Áder János, Orbán Viktor, Martonyi János és Kövér László levélben köszöntötte Iránt a iszlám forradalom 35. évfordulóján. Vélemény?

Az új rendszer biztonsága érdekében a hatalomátvételt követően röviddel kivégezték a hadsereg magasabb rangú tisztjeit, majd a korábbi polgári adminisztráció vezetői következtek. A rövid, titkos perekben a vádlottak nem védekezhettek. A saría alapján hozott ítéletek áldozatául esett a volt miniszterelnök, Hovejda is 1979 áprilisában. A külföldre menekültek sem lehettek biztonságban: a több tucatnyi meggyilkolt áldozat között volt Sápur Bahtiár is, akire 1991-ben csaptak le franciaországi otthonában. 1979 nyarán az iszlamistákkal ellenkező szemléletű sajtót tiltották be, az év végén pedig a Sariatmadári-féle mérsékelt Muszlim Népi Republikánus Párttal jártak el ugyanígy. A baloldali nézetek melegágyának számító egyetemeket 1980-ban két évre bezárták, és az ekkor kezdődő iráni kulturális forradalom keretében az Iráni Akadémia ellenzéki szellemiségű tagjaival is leszámoltak.

A sah elűzése okozta eufória csak rövid időre egyesítette a különböző eszmeiségű ellenzékieket. Számos szélsőséges csoport, így a kommunisták és a Modzsáhedin-e Halg már az iszlám köztársaságról döntő népszavazást bojkottálni akarta, és ellenállásuk a továbbiakban csak tovább fokozódott. A felfegyverzett modzsáhedekkel a Hezbolláh vette fel a harcot, de nem tudta megakadályozni, hogy azok több merényletet hajtsanak végre Khomejni hívei ellen (ennek esett áldozatul 1981-ben Mohammad Ali Radzsái korábbi és Mohammad Dzsavád Báhonar hivatalban levő miniszterelnök is). Számos nem politikai színezetű lázadás is kitört szerte az országban, így Huzesztánban vagy Kurdisztánban, melyeket rendszerint több hónapos harcokkal tudtak csak leverni a forradalmi erők.