Nem unalmas már ez a Trianon miatti siránkozás? A magyarok miért nem azzal foglalkonak ami van, és miért a múlton lovagolnak mindig? Ez kb olyan mintha azon agyalnék, hogy a 10 évvel ezelőtti barátnőmnél mit rontottam el.

A 15-ös IQ huszár elmagyarázhatná hogy jön össze a trianonsipákolás meg gyurcsány, tényleg érdekelne. Komoly szinten lehet ha neki ez kijön logikusan, hogy aki nem sipákolja Trianont az gyúrcsány szavazó. :D Komolyan érdekelne az összefüggés, hogy következik egyikből a másik. (A hazaárulóra nem reflektálnák, nem Gyurcsány árusítja ki az országot a ruszkiknak meg a kínaiaknak, azerieknek stb. ennyiben talán megállapodhatunk). Amúgy hány évesnek tetszik lenni, 150? Vagy mitől személyes tragédia Trianon? Aki aznap született az is kerek 100 éves lenne ma. Hihető hogy sok ma élőnek személyes tragédiája. :D

"Aki igazi magyar az érti Trianont." Igen, meg aki igaz magyar az csak a Fityiszre szavaz, tudjuk jól a mantrát. Meg azt is hogy ti mondjátok meg ki az igaz magyar. Ja bocs, de rohadtul nem amúgy.

#15 > Aki igazi magyar az érti Trianont. A többi meg menjen szavazzon a bukott, hazaarulo baloldalra ( Ferire)

Túlságosan leegyszerűsíted a dolgot. Trianon jelentőségének megértése alapvetően nem pártpolitikai szimpátia kérdése. Nyilván egyik oldalról egy-egy párt identifikálhatja magát Trianon megítélésén keresztül (is), illetve nyilván a társadalmi világkép szerepet játszik abba, hogy ki hogyan ítéli meg Trianon kérdését.

Lehet valaki alapvetően baloldali úgy, hogy közben erős nemzettudata van. A baloldaliság alapvetően a társadalom gazdasági felépítéséről szól (társadalmi egyenlőség, szociális intézményrendszer, jog előtti egyenlőség). Lehet valaki meggyőződéses baloldali úgy is, hogy tombol benne a hazaszeretet. Illetve lehet valaki jobboldali úgy, hogy különösképpen nincs benne nemzeti öntudat.

~ ~ ~

A világunk megváltozott. Régen az emberek munkáját, az ételeit, a ruházatát, a szokásait, meg úgy az egész kultúráját nagy mértékben az határozta meg, hogy hol él. Persze erre rárakodott a történelem során egy csomó egyéb kulturális elem, de régen megkülönböztethető volt egy magyar egy német meg egy angol. A világ viszont globálissá vált. Ha csak a gasztronómiát nézzük, ahogy mondani szoktam: én a világ bármelyik országában szívesen megeszek egy jó olasz pizzát. Mit egyik ma egy magyar, egy angol egy német? Hát lassan ugyanazt: pizza, gyros, Big Mac. Na jó, itt még nagyon megmaradtak a nemzeti ételek is azért. Milyen zenét hallgatunk? Hát ott is van egy nagyon erős metszet. Vannak nemzeti együttesek is, de vannak globális zenei irányzatok. A filmek terén még inkább dominál a globális filmipar. Hogyan öltözünk? Szinte ugyanúgy. Kiöltözve öltönyt húzunk, a hétköznapokban meg farmert. Ez kb. minden országban ugyanúgy néz ki. Mit dolgozunk? Kb. ugyanazt. Sőt ugyanúgy. Ugyanúgy végzi a munkáját egy angol, egy német, meg egy magyar is, mondjuk bolti eladóként, informatikusként, buszsofőrként. Alig van különbség. Akkor mégis mi a fene különböztet meg egy magyart egy némettől, egy németet egy angoltól? Ma már nem sok.

Így aztán érthető, ha valaki nem igazán tartja értéknek, hogy ő magyar, hogy nem igazán érti a magyarsághoz való tartozás lényegét. És ez nem az ő hibája, sőt még az sem mondható ki, hogy ez hiba. A különböző, egymással érintkező, de mégis egymástól függetlenül fejlődő kultúrákat felváltotta egy egyenkultúra. A globalizálódásban megvolt az a lehetőség, hogy színesedik más népek kultúrájával a miénk is. De inkább lecserélődtek, mint kiegészültek ezekkel az egyes népek kultúrái. Lecserélődtek valamire, ami úgy van összegyúrva különféle kultúrák elemeiből. Az, hogy a sokszínűség helyett inkább az egyformaság vált valóra, az lehet, hogy annyira nem jó. De kétségtelenül vannak igencsak praktikus, kényelmes következményei is, a mai kornak vannak vitathatatlan érdemei ahhoz a korhoz képest, mikor a kultúrák sokkal nehezebben voltak átjárhatóak.

Egy mai fiatal jó, hogy nem érti Trianont. Egy ember az egyik országból átkerült egy másikba. Pontosabban innen oda rajzolták át a határt. Na és? És mai szemmel nézve már tényleg kevesebb jelentőségének tűnik, mint amilyen volt, vagy amit a hétköznapokban megélnek azok, akik az elszakított területeken élnek. De még ha tudja is, hát mit számít. Majd idővel románná, szlovákká válnak. Mi a különbség? Ma már a hétköznapokban tényleg nem sok a nyelven kívül.

Meg fiatalon az ember március 15-ét, meg október 23-át sem érti. Dehogy is. Idősen sem. A legtöbb felnőtt, meglett embernek március 15-e nem ünnep. Nem ünnepel semmit. Március 15-e szimplán egy munkaszüneti nap. Nagyon kevesen vannak még a jobboldali szavazók közül, akik tényleg ünnepként tudnak tekinteni március 15-re. Én is nehezen tudom ünnepként megélni. Nem olyan korban élünk, amiben ez valóban ünnepé tudna válni.

Hogy jó-e ez a változás, vagy sem? Ennek a megítélése nézőpont, értékrend kérdése. Idővel úgyis eldől. De nyilván érthető, ha sokan túl üresnek és irritálóan pátoszosnak tartják március 15-ét, a Trianont, meg a holokausztot meg kifejezetten irritálónak. Nem azért, mert baloldal, meg jobboldal, meg az Orbán, meg a Gyurcsány.

Szóval értem, megértem én ezt. De ettől még igaz az, hogy egy népet a történelme tesz olyanná, amilyen, és a különböző népek kultúrájában még ha nagyon sok hétköznapi elem össze is mosódott, azért még vannak különbségek. Egy nép igenis jól teszi, ha emlékszik a múltjára, megemlékezik a múlt eseményeiről, pláne ha valamiféle párbeszéd is kialakul erről. És ha a hétköznapi emberben kevésbé van erre igény, annál inkább van jelentősége annak, hogy az állam maga mennyire tartja nyilván ezeket az alkalmakat, mert ezáltal valamennyit mégis visszacsepegtet az emberek tudatába belőle.

"Akinek nincs személyes tragédiája trianonnal kapcsolatban az nem ertheti meg, hogy ez mekkora trauma. Aki igazi magyar az érti Trianont."

Senkinek sincsen személyes tapasztalata. Nem igazán él ma olyan ember aki akkor élt. Esetleg ők siránkozhatnak, de a többiek???