Mikor tett velünk vagy bárkivel jót a "Nyugat"?

Bogár László véleményéből idézek egy keveset

( [link]

"...Mind Kína, mind India kétezer éven át egyenként is gazdagabb volt, mint az egész akkori Nyugat együttvéve. Ez azért nagyon lényeges, mert a kicsit elbizakodott nyugati ember most Kína felzárkózásáról beszél, holott több ezer éven át, egészen 1820-ig, az volt a világ „természetes” állapota, hogy mind Kína, mind India önmagában is messze meghaladta a Nyugat egészét. Vagyis az előttünk álló fél évszázad során mindössze annyi történik majd, hogy helyreáll a világ „természetes rendje”, amelyet csupán egy kétszáz évnél alig hosszabb „történelmi kisiklás” szakított/szakít meg. (...) Érdemes persze kicsit eltöprengenünk azon is, hogy vajon milyen történelmi-tektonikai változások mehettek végbe 1820 és 1970 között, amikor röpke 150 év alatt Kína és India együttes részesedése a „szokásos” 50 százalékról 5 százalékra csökkent, a vezető nyugati országoké pedig 20 százalékról 50 százalék fölé nőtt.

Szépítgethetnénk, de valójában e történelmi „helycsere” mögött a Nyugat elképzelhetetlen brutalitású katonai agressziója húzódik meg, amelynek során egyszerűen leigázta és cinikus nyíltsággal kifosztotta e két történelmi-kulturális „univerzumot”, sok százmillió ember halálát, felbecsülhetetlen anyagi és kulturális károkat okozva mindezzel. (...)

A magyarság, noha keleti népként ezer éve görcsös igyekezettel próbált beilleszkedni az általa csodált Nyugat világuralmi rendjébe, sőt próbálta magát a Nyugat keleti „védőpajzsaként” feltüntetni, ezért cserébe egy alig kevésbé brutális elbánásban részesült, mint Kína vagy India. I. Ferenc Franciaországa például örömmel kötött stratégiai alkut a minket kifosztó Török Birodalommal. Amely „frigyhez” időnként a pápaság, Velence és Genova is csatlakozott, és amely a Magyar Királyságra nézve katasztrofális következményekkel járt. A habsburg alávetés és az ez alól történő nyugati „felszabadításunk” – amely Trianon segítségével egyúttal ezeréves hazánktól is „megszabadított” minket – szintén elgondolkodtató epizód lehet számunkra. Trianon, Jalta, 1956 és végül az 1990-es – az idén az áprilisi forradalmunkkal most megbuktatott – „rendszerváltás” mind-mind csak a Nyugat által való folyamatos megcsalattatásunk, félrevezetésünk és kifosztásunk szenvedéstörténete. Az elmúlt ötszáz év öt birodalmi kifosztásából három közvetlenül is nyugati volt, a másik kettőt (török és szovjet) pedig a Nyugat szabadította ránk.

Nincs tehát sem okunk, sem jogunk arra, hogy a jövendő magyarsággal szembeni történelmi felelősségünket rosszul értelmezve most is „utolsó csatlósai” legyünk egy hanyatló konstrukciónak. E konstrukció valaha antant, ma az elegánsabb nevű Európai Unió név alatt Magyarország számára csak ezerévnyi alávetést hozott. ..."