Mit jósoltok Észak-Korea jövőjére nézve?

Az észak-koreai diktatúra bebizonyította az "életképességét", a fenntarthatóságát. Legalábbis alulról, népi oldalról megdönthetetlen. Még a tömeges éhínség sem ingatta meg a 90-es évek közepén. Két veszély azonban leselkedik rá:

a) Kína - Kína eddig maradéktalanul támogatta az ős-sztálinista diktatúrát, de az utóbbi időben megjelentek bíráló hangok Észak-Korea atomfegyverkezése kapcsán. Lehet, hogy a szociálkapitalista Kínának is előbb-utóbb terhes lesz ez az abszurd, kiszámíthatatlan szövetséges. Ha ez lenne a helyzet, a rezsim pillanatok alatt megdőlne egyrészt azáltal, hogy Kína partnersége sok szempontból nélkülözhetetlen a rezsim fennmaradásához (pl. Kína megnyithatná észak-koreai hátárát és számos más módon zavart kelthetne), másrészt Kína "felhatalmazhatná" Amerikát a katonai beavatkozásra. Amerika már fenyegetőzött ezzel, de nem volt realitása, mert Kínával is szembetalálta volna magát, de ez esetleg változhat.

b) A hatalmi elit magatartása - Kim Dzsong Il rossz állapotban van, előbb-utóbb sor kerül az utódlásra, és ez még az ilyen "betonbiztos" diktatúráknak is a gyenge pontja. A hírek szerint megint dinasztikus utódlás lesz, és Kim egyik fia veszi át a hatalmat. Elvben akár ő is változtathat, belekezdhet valamiféle olvadásba, reformpolitikába, de a szélesebb észak-koreai elit ideértve a hadsereget is, bepróbálkozhat, kikényszeríthet valami ilyesmit. Szerintem ennek nem túl nagy a realitása egyrészt azért, mert ha az eddigi borzalmak nem váltottak ki semmiféle eredményes belső kísérletet, akkor miért pont most lenne ez, másrészt meg olyan tökéletes az elnyomógépezet, hogy nem nagyon van olyan rés, amibe be lehetne nyomulni.

Úgy hogy szerintem Kína hozzáállásán, ennek esetleges változásán múlik alapvetően az észak-koreai változás, és ez esetben a kínai modell érvényesülhetne, de ez egyáltalán nem automatikus.

"Az észak-koreai diktatúra bebizonyította az "életképességét", a fenntarthatóságát. Legalábbis alulról, népi oldalról megdönthetetlen. Még a tömeges éhínség sem ingatta meg a 90-es évek közepén."

Nos igen. A KNDK politikai rendszere nem mozdulatlan. Folyamatosan egyre több engedményt tesznek. Nem "tartják fenn", hanem lassan, de változik, és nem is dőlhet meg, mert a lakosság nem akar demokráciát, nem is nagyon tudja, mire jó az.

Az utóbbi időkben stabilizálták a gazdasáukat, javul az életszínvonal, de ennek érdekében nyitniuk kell (kereskedelem, tőke beengedése, vagy most újabban a mobiltelefonok és az internet lassú bevezetése).

Ha Kim Dzsongil meghal, akkor vagy sikerül a dinasztikus utódlás, vagy nem. Az utóbbi esetben a diktatúra nem omlik össze. A koreai kultúrába nincs belekódolva, hogy a demokráciára kell törekedniük. Dél-Koreában a demokrácia csak kb. 40 évi vajúdás árán született meg a 90-es évekre, erőteljes amerikai bábáskodás mellett.

Kínának biztosan nem érdeke megdönteni a KNDK rendszerét (ami egyébként nem is lehetséges). Kína érdeke, hogy fennmaradjon a status quo, vagyis a pufferállam közte és az USA-barát Dél-Korea között.

Kínának azért is érdeke, hogy Korea megosztott maradjon, mert nem lenne jó, ha a határán egy gazdaságilag erős atomhatalommal (Egyesült Korea) kellene számolnia.

Szerintem Kína hosszú távon arra törekszik, hogy a KNDK stabil legyen és békés kapcsolatot ápoljon a szomszédaival. A stabilitást a gazdasági fellendülés, azt pedig az óvatos, kínai típusú reformok teremtik meg.

"Én speciel atomot nekik!"

Már van atombombájuk, ha erre gondolsz ;)

A lényeg, hogy nem véletlenül nem tett lépéseket Kína Észak-Korea ellen. Hogy miért nem,azt nem tudni, annyi viszont bizonyos, hogy az USA nem fogja megtámadni ÉK-át. Már csak azért sem, mert a teljes hadereje le van kötve (talán egyedül a haditengerészet nem).

Amerika egyébként retteg Kínától. Ha a kínai tőke (!) kivonulna az USA-ból akkor tényleg összedőlne az egész gazdaságuk. Mindemellett mostmár az USA nem annyira számít szuperhatalomnak. Inkább Kína és Oroszország.

"Amerika egyébként retteg Kínától. Ha a kínai tőke (!) kivonulna az USA-ból akkor tényleg összedőlne az egész gazdaságuk."

Ez egy butaság, amit általában olyan félművelt újságírók és -olvasók terjesztenek, akik csak annyit látnak, hogy Kína milyen sokat exportál és mennyi amerikai államkötvény van a kezében.

A Kína számára szomorú valóság az, hogy az a vagyon, amiért a kínaiak emberfeletti erőfeszítések árán gürcöltek évtizedekig, nem más, mint egy kupac dollár és T-note, amik egészen addig jók valamire, ameddig az amerikaiak hajlandók érte adni valamit. Az a "gazdagság", amit Kína felhalmozott, egy nagy halom elméleti gazdagság, ami csak akkor realizálható, ha azt az USA engedi. Vagyis Kínának elemi érdeke jóban lennie az USA-val. Annál is inkább, mert Kína az exportjából él, hiszen nincsenek nyersanyagai és elég élelme. Exportja pedig a csendes-óceáni közlekedéstől függ. Ha azt az USA blokkolná, Kína iszonyatosan összeomlana. Kínának a torkán van az amerikaiak kése, és ezt semennyi mosolydiplomácia vagy sértődött-nagyképű pózolás sem feledteti azok számára, akik a bulvárhíreknél mélyebbre látnak.