Milyen fizetést adnál egy mesterdiplomás pályakezdő tanárnak?

@31 A tánc szerintem ezerszer hasznosabb készség, mint mondjuk a szekrényugrás. Nálunk középsuliban hagyomány egy fél évnyi tánciskola, a 17 éves esetlen kamasz ömmagamnak egész sok önbizalmat adott anno.

A média meg rettenetesen fontos tárgy lenne, minimum annyira, mint megtanulni jól és értően olvasni, egyáltalán nincs helyi értékén kezelve. Ex magyartanárként nyilván szívfájdalmam, hogy érettségi után nem fognak az emberek mondjuk Tandorit vagy Tolsztojt olvasni, de azt is be kell látnom, hogy épp emiatt ezerszer fontosabb lenne például érteni, hogy mit is jelent megosztani valamit magunkról közösségi média felületeken vagy hogy mi alapján hiteles egy Youtube videó.

#32

Hasznos készség a tánc a nagy l**aszokat. Hogy lehet ekkor f**ságokat beszélni?

A média ismeretek meg egy hasonló időrablás, mint a kötelező hittan.

30-as, valamilyen szinten értem amit írsz, hogy a Toldiból idézni egyfajta nemzeti öntudatot jelentő dolog, és ezért "illik"

De továbbra is úgy tartom hogy a szövegek bemagolása nem szorgalom kérdése, hanem egy adottság, ami vagy megvan az emberben vagy nem. Akár a színészi, zenészi tehetség, de a fejszámolós példa is jó. Fejben kiszámolni a visszajárót nem nagy kunszt, egyszerű aritmetikai művelet, inkább ahhoz hasonlítanám, hogy mondjuk egy memóriajátékban meg tudod jegyezni hogy melyik kép hol volt, vagy fel tudsz idézni neveket, helyszíneket.

Szóról szóra bemagolni többszáz oldalnyi random egymás mellé pakolt szót kb olyan mintha fejben oldanál meg másodfokú egyenleteket, vagy számolnád a pi-t 4000 számjegyig. Egyszerűen túl bonyolult feladat egy olyan agy számára, ami nem ilyenre lett kitalálva (nyilván az ősember nem menekült meg a tigris elől ha elszavalt egy mantrát)

Tök jó hogy néhány gyereknek fényképmemóriája van vagy aspergeres és semmibe se telik neki megjegyezni, de 29 másik emiatt szív. Én pl. hiába írtam nagyon jó elemzéseket, ha minden évben volt 2 kötelező vers, amire 1-eseket meg 2-est kaptam, mert ha elfelejtettél egyetlen sort, akkor 1-es. Emiatt sose voltam irodalomból 5-ös és jól meg is utáltam az irodalmat. Ami egyrészt jó mert így nem lettem bölcsész, másrészt szomorú is azért.

Szerintem túlzásba viszed, és sarkítasz is. Egyrészt, senki nem írta, hogy több száz oldalas szövegeket kell bemagolni szóról szóra... És az is túlzás, hogy ha egy sort kihagysz, az egyes.

Egy átlagos képességű gyerek kizárt, hogy ne legyen képes megtanulni pl. a Toldi 1-2. verszakát vagy József Attila Tiszta szívvel című versét. Persze, ha kijelented, hogy az agyad erre nem képes, akkor úgy biztosan nem is fog sikerülni... Azaz, ez az egész akarat kérdése. Inkább az látszik abból, amit írsz, hogy te nem is akartad ezeket soha megtanulni, ezért kitalálod, hogy a te agyad erre nem képes, és szidod az oktatási rendszert, hogy erre kényszeríti a gyerekeket. Persze, lehet ez a véleményed, nincs ezzel semmi baj, csak ez így nem releváns okfejtés, ha arról beszélgetünk, hogy mi jó és mi rossz az oktatásban, illetve minek van oktatási haszna és minek nincs. Kb. jöhetne valaki más, aki meg azt mondja, hogy semmi értelme nincsen matematikát tanulni, mert ő egyszerűen nem bírta (értsd. nem is akarta) soha megérteni és mindig egyes volt belőle. Vagyis: a matematika oktatás egy nagy szar, semmi értelme nincsen, semmit nem fejleszt a gyerekben, és amikor felnő, akkor úgyis ott van a számológép stb. Kb. ilyen a te szöveged is.

"Emiatt sose voltam irodalomból 5-ös és jól meg is utáltam az irodalmat."

Ezt is úgy adod elő, mintha ez az oktatás hibája lenne. Az a te privát dolgod, hogy a memoriterek miatt megutáltad az irodalmat, én pl. kifejezetten szerettem verseket tanulni, sőt, saját magamtól, csak úgy önszorgalomból is megtanultam verseket. Babits Mihálytól a Balázsolás című vers pl. annyira tetszett nyolcadikos koromban, hogy kívülről megtanultam, és leesett a tanárnő álla, amikor az órán egyszer csak fejből kezdtem el neki mondani. Viszont én meg gyűrűzni utáltam tesiórán, mindig rossz jegyet kaptam rá, de ez miatt most nem fogok elkezdeni agitálni amellett, hogy a tesióra egy nagy szar. Más meg a gyűrűzést szerette.

Pont ez itt a lényeg, hogy mindenki más, mindenki mást szeret, az iskolának pedig ezt a sokféle "igényt" egyszerre kell kiszolgálnia. Ezért mindenki fog olyat találni az iskolában, ami nem jó neki, ami nem tetszik. De ez még nem azt jelenti, hogy az értelmetlen is, és csak a kínzás miatt van, csak azért, mert az neki nem tetszik és nem jó benne...

"Pont ez itt a lényeg, hogy mindenki más, mindenki mást szeret, az iskolának pedig ezt a sokféle "igényt" egyszerre kell kiszolgálnia"

Ezzel teljesen egyetértek. Ezért nem kéne osztályzatokat adni, csak megtalálni azt amiben az egyes gyerek jó. A többiben is lehetőséget adni neki a fejlődésre, hogy ne legyen túl szűklátókörű, de nem szivatni olyannal amihez nincs meg a tehetsége/nem is szereti.

De hogy hozzak egy másik érvet:

Az mindig a tanár minőségét jelzi, ha egy (egyébként érdeklődő, agilis, kellően intelligens stb) gyereknek nem tud megtanítani valamit. Legyen az matematika, történelem, vagy egy memoriter. Erre mit fog mondani minden magyar tanár? Hogy dehát a memoriteren nincs mit tanítani. Itt van a bökkenő szerintem. A rajztanáron se kérhetjük számon hogy Pistike nem egy Rembrandt. Ők el is ismerik, hogy ez tehetség kérdése, ezért rajzra a legtöbb iskolában nem is jár osztályzat, vagy ha jár is, hármasnál rosszabbat nem lehet adni, és kb pálcikaemberre is jár az 5-ös. Ha a magyar tanárok is elismernék, hogy a versmagolás és szavalás nem szorgalom, hanem tehetség kérdése, és nem adhatnának rá 5-ösnél rosszabb jegyet, semmi gond nem lenne ezzel szerintem. Aki imád verset magolni az is kiélhetné magát és sikerélménye lenne, a többi gyerek meg nem lenne lelkileg tönkre téve.

"Ezért nem kéne osztályzatokat adni, csak megtalálni azt amiben az egyes gyerek jó."

Ezzel azt sugallod, hogy minden gyereket gyakorlatilag csak abban osztályozzanak a tanárok, amiben jók. Ezzel viszont nem lehet egyetérteni, mert egyrészt, ez az iskola kapacitását haladná meg - ilyen szinten nem lehet minden egyes gyerekkel foglalkozni. Pedig sok szülő ezt képzeli egyébként, főleg manapság.

Másrészt, a gyerekek folyamatosan fejlődnek és változnak. Ez azt jelenti, hogy attól, hogy valaki ötödikben nem szerette pl. a matematikát, illetve ez nem ment neki, nem biztos, hogy ez nem fog megváltozni nyolcadikra vagy a középiskolára. Elég sok példa van arra, hogy egyszer csak egy gyereket elkezd valami érdekelni, elkezd jó lenni abban, amiben korábban nem. Ezt nem lehet kiszámítani és sok háttere lehet ennek. A lényeg az, hogy a pedagógia nem egy pillanatnyi helyzetről mond véleményt a jövőre nézve, ez egyébként a pedagógiában elég fontos szakkövetelmény. Amit te mondasz, az azt jelentené, hogy mivel ötödikben Pistike nem szerette a matematikát, ezért azt nem kell neki tanulnia vagy csak gyogyó szinten. Így az esélyét is elvennénk annak, hogy később igazán megtanulja, illetve olyan lemaradásban lenne, hogy később hiába szeretné meg, nem tudna úgy fejlődni, haladni benne, mint a többiek. Ezért van az, hogy mindenki ugyanazt a tananyagot tanulja, ha jó benne pillanatnyilag, ha nem. Egyébként erről lehetne vitatkozni, a realitás úgyis az, hogy az iskolának nincs kapacitása az egyéni igények ilyen szintű figyelembe vételére, de ahogy leírtam, ennek szakmailag sincs értelme.

"Erre mit fog mondani minden magyar tanár? Hogy dehát a memoriteren nincs mit tanítani. Itt van a bökkenő szerintem. A rajztanáron se kérhetjük számon hogy Pistike nem egy Rembrandt."

Ebben azért nincs igazad, mert a rajz, az ének és a hasonló dolgok készségtárgyak. A magyar viszont nem, azt meg kell tanulni. Nem ugyanaz a kettő, és egy magyartanár igenis elvárhatja a diákjaitól, hogy azok képesek legyenek megtanulni egy memoritert. A memoriter önálló megtanulásának egyébként egy másik célja (azon az agytornáztatáson, memória "élesítésen" túl, amit fentebb megfogalmaztam pár válasszal korábban) az is, hogy fejlessze a gyerek önálló tanulási képességeit. Tehát a tanulás tanulása miatt is van értelme ezeket feladni, igenis, tanulja meg a gyerek, hogyan kell ennek nekiállni, ezt a fajta feladatot hogyan kell megoldani, hogyan kell megjegyezni azokat a versszakokat. És meg tudja csinálni, mint írtam korábban, ez csak akarat és rászánt idő kérdése, semmi más (ha azt feltételezzük, hogy az illető legalább átlakos képességű). Persze, ha nem éri el ezt a szintet, akkor differenciáltan könnyített memoritert kap, könnyített számonkéréssel (kevesebb szöveg, több felkészülési idő stb.).

És végül... Én nem szeretem ezt a hozzáállást, hogy legyen kinyalva a gyerek feneke. Csak azért, mert valakinek gondot okoz megtanulni pár versszakot, ne kelljen már neki kihagyni a magyarórákat, vagy könnyítve megtanulni. Minek? Igenis, érjék a gyereket kudarcok is, és ha nem akarja megtanulni, igenis kapjon egyest, és utálja meg a magyart! És igenis, legyenek tantárgyak, amiből szenved, legyenek olyan dolgok, amik nehézségeket okoznak neki! Ez ugyanis hozzátartozik a gyerekkorhoz, a fejlődéshez. Ha valaki elmegy edzőterembe, attól nem fog megizmosodni, ha nem emel egyre nehezebb és nehezebb súlyokat, és kímélve magát, csak a soft gyakorlatokat csinálja meg. Á, ez a hasprés kényelmetlen nekem, inkább akkor megyek a futópadra. De akkor ne csodálkozzon, hogy nem lesz kocka hasa! A sikerért meg kell szenvedni és ahhoz, hogy valamit elérj, igenis, kudarcok is kellenek. És sokkal nagyobb eredmény egyébként a pedagógiában az, amikor egy gyereket rá sikerül venni, hogy megtanulja a memoritert, és fel is tudja mondani, és erre beírja neki a tanár az ötöst - szóval ez igazából a pedagógia, és ez az, ami a gyereknek sikerélményt okoz, amikor a tanár megtanítja áttörni a saját gátjait, és együtt érnek el sikereket. Amit te mondasz, hogy "jó, ez nem megy neked, akkor inkább ne erőltessük", ez núdli, már ne is haragudj, és annak ellenére mondom ezt, hogy a világ efelé halad. De ez az attitűd hidd el, hogy a gyereknek sokkal nagyobb kárára válik később!

El nem tudom képzelni egyébként, hogy egy pedagógus azt mondja Pistikének, hogy "oké, Pistike, ötödikes vagy, ez a matek nem megy neked, innentől kezdve gyogyó szinten fogod tanulni, mert kímélni szeretném az érzékeny lelkedet!" Ennél rosszabbat egy gyerekkel nem lehet tenni! Ez nem pedagógia! A pedagógia az, hogy "oké, Pistike, most akkor is át fogod törni a saját korlátaidat, mert ezek a korlátok csak a te fejedben vannak". És az első ötös után, a gyerek szemében az öröm, amikor látja benne a tanár, hogy a gyerek felfogja, hogy képes, ha akar - na az a pedagógia.

"

El nem tudom képzelni egyébként, hogy egy pedagógus azt mondja Pistikének, hogy "oké, Pistike, ötödikes vagy, ez a matek nem megy neked, innentől kezdve gyogyó szinten fogod tanulni, mert kímélni szeretném az érzékeny lelkedet!"

"

Hát az lehet hogy te ezt nem tudod elképzelni csak akkor nem tudom melyik országban tanítasz? Mert Magyarországon ez van, ez volt már tizen éve is. Aki jó volt matekból az ment a fakultációs/érdeklődő/haladó matek csoportba, a többieknek meg maradt a gyogyó, közepesen gyenge minőségű tanárral, vagy olyannal aki be se járt órára. Az érettségihez nem kell matek tudás, ezt te is tudod, középszinten olyan feladatok is voltak amit sztem egyes csimpánzoknak már be tudnak tanítani elszánt gondozók. Ennek ellenére is vannak matekból bukások ami egyértelműen az oktatási rendszer csődjét vetíti ki.

Na most ez a ki a "Pistike" kérdés néha még nem is az alapján dől el, hogy Pisike agya ténylegesen hogy van bedrótozva, szóval a tanár még csak nem is veszi a fáradtságot hogy felmérje Pistike képességeit, fejlesztendő területeket, hanem sokszor elég ha Pistike beül a hátsó padba és kicsit többet beszélget a kelleténél akkor elkönyvelik gyogyósnak, és mehet a gyogyó csopiba, a büfészakba, vagy ki hogy nevezi, szóval arra a matekórára ahova a tanár se jár be, meg a tanár egyébként is tesi tanár, vagy töri tanár, és maga se érti pl. a vektorokat, vagy az integrálszámítást.

"A pedagógia az, hogy "oké, Pistike, most akkor is át fogod törni a saját korlátaidat, mert ezek a korlátok csak a te fejedben vannak".

Jajj hagyjuk már ezt az ezoterikus Mátrix dumát :D Igen ez így van, bizonyos szinten, profi harcművészek is bizonyították, akár a fájdalmat is ki tudod kapcsolni, minden csak fejben dől el.. de miért várunk ilyesmit 10 évesektől? Ha valaki elkezd valami komolyabb jógát, meditációt, harcművészetet, sportot, kommandós kiképzést, bármit, akkor neki is legyőzni a fejében lévő korlátokat több év kemény munka eredménye, és nem 10 éves gyerekről beszélünk... Egy gyerek nagyon jól tudja hogy mit szeret, miben jó, és majd ha eljut valamiben olyan szintre hogy a fejében lévő korlátok állják útját, az egy nagyon jó dolog lesz, de jó esetre addigra bőven 20 múlt már.

"Amit te mondasz, az azt jelentené, hogy mivel ötödikben Pistike nem szerette a matematikát, ezért azt nem kell neki tanulnia vagy csak gyogyó szinten. Így az esélyét is elvennénk annak, hogy később igazán megtanulja, illetve olyan lemaradásban lenne, hogy később hiába szeretné meg, nem tudna úgy fejlődni, haladni benne, mint a többiek. "

Ezzel valamilyen szinten egyetértek, de ehhez meg az kéne hogy az egyes csoportok, fakultációk stb, átjárhatóak legyenek. Ha Pistike nem jelentkezik matek faktra 11.-ben akkor az emelt matek érettséginek alapból lőttek, és ha az első napján az iskolában elrontja a present perfectet, akkor bekerül a gyogyó angol csoportba ahonnan nem tud sehogy feljebb kerülni, stb. Szóval semmi értelme fenntartani egy rendszert ahhoz hogy "majd esetleg később meggondolja magát" ha erre amúgy nincs lehetőség.

"középszinten olyan feladatok is voltak amit sztem egyes csimpánzoknak már be tudnak tanítani elszánt gondozók"

"hanem sokszor elég ha Pistike beül a hátsó padba és kicsit többet beszélget a kelleténél akkor elkönyvelik gyogyósnak, és mehet a gyogyó csopiba, a büfészakba, vagy ki hogy nevezi"

ÖÖ... én ezekhez azért nem tudok hozzátenni nagyon semmit, mert itt elbeszélünk egymás mellett, olyan dolgokra reagálsz, amiről én nem ejtettem szót, illetve megint sarkítasz, "lefelé kerekíted" negatív irányba az oktatást, mintha ez általánosan ilyen lenne. Egyébként ez, amit idéztem tőled, ez nem így működik, az oktatásban senkit nem könyvelnek el gyogyósnak, és gyogyó csopi sincs, hanem általános csoport és emelt csoport legfeljebb. Vannak valóban gyengébb képességű gyerekek is, pl. a sajátos nevelési igényűek, és az ő oktatásukhoz speciális tanári munka, differenciálás stb. szükséges, de a saját szintjükön őket is számon kell kérni (pl. nekik is kell memoritert tanulni, csak kevesebbet).

Amúgy azt én nem vonom kétségbe, hogy ne lennének a való életben hozzá nem értő tanárok. Sőt, az oktatással valóban sok baj van, de ez bonyolultabb annál, ahogy elképzeled. Inkább a rendszerrel van a baj, amit sokszor maguk a tanárok is nyögnek, és nem magával azzal, hogy egy adott tanár mennyire felkészült pedagógiailag vagy a szaktantárgyában.

"Jajj hagyjuk már ezt az ezoterikus Mátrix dumát :D"

Egyszer volt egy kolléganőm, aki nagyon szigorú tanár volt, a gyerekek rettegtek tőle, ordított velük, nagyon elnyomta őket. Egy tanévben átvettem tőle az egyik osztályát, és ahogy ilyenkor lenni szokott, összeültem ezzel a tanárnővel, és elmondta, hogy milyen az osztály, milyenek a gyerekek stb. Szót ejtett egy lányról, nevezzük most Évinek, akiről azt mondta, hogy SNI-s gyerek, és ne várjak tőle nagyon semmit, mert soha meg sem szólal, és örüljek, ha hármast kiszedek belőle.

Oké, elkezdtem tanítani az osztályt, ez az Évi valóban egy vékony kis bátortalan lányka volt, magába gubózva ült egész órán, és kb. nézett maga elé végig. Viszont a gyerekek hamar rájöttek, hogy én nem az a leordítós "Szörnyella" vagyok, mint a korábbi tanáruk, hanem velem lehet beszélgetni, és meghallgatom, ha valakinek hozzáfűznivalója van, nyugodtan megszólalhat bárki, nem harapom le a fejét. Egyszer valamiről éppen szó volt, kérdeztem valamit, de senki nem tudott válaszolni. Évi felkapta a fejét, és láttam rajta, hogy rohadtul tudja a választ, csak nem mer megszólalni. De aztán erőt vett magán és megmondta. Én megdicsértem, ő meg elmosolyodott. Aztán észrevettem, hogy a dolgozatai elkezdtek egyre jobbak lenni, és észrevettem, hogy igazából annyira megszerette a tárgyamat, hogy önszántából még az apró betűs részeket, érdekességeket is elolvasta, és egyszer, amikor egy ilyenre fény derült (jót mondott az órán), kisötöst is adtam neki. Mondogattam is, amikor senki nem tudott semmit, hogy "Évi biztosan tudja", és ez kb. alapvető lett egy idő után. Év végén ötös lett dicsérettel. Ennyit az SNI-ről, és hogy hármasnál jobbat harapófogóval sem tudok belőle kihúzni. De nem is a jegy a lényeg, hanem hogy valami gátat át tudtam törni, ami a fejecskéjében volt. Úgyhogy ezt nem tartom ezoterikus baromságnak, tulajdonképpen ez maga a pedagógia. És igazából nem olyan nagy dolgok ám ezek, mint amilyennek képzeled.