Az erdélyi szászoknak nem hiányzik egykori hazájuk?

Ha éltél volna akár az egykori DDR területén is, meg Erdélyben is, akkor a sokkal jobb, kényelmes körülményeket nem cserélnéd el azért, hogy Romániában élhess. Mellesleg ott már nem tudnának beilleszkedni újra, mert teljesen más életmódot szoktak meg.

Az sem igaz, hogy egymás között tudnak csak élni, ez esetleg az öregekkel így volt, de akik ott dolgoztak, azok már beleszoktak az ottani társadalomba.

Egyébként a direkt kiköltözőknek esetleg volt/van beilleszkedés problémájuk. a gyerekeiknek már nem, föleg, mert ök már nem a kolóniában élnek, hanem szétszéledtek mindenfelé.

Nem, nem hiányzik. Az egykori hazájukat azért hagyták ott, mert nem tudtak ott élni, és nem csak anyagi okokból, hanem pl a román zaklatások miatt sem.

Másrészt az "egykoriak" nagyrészt már kiöregedtek, meghaltak, a fiatalabbaknak meg semmi pozitívumot nem jelent az ösök lakóhelye.

Akik Nyugaton élték le az életük nagy részét, azok megszoktak egy szintet, ebböl leengedni nem akarnak. Erdélyben meg sokkal primitívebbek a körülmények, az élet meg nem abból áll, hogy néha kirándulgat valaki, vagy ha kinéz az ablakon, szép tájat lát - hanem föleg abból, hogy a mindennapokban meg kell élni, és ezt kényelemben akarják megtenni, nem romámiai viszonyok mellett.

A fiatalok meg a nyugati országokban vannak otthon, Erdély nekik simßan furcsa külföld.

Az erdélyi szászok már valóban idősek/ öregek/ kihalnak/ kihaltak.

A gyerekek, unokák és már a dédunokák nem akarnak semmit egy balkáni.leprateleptől, mint Románia, ami kiárusította a felmenőiket az NSZKnak... Olvastam, hallottam olyanról higy egykori erdélyi szászok összejönne mittudimmár hányszor, meg haza-haza látogatnak, meg a leszármazottak, de a nagyobb részük kb. ennyi.

A mai Szászföld német népessége már jórészt alig van, és már ők is kihalóban vannak. Pár videót, dokut láttam, hogy már használaton kivüli evangélikus templomot pl. egy öreg szász őriz, nála vannak a kulcsok, meg vannak ilyen tetszalott, részben vagy egészében elrománosított hagyományörzők, de a történet ebben kimerül.

Talán a szászok mára megbánták, hogy anno (1920 előtt) Romániára tették le a voksukat. Nagyon ki lett velük cseszve.

De igen, sokuknak hiányzik. Minden évben megrendezik Nagyszebenben a szászok világtalálkozóját, amelyre ezrek jönnek vissza Németországból.

Nagyon sok család visszaigényelte vagy visszavásárolta a régi családi házat is. Nem költöznek vissza, de afféle "erdélyi nyaralónak" használják, vagy panziókat nyitnak.

Rengeteg a német befektető is a régi szász városokban, sokuknak erdélyiek a gyökereik.

Németországban is vannak szervezeteik, egyesületeik, nagyon sok régi szász templomot felújíttattak, amiket a román állam elhanyagolt.

Egyelőre még így van. De ahogy telik az idő, a másod- és harmadgeneráció egyre kevésbé lesz motivált, mivel már csak egy nagyszülő vagy dédszülő lesz erdélyi a családban, a többiek már németországiakkal keveredett családok leszármazottai...

Az utolsó nagy kivándorláshullám az 1990-es években volt, azok már lassan kezdenek öregedni, a gyerekek meg Németországban szocializálódtak már.

Szép lassan lecseng sajnos a dolog, elfogynak, elöregednek, a gyerekek, unokák beolvadnak a német társadalomba, az ittmaradott kevesek pedig szintén kihalnak...

Itt a szász himnuszt éneklik, a szebeni találkozón:

https://www.youtube.com/watch?v=piQtV3zHupA

De amúgy jó hír a rosszban, hogy többségük elmagyarosodik, a népszerű tévhittel ellentétben, nem pedig elrománosodik!

A Szászrégenben mesélte a szász pap nekem, 10 évvel ezelőtt, hogy végzett az egyház (a szász evangélikus egyház) egy felmérést a saját híveik körében, hogy milyen nyelvet beszélnek otthon, a családban, és meglepő eredmény született:

50% körül magyarul

30% körül románul

20% körül szászul vagy németül (nem ugyanaz a két nyelv!)

Németül a legtöbben már csak a templomban, szászul szinte sehol nem beszélnek.