A feminizmus valóban rendkívül nagy hatással van a demográfiai folyamatokra, a családra, a nők és férfiak pszichéjére?

A nők egyenjogúsága az más, azzal maximálisan egyetértek, bár természetesen teljes egyenjogúság nem létezhet, mert vannak férfi munkák, szerepek, ilyen az, hogy nők fizikai területen nem teljesíthetnek jól, ezért nem is alkalmazzák őket bányásznak, lakatosnak, katonának, esztergályosnak, legalább is tömegével.

Mivel a férfi, női számarány nagyjából megegyezik, így óhatatlan, hogy a fentiek következtében egyes szakmák elnőiesednek, az oktatásban például igen jelentős a nők számaránya és élettani sajátosságok miatt a gyermekvállalás fő részletei továbbra is jobban függnek a nőktől, mint a férfiaktól, mert a nőknek kell kihordani a terhességet és a korábbi viselkedésminták is hatnak még, a nőideál, ami anya, szerető és feleség vonatkozásában még a nők számára is kívánatos néha, vagy az udvarias, kivételezett bánásmód a férfiak részéről például.

Ezektől függetlenül a női egyenjogúság egyre jobban megvalósul, illetve az erre vonatkozó törekvések már kevesebb akadályba ütköznek a legtöbb helyen.

A feminizmust ezért én szélsőségnek vélem, olyan ez helyzetét és céljait tekintve, mint a férfisovinizmus, csak a másik oldalról, bár elég nehéz határt vonni, mi még az, ami egyenjogúsítási törekvés és mi az ami már szélsőséges feminizmus, mert azért az egyenjogúság még korántsem teljes mindenhol, vagy minden esetben, szóval teljesen eltorzult viszonyok között lehet pozitívum is a feminizmusban, de általánosságban egy normalizált társadalom esetén már pontosan annyira káros, mint a férfiak szélsősége.

A kialakult negatív megnyilvánulások a két nem eltérő szocializálódásából ered, a gyermekvállalási kedv főleg a nőktől függ.

A válások aránya gyermektelen házasságok esetén közel ötven százalékban tulajdoníthatóak a két nem akaratának, de gyermek megléte mellett érdekes módon túlnyomórészt a nőktől függ, akik az evolúciós szocializációjuk következtében képesek idegen gyermeknek is szülőjévé válni és azt hiszik, hogy a saját gyermeküknek is találhatnak ugyanolyan jó apát, mint az igazi, de ezt a férfiak nem így fogják fel, ők jelentősebb különbséget tesznek saját ivadékaik és az idegenek között.

Általában ezért az apák nem kezdeményeznek válást, legfeljebb szeretőt tartanak, ha már nem kielégítő a kapcsolat, de a nők ezzel szemben arra törekednek, hogy lecseréljék a párjukat, nem véve teljes mértékben figyelembe azt, hogy az új partner hajlandósága a szülői szerepre a tőle idegen gyermekek felé meglehetősen mostoha, érdektelen.

Írhatnám még a valós helyzetelemzést tovább, de így is számítok már arra, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de erről én nem tehetek, mert ezek tőlem függetlenek, nem az én akaratom, vagy vágyaim szerint történnek meg.

Ez van.

#21

Felkeltetted az érdeklődésemet és kicsit én is rákerestem, ezt találtam egy cikkben:

"További meglepő adatok a válásról

A válóperek 71%-át a feleségek kezdeményezik.

A két legfőbb válóok a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák.

2005-ben a statisztikai adatok szerint 333 ezer elvált férfi és 491 ezer elvált nő volt Magyarországon.

Ma minden tizedik felnőtt ember elvált a házastársától.

Korábban 10-14 év után döntöttek válás mellett. A rendszerváltás óta ez kitolódott 20 évre."

Meglepődtem, hogy nem csak több nő kezdeményezi a válást, mint férfi, ahogy írtad, hanem ennyivel nagyobb arányban. Aztán jött a következő sor, a legfőbb indokok és akkor már meg is értettem miért.

Még annyit, hogy azért marad több nő elváltan, vagyis újabb pár nélkül, mert egy gyermekkel az esélye már 10-20% körül van csak. kettővel jóval 10% alatt, hárommal gyakorlatilag semmi, hogy újabb párt találjon, kivéve persze a kivételeket, amik mindig előfordulhatnak.

A gyermekeket nagy többségében nálunk és az egész világon nőknek ítélik, azért ez a háttér.

Na még annyit, hogy az USA ban valamennyire nagyobb százalékban helyezik apák felügyelete alá a kiskorúakat válás esetén és mivel az ország lélekszáma igen nagy, lehet értékelhető adatokat nyerni ebből.

A gyermekes apák óriási többsége, nem tudom a pontos számot, de 90% felett van, újra nősül és ezek a férfiak már gyerekkel is hajlandók elvenni elvált nőt, gyakori, hogy mindkét félnek van, vannak gyerekei, így csökken a csonka családok száma, ami megingathatja azt a gyakorlatot, hogy csak az anyánál érdemes elhelyezni a kiskorúakat.

Igen, a feminizmus hatalmas hatással van mindenre! Ha nem lenne, valszeg már hozzá kellett volna mennem valami fütyihez, aki kinézett volna magának, és minden este arról fantáziálgattam volna, hogy megmérgezni lenne-e jobb, vagy fojtsam meg puszta kézzel. Viszont nem lett volna sem végzettségem, sem normálisan fizető munkám (max valami mosóasszony lehettem volna) így ennek a férfinak a kényére-kedvére lettem volna utalva, amibe a mai agyammal bele is őrülnék.

A feminizmusnak hála nem kell senki olyannal összejönnöm, akivel nem akarok, azt csinálok, amit akarok, és akkor alapítok családot, amikor én is, és a párom is szeretnénk, nem akkor, amikor ő eldönti!

Sosem lehetek elég hálás azoknak a nőknek, akik ezt kiharcolták nekem, ugyanakkor azokat a férfiakat, akik rühellik a feminizmus minden vívmányát, és visszaállítanák a kiszolgáltatottságunkat próbálom minél messzebb elkerülni. Jó sok férfi van a listán, de nem baj, ebben nem ismerek kompromisszumot.

A válás egyébként egy érdekes dolog, de cseppet sem olyan negatív, mint amilyennek próbáljátok beállítani. Volt, amikor nem létezett válás, és a felek UTÁLTÁK egymást, de meg kellett tűrniük maguk mellett a másikat, mert... csak... Olyan is volt, hogy létezett válás, de az embereket visszatartotta a szégyenérzet.

Ma "rendkívül meglepő módon" az idősebb generáció válik a leggyakrabban, hiszen ők még úgy házasodtak, hogy nem szerették annyira egymást, és most ért el odáig a világ, hogy rájöttek, hogy van más alternatíva, mint szenvedni. Ezt te annyira nehezményezed?

A nemi szerepek meg jóhogy változtak. Régen az lett volna a szerepem, hogy tettessem, hogy 2 agysejtem van, és legyek egy mosolygós igenember valami férfi mellett, akit lenézek, + szolgáljam ki, mintha a második anyja lennék. Erre vágynál? Mert az angolban van az ilyenekre egy jó kifejezés: manchild.

Ismerek pár gyerekes nőt akik szétmentek a pasival. Ha akartak, gyorsan találtak új pasit, szinte sorban álltak náluk. Nem annyira mint egy gyerektelen fiatal nőnél, de volt sor.

Gyerekkel egy nő párkeresési nehézsége, még mindig semmi egy átlagos férfiéhez képest, mert annyira nagy az igény a nőkre.

Van valami pszichológiai szakszó azokra, akiket nem érdekli, hogy egy másik emberi lény jól érzi-e magát mellettük, ténylegesen szereti-e őket, vagy csak jó pofát erőltet magára szükségből, hanem csak az fontos nekik, hogy nekik jó legyen?

Talán szociopata..?