Igaz hogy a Második Világháború az eredeti német tervek szerint 1941-ben végetért volna?

Nem lehet tudni, hogy mik voltak az eredeti német tervek, vagyis én még nem találtam arról semmiféle adatot, hogy mihez kezdtek volna, ha a britek és a franciák nem üzennek hadat Lengyelország lerohanása miatt.

Ami az 1941-es Barbarossa-hadműveletet illeti, igen, ott az volt az eredeti terv, hogy a Szovjetunió szeptemberig teljesen széthullik.

"Eredeti tervek szerint '45-ig el sem kezdődött volna, addigra akarták a hadseregük felfejlesztését befejezni egy háborúhoz."

1936-ban indították meg a négyéves tervet, aminek 1940-re kellett harcra késszé tenni a Wehrmachtot. Honnan veszed ezt az 1945-öt? Pont, hogy nem akartak sokáig várni, hogy a Szovjetunió ne tudja felpörgetni az iparát. Ezt az 1937-es Hossbach-memorandumban is említi Hitler.

#3

Igen, valami ilyesmi. Úgy tervezték, hogy az európai részt elfoglalják, az ázsiai pedig széthullik kisebb államokra. Valahogy úgy képzelték el, szerintem, mint ahogy az orosz polgárháború idején is volt.

Azt nem gondolták, hogy a háború véget érhet, csak abban voltak biztosak, hogy a szovjet hadsereget porrá zúzzák, így a Szovjetunió európai részét simán elfoglalhatják, az Uralon túli terület nem érdekelte Hitlert.

Azt nem tudhatták, hogy az oroszok hajlandók lettek volna e ezután békét kérni, vagy kötni, de nem is érdekelte Hitlert, hiszen ha nem marad meg szinte semmi a Vörös Hadseregből, akkor nem számít, mit akarnak az oroszok, komoly haderő hiányában nem tudnak semmit sem tenni. Érdekes, hogy a kezdet részben igazolta ezt az elképzelést, hiszen többször is rengeteg hadifoglyot ejtettek és tömérdek hadianyagot, fegyvert, lőszert zsákmányoltak, de mint tudjuk, nem vették számításba az oroszok erejét, csapástűrő képességét, sem az ádáz ellenállásukat, mert mire Moszkva alá értek, a Wehrmacht is alaposan kivérzett.

A támadás előtt a legpesszimistább német sem gondolta volna ezt.

Komoly meglepetés volt némelyik szovjet fegyverrel való találkozás, például a kiváló szovjet 76 mm -es páncéltörő löveg, vagy a t34 harckocsi, amiből ezer db volt már az oroszoknak akkorra, a KV1 nehéz tankból meg négyszáz és ezekre a németeknek nem volt megfelelő válaszuk, erre dobták sürgősen össze a Tigris tankot, illetve beállították páncéltörésre a 88-as légvédelmi löveget (nem azonnal). Ekkor már léteztek a katyusa sorozatvető első példányai is és az is sokkolta a németeket, szerencséjükre nem volt belőle sok és nem is volt még tökéletes.

A lengyel hadjárat után az oroszok és a németek viszonya jelentősen megjavult, mind gazdasági téren, mind katonai és politikai vonatkozásban, például német páncélostisztek képezték ki az orosz harckocsizókat és elég jól ismerték a Vörös Hadsereg erejét és fegyvereit, ám ekkor egyrészt még nem voltak készen a később meglepetést okozó szovjet fegyverek, mert új fejlesztések voltak, másrészt az oroszok el is titkolták őket.

A britekkel a harc előzőleg holtpontra jutott, légi háborúval nem sikerült őket térdre kényszeríteni, invázióval meg nem mertek próbálkozni a brit haditengerészet ereje miatt.

Valójában az orosz erőforrásokra támaszkodva akarták a britek elleni háborút továbbvinni, erősen támaszkodva a tengeralattjárók blokádjára és a jövőre halasztva annak megvívását, ebben az irányban nem érezték a sürgetést, mivel a brit szárazföldi haderő nem volt annyira számottevő és tudták, hogy erős hadsereg építéséhez több év szükséges, legalább fél évtized.

Egyedül a brit légierő megerősödését feltételezték, de az volt a vélemény, hogy ha az oroszokat legyőzik, akkor a légi ezredeket vissza lehet telepíteni a nyugati frontra. A Luftwaffe vezérkari főnöke Hans Jeschonek keserű csalódásában 43 ban öngyilkos lett, mert akkor már tisztában volt a rettenetes tévedéssel, hogy soha nem vihetik vissza a keletre telepített Luftwaffe egységeket és így feltétlenül elveszítik a háborút.