Tényleg rosszabbul jártak volna a tagköztársaságok, ha Jugoszlávia egyben marad?

Jugoszlávia egy mesterséges ország volt.

A nacionalizmus miatti feszültségek mellett a gazdasági különbségek, azok kiegyenlítésére irányuló törekvések is konfliktushoz vezettek. Az egész ország átlagát nézve Jugoszlávia nem volt gazdagabb, fejlettebb, mint Magyarország, csak nyitottabb volt. Egyébként a szocialista országok közül az NDK és Csehszlovákia volt a legfejlettebb.

Szlovénia, Horvátország gazdagabb volt, mint az átlag, így úgy érezték a szegényebb államok visszahúzzák őket, rajtuk élősködnek, ezért független országként sokkal jobban boldogulnának. Ez a két ország vált ki elsőként. Szlovénia sikeresen, békésen, Horvátország háború árán, mely komoly pusztítást, gazdasági visszaesést okozott. Ma már mindketten EU tagok, örülnek a függetlenségnek, ezekben az országokban szerintem nem is sírják vissza a jugoszláv időket.

Ilyen nézetek főleg Bosznia-Hercegovinában és Szerbiában vannak, ők az átmenet legnagyobb vesztesei. A gazdaság teljesítménye még mindig elmarad a 80-as évek végitől, nagy a munkanélküliség, szegénység, kilátástalanság. Bosznia-Hercegovinában korábban békében éltek a különböző népcsoportok, azonban ez a felbomláskor megváltozott, a polgárháborúban közel 100 ezren haltak meg, sokan elmenekültek és az ország még ma is működésképtelen, EU protektorátus. Szerbiát az embargó, a 90-es évek háborúi rántották nagyon vissza.

Koszovó elszakadt Szerbiától és a testvérnép Montenegró is inkább a függetlenséget választotta. Koszovó a jugoszláv időkben is a legszegényebb régió volt, most is az, ott a nacionalizmus volt a fő motiváció. Mindenáron függetlenséget akartak, az emberélet áldozatok, gazdasági szempontok, bizonytalanság mellékesek voltak az albánok számára.

Az első válaszoló nagyon helyesen leírta a lényeget.

A Jugó rendszer akkor kezdett szétszakadni, amikor Tito meghalt. Azért mert Tito volt az a szellemi vezető, akit mindegyik nép tisztelt. Tehát a bomlás nem következett be a vezér halála előtt.

Itt a balhé nem azzal kezdődött, hogy a szerbek meg horvátok hirtelen rájöttek, hogy utálják egymást. Utálták azok egymást korábban is de Tito hatalmi szóval lecsillapította őket.

A probléma akkor kezdődött, amikor Tito sírja felett a szlovének, akik a jugoszláv GDP 30%-át adták egymaguk kijelentették, hogy mostantól nem fizetnek.

Aztán a horvátok is kijelentették hogy nem fizetnek. Mivel Szarajevó kivételével egész Bosznia, Koszovó de főleg Albánia úgy nézett ki mintha egy másik bolygón járnál, ezért mint az első írta egyenlőtlenül osztották el a pénzeket.

A probléma ott kezdődött, hogy a szerbek, akik kisajátították maguknak azt a jogot, hogy minden pénzt ők osszanak el saját belátásuk szerint, nem engedtek beleszólást a többi ország részére a pénzosztásnál. Erre meg akkor mindenki kijelentette hogy nem fizet.

Aztán ebből az amúgy 100%-ig gazdasági jellegű balhéból végül felszínre került az etnikai gyűlölet, az már csak ennek a folyománya volt. Az albánok például semmit nem fizettek, viszont a szlovének pénzét kapták, miközben maga Szlovénia is elmaradott volt. Mert onnan kitalicskázták a pénzt.

És mivel rohadt korrupt volt a bagázs, ezért nem volt látszatja annak a rengeteg kifizetésnek, Koszovó nem fejlődött semmit, holott belgrádból osztották a pénzt.

A Tito halála előtt az egyes tagállamok nem nézhették a saját érdekeiket. Mihelyt a vén ördög meghalt mindenki meg akarta tartani a pénzét és nem a szerbeknek adni.

A szlovének meg a horvátok jól jártak, mert megtartották a pénzüket. A szerbek nem jártak jól mert ők a többiekből éltek. A bosnyákok is. Az albánoknak meg a montenegróiaknak mindegy volt, mert ők úgyse fizettek. Tehát a háborúk ott voltak, ahol a gazdasági potenciál volt. Azért csórók ma mind, mert ezek a kvázi fejlettebb területek váltak a jugoszláv háborúk martalékává. Meg ugye ott volt a dilettáns Milosevic is. Aki inkább hergelte a többieket mintsem megegyezésre törekedett volna.

Jugoszlávia a Szerb-horvát-szlovén királyságnak volt kvázi jogutódja. De egyes hozzáértők, főleg németországban már a nyolcvanas évek elején látták, hogy a rendszer abban a pillanatban szét fog esni, mihelyt nem lesz semmi (Tito) ami összetartsa, mert nem lehet amúgy egymást rühellő népeket egy akolba terelni. És ezért fog az EU is szétesni előbb-utóbb.

Albániában azért nem volt háború, mert ott nem volt semmi amiért harcolhattak volna. Montenegróban is emiatt. Koszovóban és boszniában azért volt, bár ott sem volt szinte semmi, ott belgrád erőszakkal felborította az etnikai viszonyokat azzal, hogy nagy számú szerbet telepített oda.

Dehogy jártak volna!

Vannak rokonaim a Vajdaságban. Ők mondták, hogy Tito idején senkit nem érdekelt, hogy ki szerb, ki horvát, ki magyar (Szabadkáról beszélek). Bevett dolog volt a vegyes baráti társaság, a vegyesházasság, jól kijöttek kollégákként, szomszédokként, stb. Ma már elképzelhetetlen lenne olyan fokú barátkozás, mint akkor. Hirtelen mindenkinek fontos lett, hogy "te szerb vagy", "te horvát vagy", "te magyar vagy".

Elég ha csak annyit mondok, hogy Tito haláláig évről-évre nőtt az önmagát jugoszlávnak vallók száma. 1981-ben volt a csúcs, a lakosság 5,4 %-a magát nem szerbnek/horvátnak/stb-nek vallotta, hanem egyszerűen jugoszlávnak.

Szerintem nem Tito tartotta egyben Jugoszláviát, hanem pont fordítva, a Tito után hatalomra került korrupt, keményvonalas, soviniszta nacionalisták, Milosevics, Izetbegovics és Tudjman verték szét az országot.

Az, hogy gazdaságilag sem érte meg Jugoszláviának a széthullás, ma már ténykérdés. Egy fejlődő, gazdag, európai középhatalomból minimum stagnáló, de inkább leszakadó súlytalan államocskák lettek.

Tito amúgy is Duna Konföderációban, illetve a Közép-Kelet-Európai Nemzetek Egységében gondolkodott.

Be akarta venni Bulgáriát, de ezt Sztálin nem engedte. Később be akarta venni Romániát és Albániát, de ezek is szovjet ellenállásba ütköztek. Később beavatkozott a görög polgárháborúba, ott brit-amerikai segítséggel akadályozták meg, hogy Görögország Jugoszlávia részévé váljon. Utoljára 1956-ban támogatta Nagy Imrét és be szeretett volna minket venni, hogy a délszláv etnikai államból egy még erősebb közép-kelet-európai hatalmat csináljon.

Igaza volt. Magyarország, Szlovákia, Albánia, Horvátország, stb. egytől-egyig súlytalan, önálló cselekvésre képtelen államocskák. Megszűnt az OMM, a működőképes közép-európai hatalom, a helyére lépő apró nemzetállamocskák egy része előbb a kisantant révén angol-francia, később Hitler hatalomra jutása után mind német érdekszférává váltak (váltunk). A háború után ctrl+c ctrl+v-vel szovjet érdekszféra lettünk, amiben nem volt sok köszönet ('56 Lengyelo., '56 Magyaro., '68 Csehszlovákia). Egy valaki volt legény a gáton, JBT, aki nemcsak megőrizte önállóságát, de középhatalmat faragott az országából, amire mind Keleten, mind Nyugaton egyenrangú félként kellett tekinteni. Azóta megint fordult egyet a történelem. Jött a rendszerváltás, amerikai érdekszféra lettünk (Brüsszelen keresztül), mentek a kukába a nagy múltú vállalatok (Ganz-MÁVAG, horvát hajógyártás, cukorgyártás, stb.), zéró hozzáadott értékkel termelő összeszerelőcsarnokká változtatták országainkat, magunk ellen kell döntenünk, amikor szankcionáljuk Oroszországot, mehetünk olyan háborúkba, amikhez semmi közünk, de legalább felkerülünk a tálibok térképére, mint amerikai szövetséges...

Félre ne értsen senki! Vagyok elég realista, hogy ha kilépnénk az EU-ból, akkor gazdaságilag még jobban megszívnánk, mint most, ha még ezek a pénzek sem jönnének, tudom, hogy a NATO nélkül a magyar vagy a szlovák hadsereg mit sem ér... Éppen erről beszélek. Prézli vagyunk a zsemlék közt.

Itt volna az ideje felvenni a fonalat és az OMM-Jugoszlávia-vonalon megalkotni ezúttal a Közép-Európai Egyesült Államokat (vagy hívjuk, ahogy akarjuk) és végre legyünk (újra) egyenrangú partnerek a Világban!