Japán, Dél-Korea miért nem vezet be olyan liberális bevándorláspolitikát, mint Németország, Olaszország?

Ha be is vezetnék, ki akarna oda menni? Én nyitott gondolkodású vagyok, de az országaik atmoszférája nem túl bizalom gerjesztő.

Az ázsiaiak mindig is ilyenek voltak, elzárkóztak és maguknak valóak, minden téren. Viszont arra fogékonyak hogy a föld emberisége, az Ő termékeiket válassza.(Aláírom hogy a japán dolgok általában szuperek)

Viszont a kérdésedhez visszatérve, nekem túl komor az ottani élet.

Ezekben az ázsiai országokban már akkor komoly automatizálások voltak az iparban, amikor Európában, Észak-Amerikában még gyerekcipőben járt a dolog.

A másik része, hogy Kelet-Ázsiában a helyi lakosok is elvégzik az alantasabb munkát, míg nyugaton nem.

Illetve, a harmadik ok,hogy ezekben az országokban elég keményen kell dolgozni, baromi precíznek kell lenni.Ott nincs 100 százalék, hanem 110.

liberális bevándorláspolitika XDD imádom mikor a népeket ezeket a fidesznyik-média szakkifejezéseket használják. :D

Egyébként meg nem azért, de Dél-Korea és Japán egész nagy számba fogad be észak-koreai menekülteket, de a vietnámi háború alatt is fogadtak be, különösen Japán. Szóval ez eléggé félre ment :)

Ha itt meg arra menne a kontrázás, miért nem fogadnak be szíriai menekülteket: vietnámi, thaiföldi menekült se jött hozzánk, mert földrajzilag távol vagyunk.

Az előzővel egyet értek. Ezen felül Japán és D-Korea túlnépesedett, nagy a népsűrűség a városokban.

Valamint Japán esetén vegyük hozzá, hogy SZIGETország, ezáltal a globalizáció előtt akaratlanul is viszonylag zártan éltek, ezt szokták meg. Kb. a 18.századig ellen is álltak az idegeneknek, de aztán USA lekörözte őket technikai fejlődésben, hadiiparban is, így hát kénytelenek voltak engedni USA kereskedelmi kapcsolatkeresésének, mivel USA megfenyegette Japánt a 18.sz.-ban a hadihajóival. Tehát még ekkor is csak kénytelenségből engedtek a Japánok, persze egymással szemben álló japán "táborok" voltak jellemzőek akkoriban.

EU-ban Nagy Britannia is részben különállónak számított sokáig gondolkodásmódban, szokásrendszerben, etikett terén. Szokták is mondani, hogy a Britek, meg a Kontines - így külön is.

Összetett oka lehet, miért nyitott később Nagy-Britannia, pl ők kizsákmányolók, germánok, és az alantas munkára kis fizetéssel jól jött nekik más népek lakossága; akárcsak Németországnak.

Japán gyakorlatias, és a munkának, teherbírásnak nagy értéke van, és elvárja a társadalom a magas beosztásútól is a takarítást, bármi "alantas" melót is. Már a japán iskolásokat is így nevelik: külön van háztartás tan náluk, valamint nincs iskolai takarítónénijük, hanem maguk a gyerekek (és talán a tanárok is) végzik a takarítást, "napos, hetes" jelleggel.

Sose volt szükségük más népekre mint rabszolgára. Bár az utóbbi kb 150 évben, a Meidzsi restauráció óta azon más népek szakembereit, akik hozzá tudnak tenni valami újat Japán fejlődéséhez, tárt karokkal várják, bár szigorú szabályozás mellett.

Bár az igaz, hogy évszázadokon át próbálták Koreát és Kínát maguk alá gyűrni, harciasak voltak, és többnyire a japánok kerekedtek felül. A 2.világháborúig. Japán viszont bocsánatot kért Kínától és Koreától azóta.

Ha majd te képes vagy napi 15-16 órát megállás nélkül dolgozni 6 napon keresztül és a 7. napon is néha bejárni, akkor lehet migránsozni, hogy ne jöjjenek! Voltam már Japánban és Dél-Koreában néhányszor, ismerek is néhány fazont! Hát mit ne mondjak, furcsák nagyon...Ők ezt bírják, egy életen át tartó stresszes élet, de mondom, más kultúra! Itt közelben volt egy gyár még pár éve, ahol egy koreai volt a főnök, és aki kicsit pihenni akart annak megütötte a fejét, és miután sorra mondtak fel, elmagyarázták neki, hogy magyarohonban ez nem szokás. Ott teljesen más kultúra, például a gyerekekkel takarítják fel az iskolákat! Szerinted itt mi lenne, ha gyerekekkel takaríttatnák fel? Rögtön jönnének a szülők hőbörögni, jönne az ombudsman stb..

Ha késik a busz, vagy a vonat, akkor a sofőrt elküldik egy "táborba",ahol lelki terrort kap rendesen, ezt ők -csak magyarosan tudom leírni- king in hoin jú-nak hívják!

Nekik nem kell migráns, ők megoldják avval, hogy napi 16 órát dolgoznak 40-50 éven keresztül! Ők csak aludni mennek haza egyébként, nagyon zárt világ!

Na most kérdezem, melyik -bocsánat- féleszű akar elmenni egy ilyen országba???

Te bírnád azt a munkatempót? Azt, hogy néha a munkahelyeden kell aludni, annyi meló van?

Én kösz, nem kérek belőle, de nyilván innen messziről nagyon sok magyarnak szimpatikus az ő kultúrájuk, nekem nem jött be. Gazdag öböl menti arab országokban meg napi 5-6 óra munkával 4-5-ször többet keresel, mint ezekben országokban egyébként, ahol az embereknek nincs is szabadsága, se szabadideje és kuss a neved!!!

Előző, nem tudom, honnan szedted a felemás ismereteidet... Azon kívül, hogy Japánban élő magyaroktól szoktam olvasni és vlogokat nézni, közülük kifejezetten szakemberek, pl japanológusok is vannak, pl a több évtizede Japánban élő (ingázó) Hidasi Judit japanológus, egyetemi japán nyelvtanár.

Többek között tőle olvastam, hogy igencsak összetett kérdésről van szó, itt egy hozzászólásban a tizedét

se fogom összeszedni az ellenérveknek arról, amit leírást. A fele se reális annak, amit megfogalmaztál.

Egyfelől: bár mint én is megemlítettem itt e kérdésnél korábban, hogy az iskolások maguk takarítanak, sőt, van háztartástan nevű órájuk is, ellenben a gyerekeket totál szabadon hagyják élni, 12 éves korukig.

Amin lehet vitázni, hogy jó-e, vagy nem (én szélsőségeke , hibának tartom, az optimumot másban látom).

Azonban ne sugalljon már senki olyat, mintha a japán gyerek már kicsi korától a szorgalom és jóság mintaképe volna...

Nem tehetnek róla, hogy nem igazán azok (négy éves kortól van öntudata a gyerekeknek a világon mindenhol, onnantól, legalábbis 5 éves kortól már lehet "rosszalkodásról" is beszélni; tehát NEM 5 év alatti gyereket véleményezek most).

Japánban szemrebbenés nélkül tűrik a szülők és pl a bolti alkalmazottak, hogy a 10-11 éves is, meg a kisebb is összevissza futkároz akár a porcelánboltban, és ha eltörik valami, akkor is hajlonganak, a szülő elnézést kér, kifizeti a kárt, és a gyerekeket továbbra is szó nélkül hagyják így viselkedni - a 12. életévükig.

Ekkor következik a másik -szerintem- japán baklövés (pedig legalább annyi értékkel is bírnak a japánok, mint baklövéssel, vagy... mondjuk "furcsságnak", ha tompítjuk a dolog élét). 12 évesen hirtelen betörik őket, de úgy, ahogy még az eu poroszos nevelésre se jellemző. Lehet, h 12 éves kor előtt is takarítják a sulijukat, "napos rendszerben", de a hiteles személyek leírása szerint akkor is a fent vázolt a reális tendencia.

Japánban évek óta tanácskoznak a felnőttek, döntéshozók, törvényhozók, hogy mit lehetne vajon tenni az ellen, hogy 12-15 éves kor között még az addiginál is antiszociálisabbak a gyerekeik többsége.

Ugyanis a hirtelen, 12 éves kori kemény fegyelemhez való szoktatás eredménye -a hirtelen nevelési attitűd váltás mellett gondoljunk csak arra, h épp serdülnek(!), milyen nehéz lehet nekik-, hogy sokuk agresszívan tör-zúz, tanárt ver, megjelenik az ijime, tehát az iskolai bántalmazás, olykor szadista szinten kínozzák a kisebbeket a 12-15 évesek nem kis hányada.

Ez a japán társadalom hibája, már kezdik belátni, de tudtommal még mindig nem sikerült számukra hatékonyan tenni ez ellen, holott csak a tanulmányozniuk kellene a modern, európai gyermekpszichológiát.

(Na NEM a poroszos nevelést...)

Meg józan paraszti ész kellene, a hagyományaikhoz való merev ragaszkodásul ellenében.

Különös ugyanakkor, hogy a modern technika nagyon is megfér a hagyományelvűségük mellett. De úgy fest,

nem minden téren akarnak modernizálni, felülvizsgálni dolgokat a japánok, vagy legalábbis nehézkesen teszik.

Japán FELNŐTTEK:

Tévhit, hogy a japán agyondolgozza magát. Azért terjedt el ez a tévhit többek között, mert teljesen más az életstílusuk, mint az európaiaké.

Pl náluk munka után szinte kötelező az egymással töltött vállalati idő. Minden munkanap. Jelentős indok kell, hogy valaki kihagyja. Biztos akadnak olyan vállalatok, akik kivételek, de a többségi tendencia a hiteles források szerint ez.

Ezen felül a normál, 8-10 órás munkaidő alatt tartanak szüneteket, SZOCIÁLIS ÉLETET élnek többször 10-20 percekre, amiről a legtöbb európai mit sem tud.

Olykor feszített a munkatempó, olykor a főnök értekezletet tart munkaidő leteltével -ami, hangsúlyozom: náluk se több, mint 8-10 óra, a legtöbb esetben-, de ha letelt

a 8 / 10 óra, ÍRATLAN SZABÁLY szerint EGYÜTT SZÓRAKOZZÁK el az időt, vagy kocsmában, vagy sport tevékenységgel, vagy karaoke bárban, vagy éppen mi mellett döntenek.

Mégpedig azért szórakoznak együtt a 8-10 órás munkaidejüket követően, mert Japánban a csapatszellemnek DÖNTŐ jelentősége van (ezt itt nem részletezem). Aki súlyos indok nélkül kimarad ebből a 12-15 óra hosszú "munka"napból, azt kiközösíthetik, és ez az egyik legsúlyosabb állapot Japánban, a japánbeli öngyilkosságok egyik jellemző oka.

Tehát közel se megfeszítetten melóznak a japánok...

Nem beszélve arról, hogy ha összejött egy munkahely, életük végéig stabil állás, sőt, ranglétrán emelkedés számukra. És hát fejlett állam lévén igen jó keresettel.

Azt már csak mellékesen említem, hogy a legtöbb japán nő háztartásbeli NEM dolgozik, a férjük rendszeres félrelépéseit meg kötelesek elnézni, olykor támogatják is, mert társadalmi szokás. Tehát a férfi, a munkaidő után felfrissül a "hivatásos nők" kényeztetésétől, valamint a munkatársakkal a munkaidő után eltöltött szabadidős tevékenységektől, melyek által ráadásul még a valahova tartozása is megerősödik, ami a hétköznapokban is előny mindenki számára, de még a munkaidő alatt is, hiszen a kollégák kvázi családtagjai egymásnak, összeszokva egymással.

Ezen felül Japánban igen magas a közbiztonság. Lopás nem jellemző, az erőszak meg szinte csak a nagyon magas rangúakat éri (alvilág, jakuzák, szándékos vállalati csődbejuttatás- szinte csak ennyi a bűnözés Japánban; szinte csak magas rangúaknak kell tartani attól).

A nagy stressz egy kamu. Hacsak nem az egyetemi felkészítés az. De aki egyetemre jut, onnantól már kvázi Mennyország, és aki diplomás, őshonos japán ember, elég könnyen talál munkát magának, bár nem mindegy, melyik egyetemen végzett, de talál a diplomás stabil állást. Ha nem is feltétlen egyből, de talál.

Nem kell túlmisztifikálni a japán munkabírást.

Eljutni egy állásig 12 éves kortól sokszor nekik gyötrelem. De csak 12-18-ig gyötrelmes! És az se folyamatosan. Sőt, a legtöbb családban az anya mindent a gyerek segge alá tol, csak "tanul édes gyermekem, mindent megadunk neked", és az apáknak se szokott ellenére lenni ez a fajta anyai hozzáállás.

Annak ellenére, hogy a gyerekek maguk takarítják a sulit, még felnőtt korukra se különösebben önállóak, szabályozott a társadalom, sok mindent a szájukba rágnak, prospektusok és hangosbemondó mindenhol a városokban szinte arról is, hány fokos szögben engedd ki a fingodat halkan (kis túlzással).

De onnantól szinte mennyei.

Annak ellenére, h persze ott is kell alkalmazkodni egymáshoz, sőt, nagyon is. De kb ennyiben kimerül a nehézség. Meg a 8-10 órát becsülettel végig kell dolgozni, de ennyi.

Kirúgás a legritkább esetben van, még a hibázásért is a munkavállaló főnöke szokta vállalni a felelősséget. Ha kell átképzik, aki balesetet szenvedett, stb, de ki nem rúgják.