Miért nevelik a palesztinok gyilkolásra az óvodásaikat?

Nurit Peled-Elhanan izraeli filozófus nyilatkozott úgy nemrégiben, hogy Izraelben a tömeggyilkosságok igazolása az iskolákban kezdődik. Az interjúban azt is mondta:

„Mióta Izrael 1953-ban összebarátkozott Németországgal, és elfogadta a jóvátételi pénzt, a potenciális kiirtó szerepe az arabokra hárult – máskülönben nem volna okunk arra, hogy állig felfegyverkezve legyünk itt. Az arabok indokolatlanul, alaptalanul kapták meg a potenciális kiirtó szerepét. Úgy értem: az arabok soha nem irtották ki a zsidókat. A muszlimok ritkán hajtottak végre pogromokat a zsidók ellen. Volt néhány incidens, valóban, de sosem kerestek végső megoldást. David Ben-Gurion 1953-ban azt mondta: elfogadom a német jóvátételi pénzt, hogy meg tudjuk védeni magunkat a náci araboktól. Ekkor született meg ez az összetétel, a „náci arabok”. Aztán azt mondták: auschwitzi határok között élünk. Menachem Begin pedig úgy fogalmazott: a libanoni menekülttáborok elleni támadások megóvtak minket „egy újabb Treblinkától”. Ilyen a diskurzus. Mind a mai napig a palesztinokat gázai náciknak nevezik. Az október 7-én történteket azonnal a soához, a holokauszthoz hasonlították. Azonnal. És működik a dolog. Nukleáris hatalom vagyunk, nekik pedig nincs semmijük, mégis egyrészt primitív, fölösleges emberi lényeknek, másrészt mindenható náciknak ábrázolják őket. És ez működik.”

Ehhez vegyük hozzá: Izraelben törvény tiltja, hogy a palesztinok 1948-as elűzését, teljes falvak lemészárlását tanítsák, az a tanár, aki ezt megszegi, büntetőjogi következményekkel számolhat. (Ezzel szemben nálunk kötelező tananyag a holokauszt.)