Tényleg rosszabbul jártak volna a tagköztársaságok, ha Jugoszlávia egyben marad?
Úgy értem: hiába volt Belgrád a főváros, jelentős autonómiával rendelkeztek a tagállamok.
Oké, hogy egyes tagállamok fejlettebbek voltak, mások meg nem, de Jugoszlávia a leggazdagabb szocialista állam volt Európában, és nagyon fejlett volt. Eddig akikkel beszéltem Szerbiából, vagy Horvátországból, mind sajnálják, hogy szétesett, mert tényleg jobb volt a helyzet, munka is több volt, valamint a megélhetés is sokkal jobb volt.
A vallás az egy dolog, de ma szerintem jóval fejlettebb lenne Horvátország, vagy Bosznia például, ha egyben maradt volna az ország.
Azt hallottam meg olvastam, hogy tényleg sokan sajnálják a régi Jugoszláviát, mert se Horvátországban se Szerbiában nem rózsás a helyzet, nehéz megélni, nagyon kevés a munkahely, Szlovéniában is gazdasági válság van.
Ha azt vesszük, mindegyik tagköztársaság azért bukott egy nagyot a széteséssel:
Szlovénia egy kis jelentéktelen, politikai befolyásilag nulla ország lett.
Horvátország ugyan nem járt annyira rosszul, de jobb volt az életszínvonal Jugoszlávia idején, mint most, ráadásul akkor a hajóipar is jobban ment.
Bosznia-Hercegovina egy helyben toporog, Jugoszlávia idején legalább próbáltak az országba ipart telepíteni.
Szerbia kompletten elszegényedett.
Montenegrónak még saját valutára sincs pénze, és a gazdaság nagy része is a csempészetre épül.
Koszovó egy porfészek, szintén 0 gazdasággal.
Macedónia jobban fejlődött volna ha bent marad, és nem kellett volna a szaporodó albánoktól sem enyire félniük.
Valóban megérte különválni? Persze Szerbia is tehet róla, hogy egy pióca volt, de akkor is. Sok ember elmondása szerint Jugoszlávia olyan fejlett volt, mint nekünk most ma Ausztria.
Akkor mire volt ez jó? (hisz szinte 1 nyelvet beszélnek, bár ez nem szempont)
Mivel jártak jól a különválással?
Mit gondoltok?
Szerintetek több pozitív hatása volt a különválásnak vagy több negatív?
Minden érdekelne!!!
Jó kérdés. Többször jártam az akkori Jugoszláviában,ami akkoriban nagyon sikeres állam volt.
Az El Nem Kötelezett Országok /ENKO/ akkori zászlóshajója volt,amiről a mai fiataloknak nem sok tudomásuk van.
Valószinűleg Joszip Broz Titó személye tarthatta össze,de
akkoriban szocialista ország révén,ott minden kapható volt,ami szem-szájnak ingere.Aki tudott ,és lehetősége volt oda járt vásárolni,mert a hanglemezektől a sportcipőkig ott minden volt,de ez ez a 1980-as évek végére,Titó elnök halála után kifulladt,és az egész egykori egység felbomlott,és beletorkollott egy Dél-Szláv háborúba.Az Akkori Jugoszlávia a szerbeknek volt igazán előnyös,mert a bevételek felett a központi Beogradi kormány rendelkezett,és a bevételek nagy részét ott osztották el.Tehát a fejlettebb Szlovéniától elvették a jövedelem egy részét,és továbbadták az ország szegényebb részei felé,igy például Macedonia,éa Montenegróba is került a szlovén,és horvát területeken megtermelt jövedelemből,mintegy kisegítésként.Igy működött a Jugoszláv egység,de ez akkoriban nagyon sikeresnek volt mondható! Ez persze 35 évvel ezelőtt volt.Ma már másképpen vélekedünk erről.Ha így nézzük akkor helyes volt a szétválás,de akkoriban mint egységes ország,ettől sikeres volt,a fejlettebb nyugati részek rovására persze.
/Horvátország,Szlovénia rosszul járt,de Kosovo,Macedonia,Crna- Gora jól járt akkoriban a szubvenciók miatt!/
Rosszabbul jártak volna.
Szerbia is csak azért volt akkoriban mérföldekkel fejlettebb, mert a szerbek relatíve Horvátország és Szlovénia nyakán éltek. Ebből a 2 országból szívták el a pénzt, és adták a szegényebb tagországoknak (Koszovó, Macedónia, Montenegró, Bosznia), azonban semmilyen fejlődés nem látszott meg rajtuk. A gazdagabb tagországoknak meg nem tetszett, hogy semmi beleszólásuk nem volt abba, hogy hova adják a befizetett pénzt.
Később Szerbia és Montenegró esetében is ugyanez volt. Montenegró sem akart már a szerbekkel közös kasszába fizetni, és többségbe kerültek az elszakadáspártiak, majd Montenegró is elhagyta a süllyedő hajót, és függetlenedett.
Horvátország és Szlovénia ma sehol sem tartana, ha fennmaradt volna Jugoszlávia. Ezt az országot egyedül Tito tartotta össze, a halála után már egyből jelentkeztek a problémák, és a belső feszültségek, majd össze is omlott, mint egy kártyavár.
Macedóniában amúgy azért nem volt semmi, mert Macedónia Szerbiához képest is egy nagy putri volt, ráadásul nem is éltek ott szerbek. Szlovénia is 10 nap alatt "védte meg" a függetlenségét.
Tulajdonképpen elmondható, hogy a szerbek a legnagyobb felelősek Jugoszlávia széteséséért, és a legnagyobb vesztesek is. Amikor már nagy ellentétek voltak, akkor elkezdtek egy "kis-Jugoszláviában" gondolkozni, vagy más néven egy "Nagy-Szerbiában", ahol az összes szerb élhet. Többek között ezért engedték el olyan könnyen Szlovéniát és Macedóniát, mert ott egyáltalán nem éltek jelentős mennyiségben szerbek. Horvátország azért kapta a nyakába a háborút, mert a krajinákban jelentős mennyiségű szerb élt, és ezt Szerbia magához akarta csatolni. Boszniáról már nem is beszélve.
Az idióta szerb vezetés is inkább kihangsúlyozta a szerbek rémtetteit, meg hogy ők a világ ellen harcolnak (míg a horvátok azért el-eltussolták a cselekedeteiket), és ennek lett az a következménye, hogy Szerbia a Boszniai Szerb Köztársaságot SEM tarthatta meg, és a NATO Szerbiát bombázta sz@rrá, évtizedekkel visszavetve a gazdaságot.
Szóval röviden: Horvátországnak és SZlovéniának megérte a függetlenség, Macedóniának, Montenegrónak, Koszovónak, és Boszniának mindegy volt, mert amúgy sem fizettek, vagy csak keveset, Szerbia pedig az abszolút vesztes lett az egészben.
Szlovénia a függetlenséggel is jól járt, de ha Jugoszlávia egyben maradt volna, akkor sem állnának rosszabbul. Jugoszlávia például egy biztos piacot is jelentett a fejlett szlovén ipar számára. Ez most olyan, mintha azt próbálnánk kiokoskodni, hogy Katalónia mennyivel járna jobban, ha legfejlettebb tartományként kiválna Spanyolországból és önálló lenne. Vagy Észak-Olaszország lerázná magáról a szegény délt.
A szegényebb jugoszláv tagköztársaságoknak pedig Jugoszlávia egyértelműen egy olyan keretet biztosított, amelynek révén félig-meddig a Nyugat részei lehettek ők is. Az előbbi analógiát használva: hol tartana ma Szicília vagy Calabria, ha önálló államok lennének és nem az egységes Olaszország részei? Kb. Észak-Afrika szintjén...
Már Horvátország számára sem egyértelmű, hogy jobban jártak a függetlenedéssel. A volt szerbek lakta krajinai országrész zömmel ma is pusztaság, elhagyatott romok halmaza....
A Jugoszlávián belüli fejlettségbeli egyenlőtlenségek és a pénzek elosztása körüli vita ugyan állandó belső konfliktusok forrása volt, ez tény és való. A horvátok például joggal nehezményezték, hogy miközben az ország devizabevételeinek jelentős részét ők állítják elő az adriai idegenforgalomból származóan, addig ennek az összegnek csak egy kisebb hányada került visszaforgatásra hozzájuk. De az ország széteséséhez végül nem ez vezetett el és nem is a szerb-horvát ellentét, hanem Koszovó.
Jugoszlávia sírját Koszovóban ásták meg, az albánkérdés volt az, amelyet jugoszláv kereteken belül nem lehetett rendezni. A szerbek békeidőben vesztették el Koszovót, a szerb nemzet bölcsőjét úgy, hogy az albánok egyszerűen leszaporodták őket, a koszovói szerbek pedig egyre jelentéktelenebb kisebbséget alkottak a tartományban. A szerbek számára ez valóban nemzeti katasztrófa volt. Tito, amíg élt, mindenféle nacionalizmust elfojtott (félig horvát létére pl. a horvátok 1970-71-es „horvát tavaszát” is keményen felszámolta), halála után azonban a kibékíthetetlen koszovói szerb-albán konfliktus azonnal a felszínre tört. Milosevics a koszovói szerbek fenyegetettség érzését használta ki hatalma kiépítésére és vetítette ki a többi jugoszláv tagköztársaságra is, ahol szerbek éltek. Jugoszláviát Milosevics és az általa felszított nagyszerb nacionalizmus pusztította el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!