A Századvég felmérése szerint a magyarok döntő többsége elutasítja a kiskorúakat célzó szexuális propagandát. De aki igent mond rá, az miért teszi?

"Találkoztam vele, az óvodában, még 2009-ben, amikor a gyerekem óvónője elmondta, hogy az akkori ballib kormány milyen új elvárásokat foglalt számukra rendeletbe és hogyan is kell majd ezentúl bánniuk a gyerekekkel. Közte volt már akkor a gendersemleges nevelés, meg hogy nem hagyhatják, hogy a fiúk "fiús" játékokkal játszanak csak a lányok meg "lányos" játékokkal."

Amellett, hogy megmosolyogtató, hogy egyből nem fogtál gyanút az óvónő (bizonyára alkotmányjogász szabadidejében) szavahihetősége, politikai elfogultsága és/vagy hiszékenysége miatt, még a tiéd is érdekesnek tűnik. Ugye tudod, hogy minden rendelet nyilvános és visszakereshető a Magyar Közlönyben, nem valami szupertitkos, csak beavatott szemeknek való valami?

2009-ben valóban módosították az óvodai nevelésről szóló alapprogramot. Itt találod: [link] Maga a szöveg a 41896. oldalon kezdődik.

Légy oly drága, idézd már a paragrafust, amiben a fiús-lányos játékok azonos nemű gyerekek számára betiltását írja elő. Csak 8 oldal az egész, gyorsan átfutod!

Egye fene, kisegítelek, külön az óvodai játékkal a 12-es melléklettől kezdődően foglalkoznak.

12. számú melléklet a 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelethez

[Melléklet a 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelethez]

„1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztõbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb

eszköze. A játék – szabad-képzettársításokat követõ szabad játékfolyamat – a kisgyerek elemi pszichikus szükséglete,

melynek mindennap visszatérõ módon, hosszantartóan és lehetõleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek

a külvilágból és saját belsõ világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt

jelentõségû tájékozódó, a pszichikumot, a kreativitást fejlesztõ és erõsítõ, élményt adó tevékenységgé.

2. A kisgyermek elsõ valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnõtt – a szülõ és az óvodapedagógus. Utánozható

mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve

segítõvé, kezdeményezõvé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A felnõtt jelenléte teszi lehetõvé a gyerekek közötti

játékkapcsolatok kialakulását is.

3. A játékhoz megfelelõ helyre és egyszerû, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítõ anyagokra,

játékszerekre van szükség. Az óvoda és az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelõ csoportlégkört, helyet, idõt,

eszközöket és élményszerzési lehetõségeket biztosítson a különbözõ játékformákhoz, a gyakorló játékokhoz,

a szimbólikus-szerepjátékokhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz.

4. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az indirekt irányítás felelõsségét. Az óvodában

fontos a szabad játék túlsúlyának érvényesülése.

5. A játék kiemelt jelentõségének az óvoda napirendjében, idõbeosztásában is meg kell mutatkoznia.”

13. számú melléklet a 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelethez

[Melléklet a 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelethez]

„1. Az érzelmi biztonság megadásának s az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a többnyire játékos

mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével

a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket adnak.

2. A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok gazdag és sok alkalmat, jó alapot kínálnak a mindennapos

mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlõdésének és fejlesztésének egyik legfõbb

segítõje. A mese – képi és konkrét formában – tájékoztatja a gyermeket a külvilág és az emberi belsõ világ legfõbb

érzelmi viszonylatairól, a lehetséges, megfelelõ viselkedésformákról.

3. A mese életkorilag megfelel az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének. Visszaigazolja a kisgyermek

szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítõ, átlelkesítõ szemléletmódja és

az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt

a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre.

4. A mesélõvel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a játéktevékenységhez

hasonlóan a mesehallgatás elengedett intim állapotában eleven, belsõ képvilágot jelenít meg. A belsõ képalkotásnak

ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája.

5. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történõ kombinálása az önkifejezés

egyik módja.

6. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme.

7. Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi mûveknek egyaránt helye van.”

41900 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2009. évi 164. szám

14. számú melléklet a 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelethez

[Melléklet a 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelethez]

„1. Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes

játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklõdését, formálják zenei ízlését,

esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam,

a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A népdalok éneklése, a gyermek néptáncok és népi játékok,

a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes

meg valósítása megalapozza, elõsegíti a zenei anyanyelv kialakulását.

2. Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs mûvészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek

zenei képességeinek (a ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában.

3. A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógus vegye figye lembe a nemzetiségi, etnikai kisebbségi

nevelés esetében a gyermekek hovatartozását is.

4. A felnõtt minta spontán utánzásával az éneklés, zenélés részévé válik a gyermek mindennapi tevékenységének.”

15. számú melléklet a 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelethez

[Melléklet a 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelethez]

„1. A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka az ábrázolás különbözõ fajtái, a mûalkotásokkal,

a népmûvészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség

fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belsõ képek gazdagítására épül.

2. Az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán biztosítson teret, lehetõséget. Maga

a tevékenység – s ennek öröme – a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet

esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására.

3. Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi-plasztikai kifejezõképesség,

komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezõképességek alakulását, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását

és annak képi kifejezését: a gyermekek tér-forma és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlõdését,

esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását.

4. Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különbözõ anyagokkal,

a rajzolás, mintázás és kézi munka különbözõ technikai alapelemeivel és eljárásaival.”

16. számú melléklet a 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelethez

[Melléklet a 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelethez]

„1. A torna, a mozgásos játékok fejlesztik a gyermekek természetes mozgását (járás, futás, ugrás, támasz, függés,

egyensúlyozás, dobás), és testi képességeit mint az erõ, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, társra figyelés.

Hozzájárulnak a harmonikus, összerendezett, fegyelmezett nagy és kismozgások kialakulásához.

2. Kedvezõen befolyásolják a gyermeki szervezet növekedését, teherbíró-, ellenálló képességét és az egyes szervek

teljesítõképességét.

3. Fontos szerepük van az egészség megõrzésében, megóvásában. Felerõsítik és kiegészítik a gondozás és az egészséges

életmódra nevelés hatását. A mozgáskultúra fejlesztése mellett segítik a térben való tájékozódást,

a helyzetfelismerést, a döntést és az alkalmazkodóképességet, valamint a személyiség akarati tényezõinek alakulását.

4. A tornának, játékos mozgásoknak, az egészséges életmódot erõsítõ egyéb tevékenységeknek teremben és szabad

levegõn, eszközökkel és eszközök nélkül, spontán vagy szervezett formában az óvodai nevelés minden napján

– az egyéni szükségleteket és képességeket figye lembe véve – minden gyermek számára lehetõséget kell biztosítani.”

M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2009. évi 164. szám 41901

17. számú melléklet a 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelethez

[Melléklet a 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelethez]

„1. A gyermek aktivitása és érdeklõdése során tapasztalatokat szerez a szûkebb és tágabb természeti-emberi-tárgyi

környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul

a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megõrzését.

2. A gyermek miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek a környezetben való,

életkorának megfelelõ biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülõföld, az ott élõ emberek,

a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek

szeretetét, védelmét is.

3. A környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut a gyermek és

azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul

ítélõképessége, fejlõdik tér-, sík- és mennyiségszemlélete.

4. Az óvodapedagógus feladata, hogy tegye lehetõvé a gyermek számára a környezet tevékeny megismerését.

Biztosítson elegendõ alkalmat, idõt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre,

a környezetkultúrára és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Segítse elõ a gyermek önálló

véleményalkotását, döntési képességeinek fejlõdését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában.”

Pontosan melyik rész kötelezi a fiúkat itt a babázásra? Esetleg visszamehetnél megkérdezni az oviba az óvónőt? Értem én, hogy már egyetemista korú a gyereked, de gondolj a többi ártatlan lélekre, akit meg akarnak rontani a ballibsik! Ennyit meg kell, hogy érjen!