A pedagógus problémát meg lehetne oldani, racionalizálással így?

Nem értek egyet. Igenis ne legyen sétagalopp elvégezni egy tanárszakot, meg ne csak a leostobábbakat vegyék fel, aki másra nem jó. A leendő generáció van rájuk bízva. Így is egy csomó tudást nem követelnek meg a leendő tanároktól (tanárszakot végeztem, tudom), az "akadémiai" tudás meg abszolút nem fölösleges.

Megbecsüléssel, bérrel lehetne talán javítani a helyzeten. Addig ne csodálkozzunk, amíg egy kezdő tanár a diplomájával gyakorlatilag bárhol többet keres, mint a pedagógus pályán.

A négyessel maximálisan egyetértek. Van több tanár szakos ismerősöm. Van, aki csak "muszájból" végezte el (nem akarja ezt csinálni, nem is fog kelleni neki a diploma, de "jól néz ki", ha van), és van, aki évek óta ezt tervezte, tényleg imádta, én meg elhittem, hogy ha valaki, akkor ő biztos ezt fogja csinálni az alacsony fizetés ellenére is, de mégsem ebben fog elhelyezkedni, mert egyszerűen nem tud megélni belőle. A motiváció a kisebbik gond jelenleg. Félre ne értsd, nem mondom, hogy alapból lenne elég jelentkező tanár szakokra, de abszolút semmi nem motiválja a középiskolásokat. Ha nem akar valaki 5 éves kora óta tanár lenni, akkor valószínűleg nem is lesz az. Náluk is belátja a többség, hogy pl. egy sima fizika szakon, de jó esetben bölcsészként is jobban meg tudnak majd élni, mint tanárként.

Összességében a többi szakkal nem hiszem, hogy meg lehetne oldani a problémát. Volt olyan tanárom, hogy elvégezte az X terület tárgyát, és csak utána lett tanár (10+ éve volt ez, nem tudom, akkor mi kellett hozzá, de eredetileg nem tanári szakot végzett az illető). Egyértelmű volt, hogy a szakmája területét remekül ismeri, de nem volt jó tanár. Gondolom így is tanult valamennyi pedagógiát, esetleg pszichológiát a plusz képzése során, de valahogy fogalma nem volt, hogy kell gyerekekhez beszélni, pedig egy alapból empatikus, normális ember volt. De nem ez volt az eredeti célja, nem volt annyira motivált. A tanár szakot végző, nem tanárnak készülő ismerősöm is sokat tanult egyébként a pedagógiai/pszichológiai óráiból, ezt szerintem ő sem tagadná, és fogja is őket hasznosítani.

Úgyhogy összességében nem gondolom, hogy random természettudományos/nyelvi/akármilyen szakos embereket be kéne vonni tanárnak, de az tény, hogy valahogy (pl. jóval magasabb fizetéssel) motiválni kéne a középiskolásokat a pálya felé.

A pedagógus problémát egyértelműen a béremelés oldaná meg, aminek már pár évvel ezelőtt meg kellett volna történnie. (Csak ugye, akkor is valamiért pont csak arra nem volt elég az a bizonyos "keret".)

De hogyan is néz ki egy pedagógus pályafutása?!

Kezdjük ott, hogy egy tanárszakos hallgatónak az egyetemi képzést is túl kell élnie, ami esetükben sem olyan könnyű, mint ahogy azt sokan gondolják. (Nem csak az alap tárgyukat kell tanulniuk...)

Nagy nehezen túléli az egyetemet, és "magabiztosan" meg is kezdhetné pályafutását, ha nem kéne még a nagyszabású pedagógus életpályamodell nevezetű baromsággal is foglalkoznia gyakornoki ideje alatt. (Aminek szó szerint nincs értelme.)

Szóval a fiatal lelkes pedagógusunk megkezdi pályafutását, ahol is ő nem csak akkor kényszerül dolgozni (oktatás, nevelés, értekezlet, helyettesítés, stb-stb ritka ebédszünettel), amikor az iskolában tartózkodik. (Fel is kell készülni a másnapi órákra, dolgozatokat összeírni, dolgozatokat javítani, késő éjszakába nyúló adminisztrációkat megírni, probléma esetén kapcsolatot tartani a diákokkal és szüleikkel, stb-stb...)

És végezetül, hónap végén (esetenként pár napos/hetes csúszással) megérkezik a jól megérdemelt fizetés, ami sajnos csak az éhenhaláshoz elég.

Konklúzió:

Sajnos könnyen kijelenthető, hogy a pedagógusok fizetése nem arányos azzal, amilyen emberfeletti teljesítményt ők cserébe adnak... :,C

(Nyolcas vagyok.)

Azt még hozzátenném ehhez a kialakult kisebb vitához, hogy én sem gondolom, hogy egy tanárnak a "minimumot" kell csak tudnia. Nem a tananyag miatt nem jelentkeznek az emberek tanárnak, hanem elsősorban a normális fizetés, megbecsülés hiánya miatt. Felesleges infót mindenhol kell tanulni, ilyen az egyetem. Tapasztalatból mondom, egy teljes alapképzést elvégeztem úgy, hogy szinte nulla gyakorlati tudást szereztem egy olyan területen, ahol ez elég fontos lenne, egyedül a mesterképzés ért sokat a továbbiak szempontjából. Ez nagyon sok helyen hasonló. Ideális ez? Nem. De mennyire hülyén nézne már ki, ha a diákok kérdeznének valami picit bonyolultabb dolgot a tanártól, ő még nem tudná a választ? Nekem volt ilyen tanárom is (egy jó középiskolában, nem a világ végén). Na, ott vesztettem el a hitem a "fiatalabb" (szüleim korabeli) generációkban. Ha már 30 éve is bárkit felvettek tanárnak, akkor szerinted most a követelményeket kéne csökkenteni? Mert szerintem nagyon nem. Persze, van az "aki nem tudja, tanítja" sztereotípia, de komolyan ez kéne, hogy a cél legyen?