Az LMBTTQ+ mikor fogad el minket végre?

A gyerekek a KÖRNYEZETÜKTŐL LÁTOTT MINTÁT viszik tovább, normálsiként elfogadva.

Pszichológiai teszteken fekete kisgyerekek is azt mondták a fekete bőrű játékbabákra, hogy csúnya, gonosz és buta, a fehér bőrű játékbabára meg, hogy szép, kedves, okos. De nem azért, mert a fekete kisgyerekek "ösztönösen érzik, hogy a szent fehér fajhoz képest ők alsóbbrendűek", hanem mert egy rasszista társadalomban szocializálódnak már bölcsis, óvodás korban is.

Kérdező, nekem 30 éves melegként egészen más meglátásom van, mint neked.

Én heteroszexuális lengyel-magyar vegyes családba születtem bele, egyedül édesanyám él már csak, meg 3 bátyám, meg jó pár lengyel és magyar rokonom, egyikük arcán se látok undort, vagy pl anyám se undorodik tőlem, ha pl megpuszil engem üdvözléskor, pedig tudja, hogy meleg vagyok, de szeret mert a fia vagyok, vér a vérből..

Akkor én nekem vannak heteró barátaim, munkatársaim, dolgoztam önkéntes közösségi vezetőként mint vidéki megyeszékhelyen tevékenykedő aktivista LMBTQI csoportban és heteroszexuális civilek biztosítottak nekünk helyszínt, és jártam civil szervezetek és informális csoportoknak biztosított képzésre, ahol különböző más profilú szervezetekkel találkoztunk, pl roma polgárjogi, hajléktalan, lakhatási válság ellen küzdő, fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szervezetekkel, vagy simán nők jogaiért küzdő szervezeteket képviselő civilekkel, akik között többségében heteroszexuálisok voltak, és egyik se kezdett el sugárban hányni képzésen meg hagyta el ordítva az oktatási helyszínt, vagy a képzést, mikor arról volt szó, hogy én LMBTQI szervezetet képviselek...

Szóval az homoszexualitás érzett undor nem velünk jött tulajdonság, hanem az előítéletét a társadalom, vagy még inkább a politikai és az egyház plántálja belénk...