Honnan ered az a legenda, hogy aki kimegy nyugatra, az tömegszálláson lakik, alantas munkát végez, nyomorog, majd úgyis hazajön, ha megjön az esze?

Volt évfolyamtársaim közül viszonylag sokan mentek ki külföldre (10-12 ember kb.), abból 3 jött haza. (Egyik nem beszélte rendesen a nyelvet, másik inkább dolgozik itthon a szülei vállalkozásában, harmadik egyetemre ment, nem járt sikerrel, inkább hazajött.) A többi külföldre távozott viszont ott nevel már gyereket, ott van karrierje, stb.

Ehhez képest a magyar legendárium olyan történeteket tartalmaz például, hogy a nyugatiak csak az olyan munkákat engedik nekik végezni, amire ők lusták (mosogatás, takarítás, ilyenek). Ez nyilvánvalóan hülyeség, a magyar mérnökök, programozók, szakmunkások, stb. nem mosogatni mennek meg egyáltalán nem nyomorognak, sőt! Meg hogy "majd rájönnek hogy itt sincs kolbászból a kerítés, jól pofára esnek, aztán hazajönnek". Szerintem értelmes ember nem is feltételezi, hogy bárhol kolbászból lenne a kerítés. Még olyat is hallottam egy egyetemi oktatótól ráadásul, hogy a migránshelyzet olyan tűrhetetlen lesz, hogy sírva menekülnek majd haza.

Ezek az emberek valami hülye álomvilágban élnek? Vagy hogyan születnek ezek a teljesen abszurd képzetek? Mondom mindezt úgy, hogy én sem mentem külföldre.