Ki mit tud az Európai Unióról?

"Azért jött létre, hogy a csatlakozó kisebb országokat kizsigerelje, ellehetetlenítse és silány termékeinek piacot biztosítson."

Az Unió (persze akkor még más néven) már 1958-ban megalakult, viszont csak 2004-ben engedtek be a közösségbe kisebb, közép- és kelet-európai országokat, amiket említesz. Tehát szerinted a nyugati gazdasági nagyhatalmak 50 éven át csak arra vártak, hogy lépjenek már be kis országok, akiket ki tudnak zsigerelni? XD

Valaki tudna valami konkrétumot linkelni? Pl hogy az elmúlt években mennyit kaptunk az EUtól és azt mire fordíthattuk.

vagy hogy milyen konkrét kereskedelmi egyezmények születtek?

Ki mit kinek szállít menyiért, mennyi ideig stb. ilyesmire gondolok, nem pedig a szokásos "tönkretették" rizsára.

sokan mondták már hogy nem pont azt kaptuk amire számítottunk meg hogy jópár nekünk előnytelen dologra köteleztek ,és hajlok is arra hogy ezt elhiggyem de idáig még SEMMI konkrétumot nem találtam.

Kedves #1 válaszoló! Nálam a vizsgáztatóid egészen bizonyosan megbuknának. Amit felróttál az Eu-nak, akkor se követhetné el, ha akarná.

Kedves Kérdező!

A kérdésedre több kötetben, de legalábbis több oldalon lehet csak válaszolni. Ha valamit az ember egy bizonyos ponton túl egyszerűsít, már nem lesz igaz. Itt is ez a helyzet.

Az Európai Unió eredete a II. világháború utáni azon kérdésben fogalmazható meg, vajon hogyan kerülhető el egy újabb világháború. Erre adta azt a választ az akkori francia külügyminiszter (Schuman), hogy össze kell forrasztani a német és francia gazdaságot. Mivel akkor a szén és az acél a gazdaság alapvető elemei voltak, így létrehozták a Szén- és Acél Közösséget. Ebből fejlődött ki az Európai Gazdasági Közösség, majd az Európai Unió.

A helyzet attól rendkívül bonyolult, hogy egyfelől mindenki (na jó, az értelmesebbje) bele akar kerülni egy közösségbe, hiszen onnan könnyebb a világ gazdaságával konkurenciaharcot folytatni. Másfelől egy közösség akkor tud jól működni, ha körülbelül hasonló a hozzáállásuk. Ha nem így van, egymással kezdenek marakodni.

Az Unióval pontosan ez a helyzet. 1990-ben, a szocialista blokk felbomlásával az utódállamok mind be akartak lépni. Csakhogy a szintjük és mentalitásuk nagyon eltért a nyugati államokéitól. Az addigi tagok azzal szembesültek, ha nemet mondnak, rájuk fogják, hogy lám lám tényleg kirekesztők, ha igent mondanak, jön a sok nehézség. Az előbbit tartották nagyobb problémának, ezért engedtek a kérelmeknek. Hogy az utóbbi problémáit csökkentsék, kitaláltak egy bonyolult eljárást a jogharmonizációról, infláció, munkanélküliség, GDP, és adósság mértékéről. Ezért tartott több évig a csatlakozás. Az eurozónába belépés még bonyolultabb, még több a feltétel, amit a gyengébb tagok úgy játszottak ki, hogy egyrészt hazudtak a jelentésekben (na jó, kozmetikáztak), másrészt mesterségesen tartották az irányszámokat 3 évig, bejutás után pedig kiengedtek. Láthatjuk az eredményt Görög- Spanyolországban, Portugáliában, de Szlovákiában is, csak ők olyan kicsik, hogy nem oszt, nem szoroz az állapotuk.

Ehhez hozzájön egy csomó más világgazdasági jelenség, hogy az angolok mindig is csak formálisan léptek be, hogy éles helyzetekben mindig jobban előjönnek a különbségek, a nézeteltérések. Mint most az angolokkal.

Ezért nem lépnek be az olyan gazdag országok, mint Svájc, vagy Norvégia. Nekik ez nagy visszalépés lenne, hiszen ők maguktól tesznek úgy a törvénykezésben és gazdaságirányításban, ahogy józanabb pillanataiban az Eu szeretné.

Azt tudomásul kell venni, hogy közösséghez tartozni (bármilyenhez, egy baráti társaságnál is így van) mindig a tagok egymás iránti megértését és kompromisszumokat jelent. Nem lehet úgy vámokat eltörölni, munkaerőpiacot felszabadítani, ha nem mindenütt azonosak a szabályok. Olyan egyszerű dolgokban is, mint benzinár, láthatjuk mi zajlik a határok mentén, ha nem azonosak az egyes országokban. Csakhogy ha egy olyan egyénieskedő és különutas ország, mint a miénk ezt nem fogja fel, akkor minden ilyen törekvést sértésnek tekint. Különösen, ha ilyen végletesen hatalommániás vezetői vannak.

Az Unióban minden nagyon lassan megy. Azt kell eldönteni, hogy demokratikusan akarunk e döntéseket hozni (mindenki egyetért!!!) és addig győzködjük a másikat, míg el nem fogadja (vagy jobbat mond), vagy pedig többségi döntés hozunk, ami lényegesen gyorsabb. Igaz, akkor néhány nagyhatalom szabja meg, mi legyen. Ezek azonban inkább vállalják a nyűglődést, lassúságot és a szidalmazást, semmint antidemokratikusnak látszódjanak.

Ezért váltott ki akkora botrányt Anglia kivonulása legutóbb (6-8 állam féléves ténykedése nullázódott). Ezért váltanak ki a magyar kormány intézkedései ekkora ellenszenvet. Nem beavatkozni akarnak, csak nem tartanak bennünket a saját ízlésük szerinti demokratikus országnak. És senki sem vethető meg azért, ha nem azzal akar kereskedni, pláne segíteni rajta, aki ellenszenves neki. Mindenki így van ezzel.

Úgy tapasztalom, aki az Eu-t bűnbaknak állítja be, vagy fogalma sincs az unióról, vagy nem ismeri a magyar gazdaság valódi helyzetét, vagy olyan mértékben elfogult, hogy ezek nem is érdeklik, vagy egyszerre mindhárom. Ebből nem következik, hogy az unió vezetői angyalok. Ott is vannak korrupt emberek, vannak önelégült tudatlanok, és természetesen haszonlesők. Emberben és államban egyaránt. De a meghatározó folyamatok nem erről szólnak. Lehetnének talán hatékonyabbak, de szinte fétis a "mindenki szava figyelembe vétessék" elve, ami mindent, néha a józanságot is felülbírálja.

És sok más dolog, magyarázat megtalálható az ezzel foglakozó és mértékadó, mértéktartó ezernyi írásban, akár itt a neten.