Kedves baloldaliak! Nektek tényleg ez az ideál és ez a normális?

Nem hogy a baloldal,de a liberalizmus fogalmával sem vagytok tisztában.

Ráadásul kuruc.info........ A legmocskosabb,nácibb szenny oldal. 100% hogy ez a könyv nem létezik,csak valami netes baromság, és erre már ugrott egy 12 éves szerkeztője kurucéknak.....

Egy történet, amiben melegek szerepelnek. Hívjátok az ördögűzőket!

Senkit sem lehet meleggé nevelni, ezt már megmutatták elég sokszor. Nem nekem normális az ilyen, hanem a természetnek. Vannak melegek. Akkor is, ha neked nem tetszik. Annyit lehet tenni, hogy megismertetjük a gyerekekkel a valóságot, ne 20 évesen jöjjenek rá, hogy van ilyen is. Akkor olyan kifacsart értékrendjük lesz, mint neked.

Nem tudom, hogy ténylegesen létező könyvről van-e szó, de ha igen, akkor örülök neki.

Gyertek, próbáljátok ki lehet-e 0% alá vinni egy kommentet, hátha attól megváltozik az egész emberiség. Mert a melegekkel való együttélés legjobb módja az, ha úgy teszünk, mintha nem léteznének, aztán ha nagyon úgy tűnik hogy léteznek, akkor átmegyünk agresszívba. Hajrá...

"100% hogy ez a könyv nem létezik"

Akkor ez mi: [link] ?

"Senkit sem lehet meleggé nevelni"

A spártaiaknak sikerült.

A homoszexualitást akkor sem szabad normális dologként bemutatni, főleg nem reklámozni.

Az egyik érv az szokott lenni, hogy az állatvilágban is előfordult.Ez így van, de az állatvilágban a szülővel, testvérrel való párosodás is elfogadott és ezek ugyanannyira nem normális dolgok, mint a homoszexualitás.

A másik érvként a római kort szokták felhozni.

Igen ám az ókori Rómában és Görögországban elfogadott volt a homoszexualitás, ahogy a rabszolgatartás , a pedofília és a Taigetoszról ledobás is.

Egyik sem volt normális dolog, kevesen vannak, akik visszakívánják azt a kort.

A homoszexualitást leginkább egy veleszületett rendellenességnek mondanám, hasonló, mint amikor valaki 10 helyett 7 ujjal születik vagy vakon születik.

Szóval, ne próbáljuk normális, egészséges dolognak beállítani.

Viszont én a másik táborral sem értek egyet, akik bántani akarják őket, meg máglyán elégetni.

Nem helyesek ezek a gondolatok sem.

Hiszen a vak , tolószékes embereket sem bántjuk.

Természetesen nem az a megoldás, hogy bántjuk, kirekesztjük őket a társadalomból.

De, a propagandálás, illetve homoszexuális házasság, különösen az örökbefogadás elítélendő és dekadens dolog.

Hoppá!

Szerintem már be is szerezték a ballibek, minden este ebből olvasnak a gyereknek, természetesen szigorúan az után, h jól bedrogoztak.

Majd jön az olvasás és a pedofília.

Igazi ballib családi idill:)

Tényleg létező könyv.

Nem csak a hercegnő mentéséről szól:DDDD

Itt egy cikk róla:

[link]

Viola Zoltan egy megleheyosen szelsosegesen liberalis magyar iro. Megis megirta ezt a szosszenetet (engedelyevel masolom ide)

:

A Fekélyes Büszkeség Napja

Történt egyszer, egy nagyon felvilágosult, „nyugati” elveket valló országban, hogy kitört ott egy addig bizonyos értelemben ismeretlen betegség. Ez azzal járt, hogy az ebben szenvedőnek bűzlő, nedvedző, undorító fekély jelent meg valamelyik vagy mindkét alsó lábszárán. Lassan beborította annak majdnem teljes felületét, de tovább érdekes módon sosem terjedt.

E fekélyesek a betegség megjelenése után természetesen óvakodtak a „férfiasabb” sportoktól, meg a nehéz munkáktól is, mert ezeknél félő volt, hogy valami nekiütődik a sebes lábszáruknak, s az nagyon fájna. Emiatt hajlamosak voltak inkább az elméleti hivatások felé fordulni, meg a hagyományosan „nőiesnek”, azaz könnyebbnek tartott munkákat választották.

A betegségre lázasan keresték a gyógyszert, de évtizedek alatt se találták meg. Annyit derítettek ki, hogy a népesség mintegy 5%-a fertőződött meg. Maga a betegség bár fertőzéssel terjed, de nem kapja el mégsem mindenki, mert ahhoz a fertőzésen kívül kell az erre való veleszületett hajlam is, ami azt jelenti hogy bizonyos speciális génstruktúrák kellenek hozzá az illetőben, mert anélkül immunis a betegségre.

Természetesen ha valaki megpillantott egy efféle fekélyes lábszárat, undorodott tőle, emiatt a betegek eleinte nem mutogatták magukat nyilvános helyeken meztelen lábszárral, nem mentek így az utcákra nyáron melegben sem, nem jártak a nyilvános strandokra sem, stb. És főleg nem mondogatták magukról a munkahelyen, hogy „én fekélyes vagyok”, mert jogosan tartottak tőle, hogy ezesetben mások a fertőzésveszély miatt még kezet se fognak majd velük. Ellenben mert a népesség 5%-a viszonylag jelentős létszám már, építettek maguknak külön strandokat meg mindenféle más létesítményeket ahova csupa fekélyes járt, s ott már egymás közt nyugodtan lehettek meztelenül vagy akárhogy, senki nem vetette meg a másikat amiért az fekélyes, mert hiszen ő maga is az volt. Minden rendben volt hát.

Igenám, de aztán kiderült az is, hogy e fekélynek van egy érdekes tulajdonsága. Ha a fekély melletti, még épp csak gyulladásba került bőrfelületet finoman simogatták vagy nyomkodták, akkor az nagyon kellemes volt, nyilván mert a gyulladás miatt az fokozottan érzékennyé vált! Hamarosan szokásban lett a fekélyeseknek épült fürdőkomplexumokban, hogy a fekélyesek egymásnak simogatják és nyomkodják a fekélyeik környékét. Mert bár egy fekélyes ezt megtehette magának is, de hamar kiderült hogy sokkal élvezetesebb ha más teszi ezt neki, mert akkor nem kell arra figyelnie hogy ő nyomkodja magának, hanem teljes figyelmével a kéjre koncentrálhat.

Ezzel se volt semmi baj jódarabig, ám sajnos e drága fürdőépületekbe a belépés meglehetősen borsos összegbe került. Egynémely fekélyes ezért megpróbálkozott olyasmivel, hogy más, nem fekélyes embereket vegyen rá a fekélye nyomkodására, a maga otthonában, de ez ritkán sikerült, sőt a legtöbb egészséges ember e kísérletek miatt roppantul felháborodott, hogy őt miféle undorító dologra akarják rábeszélni, hogy őt is meg akarják fertőzni... Néha történt olyasmi is hogy fekélyes egy kiskorú gyerekkel masszíroztatta a fekélyét. Ilyesmi cseppet se volt gyakori, de a kevés tényleg megtörtént eset hatalmas sajtóvisszhangot kapott, minden attól lett hangos, hogy a fekélyesek általában véve megbízhatatlanok, s mindig azon igyekeznek hogy „megrontsák a gyerekeket”, hogy „megbetegítsék őket”. Mindez fokozta a fekélyesek iránti ellenszenvet.

Talán ennek köszönhetően történt mintegy visszavágásként, hogy a fekélyesek mind erősebb lobbyt alkottak. És elkezdtek olyasmiket hangoztatni, hogy ők igazából nem is betegek. Hogy is lehetnének azok, amikor fekélyesen is elélhetnek akár 100 évig is!

—A fekélybe még senki nem halt bele! - hangoztatták állandóan. —Ez tulajdonképpen nem is betegség igazából, hanem csak egy másfajta „genetikai beállítódás”! Sőt, tulajdonképpen mi fekélyesek MAGASABBRENDŰEK VAGYUNK, hiszen statisztikákkal igazolhatóan a művészek és tudósok közt nagyobb a fekélyesek aránya!

Ez igaz is volt, hiszen mint írtam fentebb, egy fekélyes óvakodott fizikai munkára jelentkezni, mert a fekélyét féltette fizikai atrocitásnak kitenni. Így aztán persze hogy nagyobb eséllyel tanult ki tudósnak vagy művésznek...

—Mi fekélyesek - mondták ezt is közülük sokan - amiatt is TÖBBEK vagyunk mint az úgymond „normálisok”, mert a gyönyör és kéj olyan formáival és lehetőségeivel vagyunk gazdagabbak, amikkel amazok nem, mert hiszen a szerencsétlen „normálisoknak” nincs fekélyük, aminek szélét nyomkodva örömhöz jutnának! Mi tehát igenis magasabbrendűek vagyunk, épp ellenkezőleg tehát, mint hogy ők gondolnák! Mi tehát nem betegek vagyunk, hanem egyszerűen csak MÁSOK, és a „normálisokban” van a hiba, amiért nem fogadnak bennünket be és el, holott illene hogy TISZTELJÉK A MÁSSÁGOT!

Hamarosan mind több fekélyes kezdett hencegni a fekélyével, mutogatták azokat mindenkinek nyilvánosság előtt is, a nyílt utcán simogatták-masszírozták egymás fekélyeit, mondván hogy nekik ehhez joguk van, mert mindenki tisztelje az ő másságukat! Sokan követelték, hogy legalább gyermekeket ne undorítsanak el ennek mutogatásával, legalább azok előtt ne műveljék ezt, de erre az volt a válasz hogy a kiskorúakat igenis meg kell ismertetni az élet ezen területével is. És a fekélyesek nemsokára választottak maguknak egy szebben csengő nevet: ők - így nevezték ezután magukat - a „lágyak”! Ezt egyesek úgy magyarázták, hogy a „lágy érzelműek”, mások meg aként, hogy a fekélyes hús, meg annak a széle is, lágyabb, puhább tapintású, mint az egészséges.

Nemsokára, összetartó lobbizásuk eredményeként, sok fekélyes, azaz bocsánat, „lágy”, bejutott magas politikai tisztségekbe, és mindenféle olyan törvényeket hoztak, melyek pozitívan diszkriminálták a fekélyeseket. Nem is sok idővel ezek után divat lett e témával sokat foglalkozni, minden ettől harsogott, fekélyesekről készítettek filmeket, róluk írtak könyveket, s emiatt úgy tűnt, mintha ez lenne azon ország, sőt az egész Emberiség legnagyobb problémája - holott a népességnek legfeljebb az 5%-át érintette.

A „többség”, akit a „lágyak” megvetően úgy neveztek, hogy a „kemények”, eleinte tiltakozott ezellen, de a „lágyak” még azt is elérték, hogy ne szabadjon őket ezentúl nyíltan „fekélyesnek” nevezni, mondván hogy az megalázó és negatívan diszkrimináló. Hiszen ők nem is fekélyesek, csak MÁSOK ugyebár, és a másságot tisztelni kell. Mindenfajta másságot... Az ott a lábuk szárán tulajdonképpen nem egy betegség jele, nem egy bűzlő fekély, hanem a FELSŐBBRENDŰSÉGÜKnek mintegy jelképe, amire ők igenis BÜSZKÉK!

S nemsokára már felvonulásokat rendeztek, ahol provokatívan mindenkinek mutogatták a fekélyeiket, dicsekedtek vele hogy nekik milyen szép fekélyeik vannak, versenyeztek, kinek nagyobb már a fekélye, sőt, kineveztek egy napot amikor a legnagyobb felvonulásukat tartják, ünnepnek, s ez lett a „Lágy Büszkeség Napja”. Némelyek ezt ugyan - természetesen a „kemények” közül - egyszerűen „Fekélyes Büszkeség Napjának” nevezték megvetően, de még a lágyak közül is így nevezték némelyek, akik úgy vélték, talán nem kéne ennyire provokálni a nem fekélyeseket, mert ez nem az ő befogadásukat és a velük szembeni toleranciát erősíti, hanem épp ellenkezőleg hat. Ezek persze részt se vettek e felvonulásokon, s a Lágy Büszkeség Napján se, amit hamarosan különben a „kemények” csak úgy emlegettek röviden, hogy „Fekélynap”. És nem értették, hogy tulajdonképpen hogy a búbánatos nyavalyába is lehet büszkélkedni egy nyavalyával... azaz egy betegséggel?! Miért is kéne egy egészségesnek TISZTELNI egy BETEGSÉGET?! Mit kéne neki ezen tulajdonképpen elfogadni?! Oké, a szerencsétlen nem tehet róla hogy beteg, rendben van, legyen ezeknek klubjuk, meg saját fürdőjük, meg akár tévécsatornájuk is, stb... De azért álljon meg a menet: legyen egy HATÁR, azaz efféléből igenis ne legyen menet, mármint felvonulás, meg ne tolják mindig mindenki pofájába ezt az infót, mert nem érdekel mindenkit! De amikor ezek a „kemények” ezzel érveltek, hogy szerintük a fekélyesek a legocsmányabb módon HECCELIK már őket a fekélyeikkel, gyakorlatilag tehát ugyanazt teszik a mindennapi életben mint az internetes fórumokon a trollok, akkor csak az volt a válasz, hogy bennük van a hiba mert nem eléggé toleránsak, nem alkalmazkodnak a 21. század művelt eszméihez, múltba maradottak, stb, és igenis nekik, a többségnek kell alkalmazkodniuk a beteg kisebbséghez! Azaz bocsánat, nem beteg az a kisebbség, ezt nem szabad mondani, le kell tagadni a valóságot és a nyilvánvaló tényeket, mert már az is diszkrimináló, és nem elég polkorrekt...

Tehát: Éljen a Fekélyes Büszkeség Napja!