A Kádár korban milyen gyakorisággal lehetett kiutazi Ausztriába?

#5: Az még az 50-es években lehetett. 84-ban mentem először Nyugatra, Hollandiába rokonokhoz, de túristaként, nem meghívóval, senki sem hallgatott ki előtte, és nem a párttitkárnak kellett aláírnia, hanem a munkahelyi vezetőnek, illetve a munkaügyi osztály (ma HR) vezetőjének. Annak ellenére mehettem, hogy fél éven belül várható volt a katonai behívóm (amire már addig is többször halasztást kértem tanulmányi okokból). Viszont holland vízumot is kellett kérni a követségen.

#6: Minden esetre a feleségem családja a 70-es és 80-as években mégis többször járt Olaszországban és egyszer Törökországban is úgy, hogy volt, hogy még a nagyszülők is velük mentek (nem, nem voltak besúgók, sem pártkáderek, de még csak párttagok sem).

Egyébként nyugatra túristaként (!) 3 évente lehetett utazni a szűkös valutakészlet miatt, a másik 2 évben mehetett az ember, ha egy nyugaton élő rokona meghívta, de akkor alig kapott valutát, és szervezett társasúton (Bécsbe sok ilyen ment 1-2 napra), ahol szintén korlátozott volt a kiváltható valuta (sokan feketén vettek és kicsempészték).

Szocialista országokba nem volt ilyen korlátozás, mert oda nem kellett keményvalutát váltani.