Milyen következménnyel járt,ha valaki a 80-as években jó hangosan szidta Kàdár Jánost a villamoson?

#18: Nem csak lecsókolbász volt, de annak mai is megvan a megfelelője, nézz körül pl. az Auchan-ban az olcsóbb, színehagyott hústermékek között.

Gondolom, a patkányt nem főztétek bele a sörbe.

Nem segédmunkás bérhez viszonyítottam a ruhaárakat, bár nem voltunk az átlagnál jobban eleresztve, de tellett ruhára.

66-tól a szüleim fokozatosan ezeket a műszaki cikkeket tudták megvenni (nagyon kedvezményes kölcsönökből): hűtőgép, TV, lemezjátszós rádió, orsósmagnó, kazettásmagnó, porszívó, mosógép, stb. A nyugati márkák voltak inkább drágák, barátom a bányánál jobban keresett, neki volt Pioneer lemezjátszója és HI-FI erősítője is.

Telefonra azért kellett várni, mert nem volt elég vonal, a mienk is ún. "iker" volt. 74-ben kapták a szüleim, több éves igénylés után, amikor bővítették a vonalkapacitást. Anyám bátyja diszidens volt, mégis kaptunk telefont (nem, nem volt apám besúgó).

#16 "De munkahelyeken nyugodtan lehetett már a 70-es években is. Talán csak a párttitkár előtt nem illett."

Nem, nem lehetett. Volt olyan aki megtehette és volt olyan aki meg nem. Csak nem biztos hogy tudtad, hogy aki megteheti az éppen azért teszi meg hogy kiderüljön ki az akinek hasonló a véleménye és azt feldobja.

Még a rendszerváltáskor sem lehetett kirakni az egyetemi tanszéken azt a titkárnőt, aki csakis azért volt ott 30 éve, mert ő volt a pártbesúgó. Mindenkivel "jóban volt" mindenkivel jól elbeszélgetett, figyelt, meghallgatott, ő volt az akinek te mindent elmondhattál akkor is ha nem tetszett a rendszer. Aztán ez ment tovább a központba és a panaszkodó utána valahogy nem kapta meg a kinevezését, nem kapott lehetőséget kutatásra, a diplomásait nem engedték át a vizsgáin stb. stb. Mindenki tudta egy idő után hogy kicsoda és miért is van ott. Olyan kapcsolati hálója volt, hogy a rendszerváltást követően akkor is ott maradhatott nyugdíjig titkárnőnek, mikor már a munkákat számítógépen és angolul meg németül történő levelezéssel kellett volna végezni. A tanszékvezető maga végezte el a titkárnő munkáját vagy egy doktoranduszra volt bízva, mert a hölgy nem volt hajlandó megtanulni hogyan kell az írógép helyett a számítógépet használni.

[ma 10:04]: Az a baj a személyes tapasztalatokkal, pláne az azokra való visszaemlékezésekkel, hogy torzítanak. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének fontosak, a saját életed szempontjából minden bizonnyal azok. Megélted, amit megéltél, de ha a visszaemlékezéseid gyökeresen szembemennek a történetírással, a statisztikákkal, akkor valószínűbb, hogy mégiscsak nosztalgiázol, mintsem tényeket írnál.

Jól ismert pszichológiai jelenség, hogy mindenki a gyerek- és fiatalkorára emlékszik legpozitívabban. Még fiatal egyetemistaként találkoztam vasúton egy nagyon idős bácsival, akinek a Horthy-rendszer volt az etalon. Hogy akkor ez meg az milyen jó volt - mondta ő. Persze, mert akkor tetszett szerelmesnek lenni, nem fájt reggel a háta, nem kellett azon törnie a fejét, hogy holnap mit eszünk - gondoltam hozzá én. Én nem hiszem, hogy a bácsi hazudott, azt se hiszem, hogy te hazudnál. Csak amiket mondtok, azok nem tények, hanem személyes benyomások, amiket megszépített az idő.

Arra a részre nem válaszoltál, hogy ha annyival jobb volt az étel minősége, akkor miért haltak meg az emberek átlagosan 5-6 évvel hamarabb. Ennyivel rosszabb volt az eü (ez megbuktatna egy másik gyakori téveszmét)? Vagy az a rendszer sokkal jobb volt, csak éppen *élni* volt benne sokkal nehezebb (de akkor meg mit jelent, hogy sokkal jobb volt)?

[ma 10:21]: "66-tól a szüleim fokozatosan ezeket a műszaki cikkeket tudták megvenni (nagyon kedvezményes kölcsönökből): hűtőgép, TV, lemezjátszós rádió, orsósmagnó, kazettásmagnó, porszívó, mosógép, stb."

- Ezeket, illetve ezek modern megfelelőit egyhavi fizetésemből megveszem, és még csak nem is éhezem hozzá, kölcsön és kedvezmények nélkül. Nyugati márkákat. Jó, szerencsés vagyok, többet keresek az átlagnál, de azért nem nagyon sokkal.

#20:

"Bementem a boltba és levettem 1 kenyeret az ott levők közül, mert nem volt másféle."

Most nem erről vitázunk, de az legalább kenyér volt. Most van 100 féle, állományjavítókkal felfújt xar.

"nem volt mire költeni a pénzt, ezért látszott többnek."

Lett volna mire költeni, ha van több. Nekünk csak Trabantunk volt, másoknak Lada, Fiat, Skoda, stb. Arra már nem tellett, apám is csak akkor hozott haza több pénzt, amikor délután és hétvégén GMK-ban tolta a fizikai munkát, pedig művezető volt. De nem panaszkodott, örült a lehetőségnek. Egy mérnök többet keresett, másként is élt. Abból indultam ki, hogy mindíg volt mit ennünk, és nem hordtunk használt ruhát, csak amit nyugati rokonunk küldött. Lehet, hogy nem mindenkinél volt ez így, nekem is volt lumpen családból származó osztálytársam, aki csak zsíroskenyeret hozott az osztálykirándulásra, a többiek meg szalámis zsemléket.

Nem tudom, hol volt csak 3 féle felvágott a boltban, talán falun, de én vidéki nagyvárosban éltem, és amikor haverom lengyel vendégei a 80-as évek elején meglátták az egyik legnagyobb akkori "szupermarket" csemegepultját, azt hitték itt dollárral kell fizetni (mert náluk volt olyan).

#24:

"Ezeket, illetve ezek modern megfelelőit egyhavi fizetésemből megveszem"

Akkor jó neked, de azért ne gondold, hogy erre mindenki képes. Én is meg tudnám venni, no nem a havi fizetésemből, hanem a megtakarításaimból, de volt amikor elég nagy mínuszokkal nyitottam a hónapot a számlámon.

#23:

"Arra a részre nem válaszoltál, hogy ha annyival jobb volt az étel minősége, akkor miért haltak meg az emberek átlagosan 5-6 évvel hamarabb"

Nem tudok rá válaszolni, nem foglalkoztam még ezzel. Nem jelöltél meg forrást sem, amire alapozod, ha van ilyen, talán ott van a válasz is. Szerintem nem az étel minősége áll mögötte. Érdekes lenne a Nyugat szempontjából is összehasonlítani, szerintem ott is tovább élnek ma, ez nem attól függ, hogy Kádár-e a népvezér vagy valaki más?

#21, miféle nyugati márkák?

Egy nyamvadt Milka csoki és em volt az országban, nemhogy Hitachi a Keravillban!.

'81-ben már jól kereső emberként három heti fizetéséért vettem egy Videoton tunert, úgy, hogy egy heti zsozsót adtam át eladónak, így meglett 2-3 hónap alatt.

Abban a munkakörben ma millió felett fizetnek.