Magyarországon a legnagyobb munkaerőhiány idején sem becsültek meg igazán senkit. Mi lesz most, hogy az egész átcsapott munkanélküliségbe?

Emlékszem még a legnagyobb konjunktúra, legnagyobb munkaerőhiány idején is az volt, hogy csak siránkoztak a munkáltatók, de nem volt nekik jó semmilyen jelölt szinte. Ha pályakezdő voltál akkor az a baj, mert jaj nincs pénzünk ahhoz hogy kitanítsunk. Ha tapasztalt voltál akkor jaj magasabb a bérigényed mint a satu minimálbér. Ha diák voltál az a baj, mert nem megbízható meg vizsgaidőszak meg minden, ha meg már végzett voltál akkor az a baj, mert nem tudtak diákmelóban fillérekért elszámolni, stb stb. Senki nem volt megfelelő.

Az kellett volna mindenkinek, hogy 20 éves legyél, annak megfelelő bérigényekkel (pár száz forint óránként, csak bulira kelljen a pénz), de legyen 30 éves szakmai tapasztalatod. Ez volt még a legnagyobb gazdasági szárnyalás idején is. Egész egyszerűen Magyarországon annyira bele van ivódva az emberekbe a földesúr-jobbágy = vállalkozó-alkalmazott felállás, hogy sosem becsülték a munkaerőt.

Mi lesz most? Mi jön ezután, amikor már munkanélküliség is van ráadásul, ami egyre durvább, munkahelyteremtés pedig nincsen? Ez az ország valódi pokol lesz a munkavállalóknak?