Az LMBTQ-t miért írják néha P-vel?

#29

A huszonnyolcas vagyok, szóval reagálnék a válaszodra.

1. Sehol nem mondtam, hogy feltétlenül aktivista beszéljen ilyenekről. Persze, tud az is hasznos lenni, ha valaki személyes tapasztalatról beszél, de önmagában az kevés. Például beszélhet róla bárki szakember, például iskolapszichológius, de például nálam két éve, tizedikbe szó nem esett ilyesmiről, és a hölgy, aki tartotta, az bejött egy ppt-vel, amit kínosabb volt kimondani (és semmi másság nem volt benne, hanem csak a nagyon nagyon alapok), azt olvassuk el diáról, amit amúgy nagy piroknkodva pár mp után el is kapcsolt. Ez nem hasznos, pedig ez egy gyakori tendencia a tágabb ismeretségi körömben iskolán kívül is. Szerintem csak olyan tartoson felvilágosító előadást (lényegtelen, hogy drogprevenciós, vagy mássággal kapcsolatos, vagy bármi érzékeny téma), aki nincs napi kontaktban a diákkal, mint például a tanárok (nem véletlen küldik ki sokszor a tanárt ilyen előadásokról, mert egyszerűen nem olyan felszabadultak a gyerekek) és tud kínos pironkodás nélkül beszélni a hallgatóság korának megfelelően az adott témáról.

2. Az, hogy mi a rossz, szerintem arról van egy általános konklúzió. Például az alkesz, aki nullhuszonnégy részeg, esetleg mellé veri is a családot, nem fog nekiállni kényes témákról bizalmas légkört teremtve beszélgetni a gyerekkel, és a gyerek se fog hozzá fordulni. De egyébként arról is írtam általánosságban, hogy csak szimplán nincs olyan bizalmi viszon, hogy ez szóbajöhessen. Csomó gyerek van, aki a 4-5-ösnél rosszabb jegyről nem mer otthon beszélni, az a gyerek szerinted majd egy ennél kényesebb témával fog a szülőhöz fordulni? Vagy mi van azokkal, akiknek a szülő képtelen beszélni az érzékenyebb témákról? Például én a saját anyámmal ha érintett lennék nem tudnám megbeszélni, mert ő a menstruációról is annyit mondott nagy pironkodva, hogy így ragaszd a bugyiba a betétet, ne dugj fel semmit (tampont), mert az undorító, ja és tartsd titokban, ha megvan. Ha egy mássagról szóló beszélgetésre rászorultam volna, akkor ezután nagy bajban lettem volna, ha anya lett volna az egyetlene rendelkezésre álló megbízhatónak tűnő forrás. Vagy mi van azokkal, akiknek nagy hangosan hangoztatják otthon a szülei, hogy a bármilyen másság gusztustalan? Az, hogy fordul a szülőhöz, ha szükség van rá?

"27:

12 éves korban kell a nemváltásról tudnia? Tényleg? Mert mindig a melegséget hozzátok fel, de mindenki tudja már, hogy nagyon nem csak ennyit akartok. Szóval?"

Mert mi van akkor, ha tud róla? Szerinted ez egy olyan dolog, amihez azért mert tud róla, csak úgy a semmiből kedvet kap?

A 12 éves az hatodik osztályos általános iskolás, én több mint húsz éve voltam ennyi, de élénken emlékszem ahogy a fiú osztálytársaim arról beszéltek ekkortájt, hogy ki milyen pornót nézett titokban otthon, és milyen "s_ggbőlszájba" videókat találtak a phubon. Az ugye teljesen normális dolog, csak mert hetero résztvevők voltak benne?

A mai gyerekek az interneten élik az életüket, és amik tabu témák a felnőttek szemében, azokra maguknak rákeresnek titokban, és legtöbbször baromira egészségtelen következtetéseket vonnak le.

Sokkal egészségesebb, ha bizonyos témákat koruknak megfelelően, de nyíltan kezelünk, és megválaszoljuk a felmerülő kérdéseket.

Én egyébként abszolút nem aktivistákra gondoltam, szexuális felvilágosítást szerintem leginkább erre szakosodott pszichológus tartson.

Előző vagyok, bocsánat, hülyeséget írtam, több mint tíz éve voltam annyi, nem pedig húsz.

Egyébként mint korábban többen is rámutattunk, a mostani gyerekek leginkább Orbán szájából hallják a nemváltást, nem pedig az iskolában.