Hol a határ a gyűlölködés és az identitás elvesztésétől való félelemre adott természetes reakció közt?

Óriási különbség van egy ügy melletti kiállás, annak tudomásul vétele és annak merev elutasítása között.

Aki kiáll mellette, szemlélete szerint aktívan részt kell venni z ügy elfogadtatásában, mert ez az általános emberi norma.

Aki tudomásul veszi, viszonyul valahogy hozzá (barátilag vagy akár irritálóan), ám nem kíván az üggyel foglalkozni mondván, ő nem okoz nekem hátrány, én miért tenném.

Aki mereven elutasítja, ezt vagy haszonszerzésből, számításból teszi, vagy nem érti az egészet, és borzasztóan zavarja, amit nem ért (mert bizonytalanná teszi, és ez félelmet kelt - tanulással elhárítható).

Te konkrétan (a saját véleményed szerint) tudomásul veszed, kiállnod nem kell mellette ha ez problémát okoz, de az elutasítás hamis.

A melegek és sok más szervezkedés (például sokfelé a feministák) éppen azért kelt szándékosan feltűnést, mert szeretné elérni az elfogadást, azonban erősen tapasztalja a kirekesztést. Az más kérdés, hogy ahogy a kirekesztők között sok az agresszív és durva szándékú ember, úgy a kirekesztettek között is van türelmetlen és ezért akár agresszív is. A meleg állapot nem választott dolog, hanem adott. Az agresszivitás például választott (kivéve, ha butaságából adódóan sok negatív élmény éri, és emiatt a "világ ellenségévé válik" - ez ekkor nem választás, hanem evolúciós ösztön).

A határ nagyon egyszerű: a gyűlölködés mások identitása ellen irányul.

A kulturális identitás elvesztésétől való félelemre adott, elfogadható reakció az, ha megőrzöd, fejleszted és terjeszted a kultúrád.

5/

A muszlim pontosan ezt teszi. :D

Ez egy nagyon jó kérdés.

De azért arról se feledkezzünk meg, hogy egyeseknek az identitásának a része a mások elleni gyűlölködés.

Pl az ábrahámi vallások (iszlám, zsidók, judeokereszténység) mind kizárólagosságot hirdetnek, azaz nekik az identitásuk része, hogy ők felsőbbrendűek másoknál és a többiek pedig a pokolban fognak égni, így nem kár értük (még külön erény is harcolni ellenük).

Vagy vezessünk a mai lmbtq ideológiát is, mely szoros kapcsolatban áll a forradalmi marxizmus "a múltat és a tradíciókat végképp eltörölni" mentalitásával. Így egy lmbtq (vagy marxista) ideológia képviselőhe még ha magát békésnek is vallja vagy csak "elfogadást" követel mégis ideológiájának részeként tekinti a másik ideológiák elpusztitását (jelen esetben a konzervatívok, tradícionálisak stb, vagy anno a marxisták esetében a rojalisták megsemmisítése).

Azért ez sem figyelmen kívül hagyható, hogy része-e egy identitásának más identitások elpusztítása vagy sem?

9. Nagyon kevés identitásnak a része a másik elnyomása. Lesarkítottad a dolgokat. Annyit tettél, hogy fogtál valamit, amit az adott ideológia vall és úgy állítottad be, hogy ennek az ellenkezőjét meg üldözi. Ezt bármivel el lehetne játszani. Szereted a gyereked, de ez nem jelenti azt, hogy utálod másét.

A kereszténységben és az iszlámban sehol sincs magába foglalva, hogy a többi vallást irtani kéne. Mindkét vallás prófétája inklúzív térítést tett példának, a követőiket erre bíztatta. A "szeresd felebarátod", vagy a "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" idézetek az általad elmondottak szöges ellentétét szorgalmazzák. A fanatizmus az vallástól független ebben az esetben. Az már az emberek adaléka a dologhoz. És ez nem csak vallásra igaz. Ott a marxizmus. Alapvetően egy egyenlőségért törekvő, az imperialista Angliában elnyomott munkás osztály segítését célzó eszme volt, később ez alakult sztálinizmussá, ahol már a fent említettet diktatúrán keresztül akarták megvalósítani.

A radikális gondolkodást mindenre rá lehet húzni, de semmi értelme, mert ez nem adja vissza a követők valódi nézőpontját.