Nem pénz kérdése, hogy menjenek az emebrek pedagógusnak, hiszen már a szocializmusban is gyenge volt a fizu, akkor mi romlott el?

Amióta politikai komisszárok mondják meg, hogy mit kell tanítani, mit szabad és mit nem és milyen könyvből, azóta ezt a terrort kell elviselni. A sok kötelező óra mellett nem jut se idő, se pénz önképzésre, a szaktárgyakkal kapcsolatos tudományos eredményeknek az oktatásba integrálására.

Orbán ezen a téren is is félrevezeti a közvéleményt. A Horthy kort akarja visszaállítani és közben az adott korban éppen az iskolai oktatás magas színvonala volt az, ami nemzetközi szintre emelte a magyar oktatást. Akkor egy középiskolai tanár simán el tudta tartani a 6-8 fős családját (beleértve a nyugdíj nélküli nagymamát is), tudtak tartani cselédet és szakácsnőt, sőt még nyári pár hetes abbáziai nyaralásra is futotta.

Sok tényező van együtt.

Az online oktatás nem csak a diákoknak, szülőknek volt gond, a pedagógusoknak is. megtapasztaltuk, hogy sokkal kevesebb erőfeszítéssel is el lehet érni azt, hoyg aki akar az tanul aki meg nem akar az nem tanul - de nem a mi dolgunk már hanem a szülőké.

Eltűnt a lelkesedés sok kollégából ami eddig hajtotta, mert a diákoktól, szüleiktől sokkal több negatívum éri a pedagógust és mindenki azon lovagol milyen kevés egy tanár fizetése - ergo akkor szerintük a tanár nem is ér semmit.

Sok helyen - ezen a fórumon is - a pénz az amiben mérik egy ember munkájának értékét, miközben az meg egyre kevesebbet jelent mait a tanuláson/tanításon kívül jelent az iskola: a nevelést. A diákok egyre szemtelenebbek, egyre kevesebbet hajlandóak tanulni. Egy évtized alatt a felére csökkent annak az ismeretnek a mennyisége amit képes vagyok megtanítani a diákjaimnak, mert egyszerűen minimálisan sem veszik a fáradtságot, hogy meg is tanulják. Már dedós módszereket kell bevetni, hoyg egyáltalán hajlandóak legyenek valamit csinálni, miközben tudom, hogy az osztály fele többször ennyit képes lenne megismerni, megérteni.

A tanár hibájának tekintik, hogy ha nem képesek jó jegyre megírni a dolgozatot abból, amit szó szerint az előző órán le is írtak a füzetbe. Ahogy ha otthoni munkát kapnak, amihez használhatnak bármilyen segédeszközt, még magába a feladatsorba is betettem a számolási feladatra példát amit csak más számokkal kellene maguknak kiszámolni, akkor sem képesek sokan még 3-asra sem elkészíteni.

A múlt héten egy ismétlő órán 3 darab egyszerű feladatot nem tudtunk kiszámolni, mert szimplán a csoport fele még csak arra sem volt hajlandó, hogy elkezdje. Amikor meg kell fenyegetni hetedikeseket azzal, hogy óra végén megnézem mindenki füzetét, hogy leírta-e azt ami a táblán volt, majd így is van 2 ember akinek nincs a füzetében semmi, az elég kiábrándító.

Egy anyagilag jól álló város jó családjainak iskolájában dolgozom, de minden órán küzdeni kell a nagypofájú, beképzelt, agresszív, visszafeleselő és közönyös diákokkal, akik csak éppen dolgozni nem hajlandóak órán. És mindegy hogy ez érdekes feladat-e vagy jegyre megy, akkor is van pár aki megpróbálja a feltűnősködésével a többieket zavarni, visszafogni. a szülők fele azért támad mert miattuk az ő gyereke nem tud tanulni, ezeknek a szülei meg azért támadnak, mert én miért nem tanítottam meg a gyereküket és miért fognak megint bukni.

A lelkesedés, az energia hiányzik belőlem is - pedig nekem nem okoz gondot még hogy nem elég magas a fizetésem. Akkor milyen lehet azoknak a pedagógusoknak akiknek ebből kellene eltartania a családjukat?