Igaz az, hogy az illiberalizmus az elmebetegek félreértelmezett liberalizmusa?

Az illiberalizmus a gyávák fasizmusa. Akik nem merik azt mondani, hogy "én fasiszta vagyok", találnak ki alternatív szavakat.

Én megértem, személyes kapcsolatokban én is azt mondom hogy "baloldali" vagyok, nem azt hogy kommunista. Kevesebb magyarázkodással jár.

2: ez azért van, mert keverik a fasizmust a nácizmussal, és azt hiszik ugyanaz, ezért nem merik mondani.

"A fasiszta mozgalmak közös vonásai az állam fontosságának messzemenő hangsúlyozása, az erős vezető iránti rajongás, a nacionalizmus legszélsőségesebb formái, a saját etnikum felsőbbrendűségébe vetett hit, valamint a katonai szellem eluralkodása a társadalomban."

"Sajna a fiatalok körében Orbán egy meg nem értett politikus"

:D

https://www.youtube.com/watch?v=_n5E7feJHw0

Értjük mi. Betegesen imádja a hatalmat, és mindent megtesz hogy több hatalma legyen. Meg nagyon szereti a focit is. Ez a két kiindulási pont tökéletesen elég az egész politikai karrierjének az értelmezéséhez.

Az illiberalizmus egy olyan eszmeáramlat gyakorlati variánsa, ami a klasszikus liberális értékeket eltörölve gyakorol neoliberális és vadkapitalista gazdaságpolitikát.

Azaz a szabadságjogok, az egyén személyes jogainak csorbítása mellett kedvez a nagytőkéseknek, multiknak, oligarcháknak, a társadalom egyéni és kollektív jogait ezek érdekei alá rendeli.

Gyakorlatilag azonos a vadkapitalizmussal és az ahhoz társult modernkori rabszolgatartással.

Az egyéni szabadságjogokat leépíti, a szakszervezeti és egyéb érdekvédelmi csoportokat, civil szervezeteket ellehetetleníti, az egyént pedig kiszolgáltatja a nagytőkének, vásárlói és munkavállalói minőségében is, védtelenül (lásd: 300 óra fizetetlen túlóra).

Az illiberalizmus a gátlástalan, kollektivista és oligarchikus vadkapitalizmus szépelgő megfogalmazása, általában nacionalista, protekcionista, populista retorikával leplezve, és nagyfokú korrupcióba ágyazva.

Ennek aztán sokféle változata van, az egészen diktatúrába hajló szélsőségektől a finoman álcázott autokráciákig, de a közös vonásaik mindenütt megvannak: multik és oligarchák ellenőrizetlen, tág mozgástere, csorbított egyéni és kollektív szabadságjogok, korrupció és populista, gyakorta idegenellenes retorika (utóbbi azért szükséges, hogy ellenségképet kreáljanak, figyelemelterelésként, és egyúttal hiteltelenítsék a mechanizmusaikat leleplező szakmai és civil szervezeteket, külföldi megfigyelőket, elemzőket, tudósokat, nemzetközi szervezeteket).