Nem féltek attól, hogyha egyszer megbetegedtek, akkor a magyar egészségügyre lennétek utalva?

"3 éve végigkísértem egy családtagom a súlyos betegsegtől a végéig a magyar eüben. Gyakorlatilag pánikrohamaim voltak tőle jódarabig hogy velem is simán megtörténhet az a horror. És 90%ban ennek az "élménynek" köszönhető az ellenzéki beállítottságom."

tyű ha még tudnád, hogy daliás ellenzéki időkben ennél csak rosszabb volt

Nem túl gyakran, de előfordul a családban ilyesmi. Vidéken élünk, nekem a média híradásaiból leszűrve az a tapasztalatom, hogy ha igazán félni kell ettől valahol, az a fővárosban van. A vidéki intézmények jobb állapotúak, viszonylag jól felszereltek, és ott is nagyon lelkiismeretes emberek dolgoznak, akik a maximumon túl is azon vannak, hogy minél előbb gyógyultan mehess haza.

Persze nincs itt a kánaán, ott is komoly problémák vannak, az egész rendszer pengeélen táncol, de - biztos az én szerencsém - én még sem betegként, sem látogatóként nem tapasztaltam meg azt a rettenetet, amiket a híradásokban olvasni/látni lehet.