Miért van az, hogy ha balosokkal, különösen ha LMBT-sekkel vagy feministákkal vitatkozom, nagyon hamar agresszívvá válnak, amint sarokba szorítva érzik magukat?

Elég nagy kommenthuszár vagyok szóval szórom szét a véleményem ezerrel az éterben. Amikor ilyenek jönnek oda megmondani a tutit politikai témában a forgatókönyv mindig a következő:

Először nem látszik rajta, hogy melyik oldalra húz, próbálja függetlennek, objektívnak láttatni magát: ő a "normalitást" képviseli. Nagyon higgadt és kiegyensúlyozott, már-már azt hiszi az ember, hogy egy felkészült vitázóval lesz dolga. Aztán ahogy érvelsz vele szemben, annál inkább jönnek elő a megbélyegző, az állító kérdések (pl.: "miért gyűlölöd ennyire a nőket/melegeket?"), a már ezerszer megcáfolt toposzok ("ők csak egyenlőséget akarnak"), a kutatásokra való hivatkozások, melyekhez persze nem tartozik sosem link, vagy ha mégis, akkor rögtön látszik, hogy valami politikailag jól beágyazott "kutató" egyszemélyes agymenése.

Ezek után, ha az ember még mindig kitart és nem evezett át értelmesebb vizekre, ehelyett nekiáll és rendesen leérveli őket, rögtön jön a "te nem érted, amit mondok, ezért nem is vitatkozom veled tovább" rész, és eltűnik mint a kámfor - a gyáva megfutamodást rögtön úgy állítja be, hogy te vagy az, akivel nem lehet vitatkozni.

Ez egy séma, nem csak egy embernél figyeltem meg, ilyen a nagy részük. Itt gyakorin is tetten érhető.

Minek köszönhető ez? Jobber politikusok is tudnak persze alakítani, ha elfogynak az érvek, de ezt a hiszti orientált kivonulós-felsőbbrendű magatartást szinte kizárólag baloldaliaknál figyeltem meg. A legviccesebb, amikor a proli képzeli magát értelmiséginek, ez is nagyon jellemző.