Miért van az, hogy van digitális táblára pályázat az iskoláknak. De pl iskolafelújításra, fűtéskorszerűsítésre nincs, vagy egyszerűen nem megnyerhető? Kinek jó ez? Mert sem gyereknek sem tanárnak, szülőnek nem.

Nem a karbantartó, hanem mondjuk az igazgatóbácsi. pl. összehívja a szülőket, hogy van számítógép, meg tábla, de nem tudjuk használni, mert szar az elektrom hálózat. Ennyi pénz kellene. Volt ilyen? Nyilván nem. Akkor megtettek mindent? Nem. Az ő hibájuk? Persze.

Nekem nem kell megkérdeznem az anyukámat, neked annál inkább. Egy halom olyan dolgot tudnék neked sorolni, amikor kellett valami, de nem volt, úgyhogy nekiálltam és megoldottam. Ha kellett, akkor a saját zsebemből.

Szemétség, hogy a szülöknek kell összeadni a pénzt. Igen az. Van más megoldás? Nincs. Akkor? Sírunk tovább, vagy csinálunk valamit?

A legegyszerűbb hátradőlni és azt mondani, hogy jaj hát nem adnak nekünk rá pénzt. Nincs mit tenni.

De van, csak akarni kell. Ez egy ilyen világ.

ja, és nincs Mikulás, úgyhogy ébresztő.

Az a helyzet, hogy ha a szülők elkezdenek megmozdulni, mert tényleg látják, hogy szükséges, és nyüstölik szépen az illetékest, akkor lesz megoldás. Mint írtam, anyukám tanítónő, egy általános iskolában, én is oda jártam régen. Nos nálunk voltak olyan élelmesek a kedves szülők a mi osztályunkban (és le a kalappal előttük, ma nem látok ilyeneket), hogy fel kellett újítani a termünket, mert egyszerűen pergett a festék a falról, stb. hát fogták magukat, néhány apuka bement, kipakolt, kifestette a termet, és osztálypénzből vettünk függönyöket is az ablakra, mai napig megvan (több, mint 10 éve). Ehhez persze nekünk elég volt a suli engedélye, de megcsináltuk. Gonolom, egy komolyabb munkálathoz is ugyanígy össze lehet fogni.

De hogy még egyet mondjak, nagyon szidják emberek az egyházakat, de itt van a mi plébániai közösségünk, egy rozoga volt óvoda épülete lett a közösségi házunk, ahol karitasz vásárok, hittan órák, énekkari próbák... stb. vannak, nos, volt, aki értett hozzá, és megállapította, az épület nem biztonságos, fel kell újítani, de nem kis munkálatokra kell gondolni, teljes átalakítás, ebbe beletartozik a falak újraszigetelése, néhol újraépítése, áthelyezése, festés, tető, ablakok, tetőtér... jó, miből legyen pénz, akkor utánanéztek, elkezdtünk gyűjteni, a közösség (!), mi, az egyik kórus kb. félmilliót adtunk hozzá (összeénekeltük), pályáztunk mindenhol, ahol erre vonatkozó pályázat volt, volt nem egy ember, aki ezeket figyelte árgus szemekkel, és azonnal lecsaptunk rá, ha volt lehetőség, végül összejöttek a pénzek, megkezdődtek a munkák, a tetőtérrel nagyjából idén végeztünk, azt hiszem, építészeti munkák már nem is maradtak, az utolsó munka már csak festés volt. Mikor kezdtük? Hát, kb. 6 évvel ezelőtt, de megcsináltuk.

Egy suli is képes erre, végülis a gyerekek érdeke, hogy olyan épületben tanuljanak, ahol biztonságban érzik magukat. De szóval nem panaszkodni kell, hanem figyelni, és akkor lecsapni valamire, amire tényleg szükség van, amikor kínálkozik a lehetőség. Mert olyan nincs, hogy semmi nincs.

"Egyébként ezek nem a szülök feladatai hanem a fentartóé"

lenne. de mivel a fentartó nem csinálja, így maradnak a szülők, támogatók stb.

én ebben a világban élek. Te melyikben?

Miért? Azért, mert régen is összefogtak a szülők, mert az ő gyerekeik járnak oda, ennyire nem érdekli őket a gyerekeik sorsa, tanulmánya, egészsége, épsége? Állambácsiékat nem fogja érdekelni, hogy az intézmény milyen állapotban van, ők meghirdetik a pályázatokat, ők megadják a lehetőséget, figyelni és megpályázni már nem az ő dolguk, ha a suli vezetősége erre nem gondol, nem lép időben, az már nem állambácsi hibája. Ha egy szülő észreveszi a pályázatot, akkor meg nyugodtan szólhat a sulinak, a suli rábólinthat, az önkormányzatnak vagy máshova beküldik a pályázatot. Miből áll? Valakinek cselekedni kell, és nem állambácsi dolga, az ő dolguk annyi, hogy meghirdetik.

A plébániánk egyházi tulajdon, mégis a közösségi házi felújítást nem az egyház tette meg, hanem mi, a közösség tagjai, az egyház rábólintott, de nem az ő dolguk volt megcsinálni.

Ma ez így működik, neked még nem tűnt fel? Egy saját otthon, lakás, annak te vagy a tulajdonosa, te teszed meg a lépéseket, de egy iskola, az kicsit más kategória, az gyakorlatilag közösségi tulajdon. Bárki felvetheti az ötletet, ha tud aktuálisan megoldást. Panelprogram pályázatok, a lakóközösség közösen szavazta meg, nem a nem tudom kicsoda...

Ha a suli nem figyel oda, és a szülő észrevesz egy pályázati lehetőséget, szólhat a sulinak, ki tiltja meg?

Mellesleg én soha nem kaptam ösztöndíjat, mert nálunk aki kapott, az a HÖK-ösök közül került ki, és valahogy nem továbbították a lehetőségeket a többi diáknak, idén bevezettek egy újat, de abból is kicsúsztam, mert végzős vagyok.