ha szakmai szempontokkal indokolnák, hogy a férfi jelöltet választották a nő helyett.

Mi más okból neveznének ki gyakrabban férfi vezetőt, mint nőt, mint hogy a férfiaktól jobb vezetői teljesítményt remélnek?