Melyik országokba érdemes kivándorolnom az alábbi feltételekkel?

- Nem félek a négerektől, se az araboktól. Tehát ha mondjuk elmegyek egy feketék lakta környékre, akkor nem fogok azonnal sikítva hazaszaladni, hogy "Jaj! Migrácsok! Fusson ki merre lát! Rettegjünk!"

Ennek oka, hogy ténylegesen is éltem egy évet egy arab afrikai országban és sosem volt semmi problémám senkivel, pedig helyiekkel együtt laktam és sokszor kevésbé jóhírű környékeken is megfordultam. Igazából sokkal biztonságosabban éreztem magam mint egy budapesti 'perui indiánok' lakta környéken.

- Előny ha kevés a magyar.

- Nem tervezek visszaköltözni Kelet-Európába. Tehát nekem az nem szempont amit sokan írnak, hogy "Menj Ausztriába mer' az közel van"

És emiatt, az is plusz előny ha nincs tiltva a kettős állampolgárság az adott országban (mégegy érv Ausztria ellen)

- Beszélek jelenleg is vagy öt nyelvet kommunikációs szinten, és igazából nem riadok vissza új nyelveket megtanulni. (Szemben a legtöbb magyarral, akik még angolul sem képesek legalább az alapszavakat megtanulni)

- Meg tudjak élni a fizetésből. Dolgozni szeretnék, nem pedig segílykíkért kuncsorogni. Tehát olyan helyre szeretnék menni, ahol a dolgozó embereket jól megfizetik.

- Szeretem ha nyitottak az emberek. Mivel egyedülálló vagyok, ezért annyira nem lelkesedem a bezárkózó hiper-individualista zárkózott társadalmakért. Tehát ilyen szempontból nézve a városokat is jobban kedvelem mint az eldugott kisfalukat.

# Eddig éltem Hollandiában meg Svájcban is.

Hollandiát szerettem, mert ott jól megfizetik azt aki folyamatosan dolgozik, csak sajnos ott gyakorlatilag lehetetlen letelepedni, mert az ország már megtelt, így egyedülálló (kelet-európai) férfiként az életbe nem jutnék saját albérlethez. Közvetítős házakban lakva meg noha sokkal kifizetődőbb anyagilag (tekintve, hogy szakmunkásoknak térítésmentes) de úgy nem fogok tudni életem végéig élni. Hiába tudok anyagilag szép összegeket félretenni.

Svájc pedig óriási csalódás volt. Nem is tudom, hogy csalódtam-e valaha bármiben is ekkorát. Képzeld el azt a feelinget amikor veszel egy bazinagy hatalmas csipszet és amikor kibontod akkor csak pár falat van az alján benne. Na ezt az érzést szorozd meg ezerrel. Na ez volt Svájc.

Ebbe most nem szeretnék belemenni részletesen, mert akik még életükben nem éltek Svájcban azok úgysem fognak egyetérteni velem (szemben azokkal, akik már 20+ éve itt élnek). De alapvetően az a gond, hogy ide kb bárkit beengedné akárhonnan. Így már vagy 5% albán. Így Svajcban a svajci béreket nem az árakhoz és a piachoz igazítják, hanem Pristinához. És mivel a Balkán az elmúlt húsz-harminc évben kb semmilyen fejlődést nem tudott felmutatni, ezért a svajci bérek sem emelkedtek szinte semmit sem. Mára már odáig jutottunk, hogy ilyen bruttó 20-23 frankos alja munkakra albánok tucatjai ugranak egyből rá, mintha az évszázad utolsó munkahelye lenne. Elhiszem én, hogy nekik a koszovói két-háromszáz eurós fizetéshez képest ez maga a Kanaán, csak ezzel az a gond, hogy így a svájci munkaadó sosem fog többet fizetni, ha mindig lesz egy koszovói (eritreai, afgán stb) aki fillérekért is elvállalja.

Ilyen Hollandiában azért nem volt, mert oda alapból kizárólag csak EU állampolgár vállalhat munkát. Egy lengyellel vagy csehhel ugyanezt nem lehet megcsinálni, mert Csehország vagy Lengyelország azért nem egy annyira alja ország mint pl Észak-Makedónia vagy Koszovó. Így a lengyelnek muszáj bért emelni. A holland fizetéseknél meg valóban emelkedő tendenciát láttam az elmúlt években.

De! Svájcnak az a nagy előnye, hogy könnyebb saját albérletet találni. Tehát hiaba rosszabb anyagilag, de legalább könnyebb letelepedni hosszútávon a saját albérletnek köszönhetően.

Erről a kettőről vannak személyes ismereteim.

De igazából nyitott vagyok Alaszkától Új-Zélandig akármire.

Kíváncsi vagyok kinek milyen tapasztalatai vannak.