Hol a határ a gyűlölködés és az identitás elvesztésétől való félelemre adott természetes reakció közt?

Szerintem nagyon fontos kérdés, hogy az ember mit tekint saját identitásának, ez hogyan alakul ki különböző családi, szociokulturális tényezők hatására. Ha valaki egy konzervatív, vallásos nemzeti érzelmű közösségben szocializálódott, akkor normális, hogy megelőlegezi a bizalmat azoknak, akik szintén hasonló hátterűek, ebben én semmi kivetnivalót nem látok.

A következő lépés viszont az lehet, hogy bizalmatlanabbá válik azokkal szemben, akik ezen kívül állnak és ezt sokan úgyis megfogalmazzák, hogy gyakorlatilag kiresztő lesz. Miért baj az, ha valaki megelégszik a saját szűkebb közössége által nyújtott előnyökkel és hátrányokkal és nem érzi feladatának mások (pl. melegek, bevándorlók, stb) mellett kiállni? A másik dolog meg az, hogy egyes nézetek szerint a sokszínűség érték és csak pluszt hoz, de mások szerint meg veszélyeket is hordoz magában és nem biztos, hogy jó, ha csak egyik oldalát hangsúlyozzuk.