Mi a jó a kapitalizmusban? Miért jobb a szocializmusnál?

Diplomával mi a f*szomat keresnél mekibe? Annyi munka lehetőséged lenne..

De sejtem te melyik kérdező vagy,várjál csak had keresselek meg.

Tuti,hogy ugyan az a szerencsétlen béna vagy mint a múltkori.

Szerintem kérdező utolsó szórakozik veled. Valójában mindenki megérdemelné és lenne is pénz arra, hogy közszférába visszategyük azokat a szakmákat amiket a kormány kirakott belőle: Szakképzési centrumokban dolgozó tanárok, orvosok, ápólók, könyvtárosok, kulturális közalkalmazottak.

Nem hiszem el, hogy az ember hiába tanul annyi évet és hogy képtelen megélni abból még öregkorára is.

Nem lehet teljesen vadkapitalizmust építeni, ahol mindenki egyéni módon leszarja a másik egyént, lásd a rövidtávú szobakiadók, nem számít, hogy ez felviszi az árakat, tovább csináljuk, mert nekünk legyen jobb, másnak meg hogy rosszabb az nem számít...

“ szobakiadók, nem számít, hogy ez felviszi az árakat, tovább csináljuk, mert nekünk legyen jobb, másnak meg hogy rosszabb az nem számít...”

Ismered a kereslet-kínálat elméletet?

Ha az emberek megveszik, akkor van rá kereslet, ha azvemberek már nem fizetnek érte, nem lesz annyi, amennyi. 😘

Igaz,én szórakozok.Menj nyugodtan diplomával mekibe és nyavajogj a Kádár hülyeségeid után.

Az a f*sza,nem megoldást keresni arra,hogy kilábalj az anyagi gondjaidból.Mert diplomával nem lehetne belőled majdnem akármi,főleg ha van legalább egy középfokú angolod.

43-as vagyok. Tudod én tanultam vendéglátást, elvégre egy olyan szakközépiskolában végeztem, és még le is érettségiztem eléggé jó eredménnyel egy ilyen tantárgyból, sőt később két egyetemi képzés között 2. szakmaként elvégeztem egy turisztikai szervező és értékesítő szakot.

Ennek ellenére mivel párszor volt alkalmam dolgozni kisfürdő városomban recepciósként azt mondom, hogy nem tenném. Mert 1. a hotelt üzemeltetők nem tisztelik a vendégeket, egyfajta aranyat tojó tyúknak tekintik, 2. aki a COVID előtt nyitott ilyen rövidtávú szoba kiadós vállalkozásokat, az nem a színvonalra ment rá, hanem arra ment rá, hogy alsó középosztálybeli segélyből tengődő brit legényeket szobáztasson aztán dolguk végeztével kitakarítsa (ha olyan sóher volt, hogy nem fogadott takarítónőt) vagy kitakarítsa a lakást. Ez nem egy színvonalas dolog. Ugyanúgy nem tartom színvonalasnak, hogy már évek óta kamionos találkozót szerveznek a kisvárosomban.

Lehet, hogy ha nyernék a lottón én is kipróbálnám, mert nem vagyok álszent, de lehet, hogy csak addig adnám ki a szobákat rövidtávra míg az egyetemi kollégisták haza mennek, vagyis max 62 napra. Aztán meg újra hosszútávú bérlőt keresnék.

Tudod kérdező néha én is ezt érzem, és sokszor próbálok visszafelé nézni, amivel felemésztem azon energiámat amivel jó eséllye +60 éveim tervezésébe fektethetném.

Ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy szerencsés vagyok.

Szerencsés vagyok, mert szerető szüleim, anyai nagyszüleim voltak, szerencsés mert lengyel-magyar kettős állampolgár vagyok. Szerencsés vagyok, mert mindig jó emberekkel találkoztam, akár tanárokról, akár barátokról van szó.

Szerencsés vagyok, mert mindig magam döntése miatt estem bele a saját magam hibáiba, de mindig kimásztam belőle. Van akarat erőm, bár néha elhagy ez az erőm, viszont néha meg kisegít.

Logopédiai osztályba kerültem, átkerültem általánosba? Sebaj. Szakiskolába kerültem, mert nem érdekeltek a dolgok. Se baj a tanárnőm felfedezte, hogy van érzékem a történelemhez és elküldött versenyekre amit megnyertem 10.-ben? Átkerültem szakközépiskolába? Ott leeresztettem és nem jó eredménnyel érettségiztem le? Sebaj.

Bekerültem intézményi kommunikátor képzésre, megszereztem az első szakmát, közben javítottam meg emelteztem az érettségin?

Emiatt bejutottam egyetemre szociológia szakra? Elmentem emiatt félévre (bár magam hibájából lehetett volna 1 év is, csak akkor is valami egészségügyi beavatkozáson voltam) Krakkóba tanulni és jobban megismertem apám kultúráját? Se baj.

Utána mikor hazajöttem nyáron volt egy szívritmuszavarom egy nem diagnosztizált és összeomlottam és tervezgettem, hogy hogyan halok meg, majd ugyanilyen intenzivitással a legjobb orvost követeltem magamnak aki a téma specialistája is megszüntette a szívritmuszavarét felelős járulékos idegszállat? Se baj.

Hogy utána félévig-1 évig nem találtam a helyem? Se baj. Hogy nem jó eredménnyel és nem időben szereztem meg a diplomámat? Se baj. Én választottam szar szakdolgozati témát? Én.

Utána elindultam egy másik úton és tanultam újra estin egy második szakmát? Én döntésem, mint ahogy az is, hogy ez idő tájt aktivista voltam egy vidéki közösségben és eljutottam civil képzésekre. Fejlődtem? Igen. Más úton? Igen.

Aztán voltam recepciós, majd irodai közmunkás, utána még beiratkoztam estin álláskeresőknek szóló angol nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamra? Szégyen. nem. Mert végig ültem az órákat és szorgalmasan szívtam bele a legjobb angol tanárnőtől az anyagot és 2 hónappal hamarabb megpróbáltam, és átmentem. Utána megszereztem a 2. szakmát és az alapdiplomát, közben felvételiztem és felvettek az ELTE-re.

Azt tanultam amit szerettem volna? Sokáig azt hittem nem, aztán rájöttem, hogy a humánökológia részben az én pályám és maradtam. 1.5 év után pont a COVID miatt megint összezavarodtam, elvesztettem a kollégiumom, majd hazatértem, majd megint visszatértem Budapestre, majd novemberben megint vidéken vagyok. Aztán július óta Lengyelországban vagyok, 2 passzív féléven vagyok, amit először használtam ki életemben.

Emellett most hosszútávú European Solidarity Corps önkéntességben veszek részt apám szőlvárosában, kapok érte pénzt, szállást, írom a szakdolgozatomat, jövőre már költségesen leszek egyetemen és júniusra hazajövök diploma védésre. Most hagyok időt magamnak, utána szeretnék szakmai gyakorlatra is kimenni még 1 évre. Úgy gondolom, hogy azzal is fejlődhetek?

Lehet a szociológia szakkal előbb találok munkát, vagy nem. Humánökológiával meg még inkább nem, de talpra esek és megtalálom a magam útját.