Milyen lenne szerintetek Magyarország, ha nem lett volna itt 45 évig kommunizmus, szovjet uralom?

Kiváló kérdés. Attól függ, hogy milyen szerepet töltött volna be az uralkodó.

Az egyik lehetőség, hogy csak egy formális uralkodó lett volna, és az arisztokráciáé lett volna a vezető szerep a gyakorlatban. Ez kb. a Horthy-rendszer folytatása.

Vagy a másik lehetőség, hogy a tét nélkül nagyon aranyos bácsinak tűnő Habsburg Ottó a gyakorlatban ugyanolyan pszichopata lett volna, mint elődei, és közvetlenebb szerepet tölt be a kormányzásban, miközben persze ugyanúgy az arisztokráciára támaszkodott volna, mint az első esetben.

Végeredményt tekintve ugyanaz, egy félfeudális periféria lettünk volna, amelynél a szocializmusnak még a Keleti Blokkban megvalósuló formája is ezerszer jobb volt, amelyben a korábban mélynyomorban élő, népbetegségek által tizedelt lakosság emberhez méltó életkörülményekhez és szolgáltatásokhoz jutott.

Jól hangzik ez az agymenés. Tehát az 56-os forradalom is a Horthy rendszer iránti nosztalgiából tört ki szerinted. Az 56-os forradalom leverése és az utána eltelt 33 év törte meg végleg a magyar néplelket. A választási eredmények a mai napig hűen tükrözik a társadalom megalkuvását, züllöttségét, elbutultságát. Még mindig az elhazudott rendszerváltás elitje és annak utánpótlása diktálja a tempót.

Apai nagyapám kulák volt, ennek ellenére apám mégis jó szívvel gondol vissza a gulyáskommunizmusra, ami számukra azzal kezdődött, hogy az évszázados családi gazdálkodásból kisemmizve egy egyszobás iparvárosi lyukba költözött az ötfős család. Nagyapám úgy belerokkant, hogy én már nem is ismertem. Ennyit a Horthy nosztalgiáról, föleg mikor apám 94-ben az MSZMP közvetlen utódaira szavazott.

32) A választási eredmények azt tükrözik, hogy a jelenlegi magyar társadalom mélyen kapitalista, neoliberális, igencsak szocio-darwinista, ami fényévekre van a Kádár-rendszer szellemiségétől. Ha nem így lenne, progresszív párt(ok) nyernék a választást, de nem azok nyerik. Nem állítottam, hogy '56 a Horthy-rendszer iránti nosztalgiából tört ki, bár Mindszenty-ékkel ez a vonal is vaskosan benne volt az eseményekben. Az önellentmondásokkal tűzdelt hozzászólásodban a legfurcsább ellentmondás az, hogy ha a magyar társadalmat bármiféle kádári szellemiség jellemezné, eleve nem lett volna '56.

A jelenlegi rendszernek már nincs semmi köze a Kádár-rendszerhez. A Horthy-nosztalgia folyik a csapból is. Nem '56-ban volt Horthy-nosztalgia - bár voltak elszórtan ilyenek is -, hanem ma. Adott ma egy jókora individualizmus, egy jókora konzumidiotizmus, osztálytudat nincs, társadalmi szerveződés nincs, elmélyedtünk a neoliberális, kapitalista posványban.

33#

45 után a magyar nép a saját utját szerette volna járni, ezért volt az 56-os forradalom.

Nem Kádári szelemmiségre gondoltam, hanem a rendszer alatt kialakuló, önálló gondolkodásra és érdekérvenyesitésre képtelen, hajlott gerincű társadalomra. Orbán ezt ismerte fel a 2002-es vereségét követően, hogy nem elég vonzó a polgári demokrácia viziója.

Elismerem hogy több a Horthysta elem az Orbán rezsimben, de ez másodlagos. A lényeg hogy a szocialista rendszer által elbutított társadalomra szervezte meg a jelenlegi rezsimet.

Nem beszélhetünk a szocialista rendszer által elbutított társadalomról, amikor pont a szocialista rendszer adta meg tömegeknek a lehetőséget a továbbtanulásra. Dédszüleim még parasztok voltak, a fiuk már egyetemre mehetett, ami egy generációval korábban teljességgel elképzelhetetlen volt.

A társadalmat ma az individualista dogmák butítják. Ennél polgáribb demokrácia nem nagyon van, bár egyébként jellemző a polgári demokráciára, hogy a saját hibáit igyekszik másokra kenni.

Igen, a mai Magyarország a klasszikus polgári ország. Egy másik kérdés alatt durrogtatják a szokásos neoliberális szöveget, hogy az állam ne szóljon bele semmibe. Én meg, miért ne szólhatna, ha a társadalom érdekeit érvényesítő döntéseket hozna (nem konkrétan Magyarországról volt szó, hanem általában)? Ők meg, nem, az állam ne szóljon bele semmibe. Én meg, miért ne tenné, ha jó döntést hoz? De Magyarországon ez egy rögeszme, hogy az állam semmibe ne szóljon bele. Ezért nem fogunk tudni a nyugati jóléti országokhoz felzárkózni, mert ott az államok nagyon is belenyúlnak a folyamatokba, ha szükségesnek érzik, lásd Németországban a legnagyobb ingatlankonszernek lakásainak köztulajdonba vételét. Magyarországon már zavargások történek ki, hogy hogy merik bántani szegény oligarchákat, szegény milliárdosokat, szegény, a lakosságot pofátlanul sarcolgató ingatlankonszerneket.

Magyarország a klasszikus polgári ország. Igazából nem is neoliberális, még annál is rosszabb. Inkább laissze-faire. A magyar társadalom elsöprő többsége szabályozás-ellenes, még akkor is, ha az adott szabályozás az ő javukra (is) válna.

#32: "az évszázados családi gazdálkodásból kisemmizve egy egyszobás iparvárosi lyukba költözött az ötfős család."

Érthető az ellenszenv az akkori rendszer ellen. De voltak olyanok is, akik a tanyáról költöztek az iparvárosba, mert ott volt munkalehetőség, és életükben az ottani lakásukban láttak először folyó meleg vizet. Nem kellett volna osztályellenségként kezelni aki nagyban gazdálkodott, bár a Tsz-esítés során megint ők húzták volna a rövidebbet.

#35: "a szocialista rendszer adta meg tömegeknek a lehetőséget a továbbtanulásra. "

Ez pontosan így van. Én levelezőn végeztem el a főiskolát, tandíj nem volt, a jegyzetek olcsók voltak, és ha a cégemmel szerződést kötök, még a további költségeket (utazás, szállás) is állták volna.

Igen. A dédszüleim napszámosok voltak, ugyanolyan szegények, mint faluban szinte mindenki. Gyakorlatilag semmijük nem volt, csak egy nádfedeles ház, pottyantós WC-vel (télen nagyon kellemes lehetett).

Ez az egyik oka a Kádár-rendszerrel szembeni általános fikatúrának, hogy a Horthy-rendszer életkörülményei a feledés homályába vesztek. Óriási volt a különbség a két rendszer között. 1945 előtt a legtöbb gyermek néhány elemit végzett csak, a továbbtanulás lehetősége tömegek számára már az 1945 utáni világ vívmánya. A legtöbb ember azelőtt néhány elemit végezhetett csak.

Általános félreértés, hogy a szocializmus bármiféle lemaradást okozott, miközben pont akkor zárkóztunk fel a civilizált világhoz. Azt gondolják, hogy a Nyugathoz képesti lemaradásunk bármilyen szempontból visszavezethető az 1945-1989 közötti időszakra, miközben a Nyugat 1945 előtt is fényévekkel előttünk járt, Magyarország meg 1945 után kezdett végre valamiféle európai ábrázatot ölteni. A kiváltságos kaszt előjogait 1946-ban törölték el végleg, Franciaországhoz képest volt egy masszív másfél évszázados lemaradásunk. Ezt a lemaradást a szocializmus jócskán lefaragta.

A kérdésre visszatérve számomra a 1945-ös első demokratikus választások és azon való részvételi arány, majd az 56-os forradalom nem azt jelzi, hogy itt feudalizmus épült volna szovjet beavatkozás nélkül. Közvetlen Ausztria szomszédságában vasfüggöny és külső elnyomás nélkül, szintén hamar forradalom tört volna ki, ha a szabadon választott kormány és parlament mégis ebbe az irányba tolódik el. Ez a felvetés az 1848-as és 1956-os forradalom és függetlenségi harcoknak a lealacsonyítása.

Ezzel a "mi lett volna ha" kérdéssel érdemesebb lenne visszamenni Károlyiék, majd a tanácsköztársaság ámokfutásáig. Akkor még voltak lehetőségei a magyar politikai vezetésnek. Például az ország minél kedvezőbb béketárgyalási pozícióba hozása, majd ezt követően reformerkedni és akkor Horthy rendszerről sem kéne beszélnünk.