Mi a véleményetek az olyan emberekről, akik úgy gondolják, hogy Észak-Korea igazából egy eleven kánaán, csak a propaganda állítja be negatívan?

Nos. Mivel törölve lett így már nem írom le újra, csak nagyvonalakban reagálok. Bár a probléma nem tudom mi volt vele. Azon kívül, hogy válaszra válaszoltam, egy szabályt sem sértettem. Az a szabály pedig sosem volt betartva ezen az oldalon, különben csak 5-6 válasz lenne minden kérdésnél.

Tehát...

Először is Thürmer-hez hasonlítást sértésnek veszem. Ő még számomra sem normális. Illetve elég sok furcsa dolgot hord össze.

Térjünk vissza a dologra...

Itt élek már pár éve (a nemrég, az enyhe kifejezés). Láttam a P'yŏngyang-ban élő (én is itt élek) jólétben lévőket, a vidéki rosszabbul élőket is. Volt időm és lehetőségem bőven körbejárni az ország zegzugait.

Azt soha nem állítottam hogy a könyvek propagandák lennének. Leszel szíves nem kiforgatni a szavaimat!

Én azt mondtam, hogy az a gond, hogy a legtöbb emger nem érti meg, hogy bármi ami érintkezett a médiával és hírverést kapott (tv, internet, rádió, lapok, szökdösős fantasy regények), azok nem hiteles források. Ne próbáld egyenlővé tenni a "nem hiteles" kifejezést a "propaganda" szóval!

Az pedig, hogy nem lenne semmi gond, ha békén hagynák ezt az országot, az sosem volt titok. Az ENSZ beleszólt régen egy olyan belföldi konfliktusba, amihez semmi köze nem volt. Utána Észak-Korea végre teljesen elszigetelődhetett. Azt hitték, hogy most már nyugodtan élhetünk. Az éles háború után (egyébként ne felejtsük el, hogy hivatalosan a Koreai háború még tart, így a fegyverkezés, rakétatesztelés, egyebek, nem tekinthetők "provokáció"-nak), az első új konfliktusforrás az volt, hogy az amerikaiak fűzték a kínaiakat, hogy ne kereskedjenek Észak-Koreával. Mindezt úgy, hogy a fegyverszünet bejelentése után Észak-Korea semmit nem tett a határain kívül. Mégis szabotálni akarták az ország nyersanyagellátását.

Nyugodtan vissza lehet keresni, elérhető az archívuma mind a New York Times-nak, mind a Washington Post-nak. Mindkettőben írtak róla cikket régen mikor aktuális volt, hogy nem értik, hogy miért kell újra Koreával foglalkozni, mikor végre már évekkel ezelőtt leállt mindenki.

Azonban nagyon egyszerű a dolog. Ha be tudod nekem bizonyítani, akkor valószínüleg elfogadom. Mondj nekem legalább egy(!) olyan esetet, a rendszer valós beállása után (tehát mondjuk 1990 után), amikor Észak-Korea "csak úgy", közvetlenül megtámadott valamilyen más országot Dél-Koreán kívül (hiszen velük hivatalosan még tart a háború). Ugye?

Oroszok? Sosem volt hozzá mersz.

Kína? Etető kézbe nem harapunk.

Dél-Korea? Nem számít, perpillanat is harcban állunk.

Japán? Csak a felségterületükre szökött egy rakéta, de sosem voltak megcélozva, és megtámadva.

Más országra pedig Észak-Koreának nincs hatása.

Én már többször is felajánlottam. Valamiért mindenki fél tőle: Ki lehet jönni és megnézni...Ha valaki megpróbálná a kiköltözést, segítek. Magyarral ha csak turista, akkor nem foglalkozom.

K. N.

#35

'egy olyan belföldi konfliktusba'

Nem is tudtam, hogy belügynek számít, ha a szomszéd agresszor módjára rohan le egy másik államot...

#36 (Kérdező):

Egy régebbi kérdésnél már leírtam, ha megtalálom a kérdést, lehet hogy majd bemásolom.

Röviden a lényeg annyi, hogy 2009-ben egy kínai nyaralásom során (mindig is szerettem a keleti kultúrákat, és nem, a sorozatoknak és a zenéknek nem vagyok fanatikusa, ténylegesen maga a muzeális, tradicionális dolgok vonzottak, így a család összedobta a pénzt) konkrétan elütöttek.

Kim Yo-Jong dongmu volt az. Illetve a sofőrje. Akkor még szabadon mászkálhatott, mert szinte nem is lehetett tudni róla. 2010-ben volt róla az első nyilvános fotó, és 2014-ben lett nyilvánosságra, hogy ki ő.

Ott 2009-ben még ő is fiatal volt meg én is, úgyhogy megijedtünk. Elvittek a kórházba (csak a lábam sérült meg egy kicsit, de nem tudtam lábra állni). Utána a turistáskodás maradék napjait együtt töltöttük. Megadta a módszereket, hogy tudok vele Magyarországról Észak-Koreába kommunikálni. Szerintem azóta se volt annyi proxy átkötésem...

2012-ben eldöntöttem hogy meg akarom nézni milyen is ott. Akkor már engedte a fizetésem, bár sokat spóroltam rá. Nekem tetszett.

Az év novemberében szóba jött, hogy 2013 májusában hazamenne az egyik angoltanár, így átvehetném a helyét ha akarom.

2013 júniusában költöztem ki. Mondanom sem kell a családom nem nagyon akart engedni, de 23 évesen már nem nagyon volt szavuk felettem.

2016 júniusában családi okokból hazamentem (úgyis akkor járt le az aktuális szerződésem, amik 1 évesek folyton megújítva).

Most 2017 novemberében jöttem vissza, illetve hazaugrottam most a szavazásra, de április 10-11 már jöttem is vissza.

Szóval a rövid vázlat:

Amikor még szabadon járhatott Kim Yo-Jong dongmu, mert senki nem tudott róla semmit, akkor Kínában egy baleset következtében találkoztunk (én voltam a hibás egyébként).

Én 16 évesen letettem az angol nyelvvizsgát anyanyelvi szinten, ez pedig érezhető volt, így rá pár évre felajánlotta hogy tanítsak idekint.

Ennyi a története annak, hogy hogyan jutottam ki.

.

.

#38:

Ez így féligazság!

1945-ben az amerikaiak megszállták a déli országrészt, majd a szovjetek az északit. De ekkor még egységes Korea volt.

1948-ban az ENSZ (ergo az amerikaiak) erőszakolta ki, hogy a déli területek tartsanak az északi oldaltól független választásokat. Augusztusban a déliek kormányt alakítottak, majd erre válaszként szeptemberben az északiak is. Azonban a névleges határt egyik sem ismerte el, mind a két fél a teljes ország kormányának tartotta magát.

Az tény, hogy 1950-ben az első nyílt támadást viszont észak kezdeményezte. Azonban akkoriban még Lee Seung-Man (magyarosan Li Szin Man), a déli vezető is elismerte, hogy ez koreai belügy!

Induláskor az északi oldal kapott valamicske támogatást kínai és orosz részről, de nem számottevőt. Ezzel szemben az ENSZ kb. 15-20 országból összegyűjtött fegyveres erőket küldött nagy létszámmal.

Szóval azért érdemes átgondolni a "szomszéd" és "agresszor" szavakat!

Nyugodtan vissza lehet kutatni a régi iratokat! Még a Szöulban lévő Hadtörténeti Múzeum-ban lévő dokumentummásolatokban is ugyanez van leírva, csak még számszerűbben! De gyakorlatilag a déliek dokumentumai is azt mutatják, hogy ez egy belügy volt, és Amerika volt a legnagyobb külső beavatkozó.

K. N.

*39

Észak támadott 1950-ben. Ha ez nem agresszív fellépés, akkor nem tudom mi... Vagy hagyni kellett volna Északot, hogy kompletten bekebelezze a déli félt? Amennyiben Li Szin belügynek tekintette az egészet, szerintem megváltozott volna a véleménye, ha az északiak elözönlik és birtokba veszik a déli államot.