Mely országot szeretitek és melyiket utáljátok a legjobban és miért?

Melyik országot utálom a legjobban: Magyarország

Miért: gusztustalan emberek, szolgalelkű nép, fejlődésképtelenség, begyöpösödöttség

Melyik országot szeretem a legjobban: Nyugati fejlett kultúrált országok, pl. Norvégia, Svájc, Luxemburg

Miért: magas életszínvonal, megbecsültség, nyitottság, friss gondolkodás

Legjobban szeretem: Franciaországot, mert már 1789 óta a világ leghaladóbb szellemű és legfelvilágosultabb országa. Bírom a mentalitásukat, a büszkeségüket, a nacionalizmusukat.

Legjobban utálom: USA, mert a világ legvisszataszítóbb kultúrájú, társadalmú országa, és egyre inkább mérgezi az európaiak elméjét, meg butítja őket.

A legjobban szeretett nemzet nem is lehet más, mint Magyarország, ez nem kérdés. Erősen pozitív még Olaszország, USA, Japán és Finnország megítélése a szememben.

Nem hiszem, hogy lenne olyan, amit utálok, inkább úgy fogalmaznék, hogy erős fenntartásaim vannak bizonyos államok legitimációját illetően, így Izrael, Németország, Oroszország vagy Románia dolgait fenntartásokkal kezelem. Elég valószínűtlen, hogy ezen nemzetekből kerüljön ki a kedvenc sportolóm vagy hogy a Made in Romania feliratos terméket vegyem le az áruház polcáról akármely másikkal szemben. De utálat, gyűlölet nincs, egyszerűen csak nem akarok velük kapcsolatba kerülni, amolyan csendes bojkottban tartom tőlük a távolságot.

Én értem félre a kérdést, vagy ti? Én úgy értem, hogy szó nincs nemzetekről, nemzeti sajátosságokról... A kérdés országra irányul, nem annak lakóira!

Én Ausztriát utálom a legjobban, de azon belül is az Alpokat leginkább. Rosszul vagyok tőle! Rossz érzés önt el, ha ott vagyok a hegyek között, nyomasztónak érzem! Az ott elhelyezkedő falvakat is nyomasztónak érzem, még csak falusi jelleget sem tudok bennük felfedezni, (már ahogy mi értjük a falut). Építészetben, a magasodó, akár 3-4 szintes családi házaikat sem érzem otthonosnak, sorházaikat pláne nem. Egyszerűen rondának találom, a széles, jellemzően négyzet alapra épülő házaikat, ami ált. az első szinttől van fából csak. Ők nyilván a kő nagyszerelmeseik, hisz az van nekik, de nálam a fa és a kő sosem találkozhat, nincsenek jóban egymással. Ha erre még felkerül még mondjuk egy bádog (fém) tető, hát az az ízléstelenség netovábbja. Három, egymással össze nem passzoló anyag találkozása! Illetve ezek a (közöm nincs az építészethez), de ránézésre kb. 25 fokos tetőket is rondának tartom (persze, tudom, okkal az!). Minden egymással párhuzamos, ami nem, az pedig egymással derékszöget zár be, így minden nagyon mesterséges. A természetben elő nem fordul párhuzamosság és derékszög, egyáltalán szögek. Sokan nem érzik, nem értik ezt, de ez rossz hatással bír az emberre! Röviden számomra nem otthonos. El nem tudom képzelni, hogy ott éljek, max. mély depresszióban. Mások meg egyszerűen ámulnak a nagy hegyek, a hegy lábánál lévő falvak, a rendezettség láttán és nagyon tetszik nekik stb... Őseim odavalósiak egyébként, lehet "nem véletlen", hogy elkap a rossz érzés, ha arra járok.

Melyiket szeretem legjobban: nyilván Magyarországot, itt érzem magamat otthon, sokakkal ellentétben én máshol még sosem éreztem azt, hogy na itt akár megállnék... Maximum szívesen élnék ott egy pár hónapig aztán irány haza. Deeee az nálam nem Európa, inkább Ázsia egyes tengerpart közeli részei, esetleg Hawaii szigetek (ott mondjuk még nem jártam) stb. így nagyjából betudjátok lőni, hogy mi az a panoráma, látvány, környezet, amivel kibékülnék.

Kedvencek:

Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium.

Magyarország direkt nincs benne, mégpedig azért, mert az utóbbi években nagyon rossz tapasztalatom van a Magyarországon élő emberekkel.

Legjobban utálom:

Nincs ilyen, a kollektív utálat nem az én műfajom.