Az ókori egyiptomi civilizáció és kultúra, hogyan tudott fennmaradni négy évezredig?

# 9

Az újbiridalom nagy katonafáraóinak idején Egyiptom hódításai egészen a mai Törökországig értek, és majdnem az egész Szíriát magukban foglalták.

Lásd: [link]

III. Nagy Tothmesz fáraó 40 000 fős hadserege élén dúlta fel Szíriát és Mezopotámia egy részét.

A titok nyitja az, hogy Afrikában valójában soha nem fejlődött ki tényleges, igazán erős civilizáció.

Ugye, Egyiptomot mondják ilyennek. Csakhogy.

Egyiptom hadereje - és itt most tényleg csak a haderőre térek ki - csupán azért volt domináns és stabil évezredeken keresztül, mert a közvetlen környezetében élő más kultúrák nem jelentettek érdemi fenyegetést rá soha.

Az egyiptomi harcosok páncélt egyáltalán nem viseltek, gyakorta még ruhát sem, és csupán marhabőrrel bevont fapajzsokat használtak védelem gyanánt.

Ez három évezred év alatt sem, vagy csak alig valamit változott.

[link]

Valójában az ókori egyiptomi haderőnek összesen kettő, azaz, kettő darab olyan eszköz volt a kezében, ami a térségben megkülönböztette őket másoktól. Mindkettőt a hükszoszok inváziója emelte be az eszköztárukba egyébként. Az egyik a bronzöntés, ennek a tudásnak köszönhetően pedig a bronz lándzsafejek alkalmazása, a másik ilyen pedig az összetett íj (ide sorolható még a szintén a hükszoszok által meghonosított harci kocsi, de annak mennyiségi korlátozottsága okán a tömegre gyakorolt kisebb hatása miatt itt nem térek ki).

Nem sok, de az Egyiptomtól délre élő núbiaiak, akiket az egyiptomi fáraók hagyományosan meghódoltatott népként, létszámnövelő segédcsapatnak alkalmaztak (legtöbbször íjász szerepkörben), szószerint csupasz testtel, mezítelenül, egy szál ágyékkötőben, neolítikus fegyverekkel, botíjakkal mentek a harcba, mint a mai maszájok:

[link]

Ilyen körülmények között az egyiptomiak a bronz (később vas) lándzsahegyekkel, és fapajzzsal már uraknak számítottak a térségben. Ellenben, ahogy írtam, az egyiptomi harcos megjelenése többezer év alatt semmit sem fejlődött, míg a világ körülöttük elhaladt, ők fejlődési zsákutcában voltak katonailag. Egy egyiptomi harcos pontosan ugyanúgy nézett ki kétezer évvel korábban, mint ahogyan még akkor is, amikor a görögök már így vonultak fel a csatatéren:

[link]

Jó, kicsit rosszmájú vagyok, nyilván ezt a vagyonosabb polgárok hordták (ugyanakkor korántsem csak a sztrategoszok). De minden katonán volt kivitel nélkül legalább egy linothórax.

[link]

És ez a természetes ragasztóanyaggal, rétegelt vászonanyagból készült viselet is olyan hatékony volt, hogy önmagában is meg tudott állítani egy nyílvesszőt:

[link]

A hellén kultúra harcosai időszámításunk előtt hétszáz évvel is már ezen a szinten jártak. Nem véletlen, hogy néhányezer katonával akár tízezreken is mindig keresztülgyalulták magukat az akkori kor viszonyai között - nagyjából úgy, ahogyan később a konkvisztádorok által is történt az Dél-Amerikában, és az okok is nagyjából egymásnak megfeleltethetőek.

Az egyiptomi harcosok semmit nem használtak védelemként. Semmit. Egy szál pajzs, mezítelen - időnként esetleg vászonnal bugyolált - test, és bármiféle védelem nélkül, csupaszon hagyott fej, erre alapozták a túlélésüket. Ami a kihegyezett karrók ellen meg is felelt. De lándzsahegyekkel szemben a csatasorban már esélyt sem adott.

(Természetesen, mint minden seregben, voltak kivételek, erősen páncélozott hadvezérek és elit keménymagok, de én most a tömegerőről beszélek.)

Azért tudták az északkelet-afrikai lokális hatalmukat tehát (kisebb-nagyobb kilengésekkel) sokáig megtartani, mert a környezetükben lévő egyéb népek ennyire nem jelentettek kihívást erre nézve.

Viszont, ha Egyiptom máshol fejlődött volna ki - nos, akkor leginkább már eleve ki sem fejlődött volna az én meggyőződésem szerint, de -, akkor nem jutott volna el sokáig, mert Európában és Ázsiában a núbiai vadembereknél sokkal magasabb technológiai színvonalú ellenségekkel találkozott volna a környezetében.

Mint ahogyan bármikor, amikor Afrikán kívülről érkező valamilyen támadás érte őket (hükszosz, asszír, perzsa, görög), gyenge ellenállás után mindannyiszor összeomlottak (de megesett, hogy még a núbiaiak is elfoglalták időszakosan a fáraó trónját).

Most olvasom a Rubicon 2021/5-6-os számát, és épp arról - is - szól: birodalom volt-e valójában az ókori Egyiptom?

Mint én is írtam, a modern történész szakma nem tekinti birodalomnak (a preiodikus rendszerezésben megszokásból alkalmazott "újbirodalom", "középbirodalom" stb elnevezések ellenére), lévén, politikai és társadalmi berendezkedésének nem vetett alá más népeket.

Ez alól egyszer volt kivétel, amikor az újbirodalomban ideiglenesen kiterjesztette hatalmát a tőle délre eső Núbiára (amely, mint már volt róla szó itt, a busmanok szintjén létező, kihegyezett botokkal harcoló vademberek területe volt), valamint átmenetileg adóztatott és helyőrségeket épített a Közel-Keleten is ekkor, de integrálni nem tudta magába ezt a térséget, és el is bukta rövid idő alatt.

Mint a magazinban kifejtésre kerül, nagyon sok győzelem, amit a fáraókkal kapcsolatos korabeli egyiptomi elbeszélések közölnek, a tudomány mai állása szerint vagy fiktív eseményeket jelölnek, vagy csak diplomáciai aktusokat takarnak.

Erre én példának tudom hozni a kádesi csatát, amit ugye az egyiptomi források hatalmas győzelemként adnak hírül, a mai tudományis álláspont róla, hogy döntetlen ütközet, én tisztán vereségként tekintek rá. Ha döntetlen győzelemként definiáljuk, miért is kellett ezt követően kivonulnia az egyiptomi befolyásnak a térségből...? Merthogy a fáraó elbukta ezeket a területeket, és visszaszorult a hettita hatalommal szemben ezután.

Ahogy kifejtettem korábban, Egyiptom hosszú létezésének oka a környezete volt, amiben kialakult.

Nyugatról a kietlen szaharai sivatag határolta. Ez a terület hitük szerint Széth birodalma volt, aki nagyjából minden rossz megtestesítőjét jelentette az egyiptomi hitvilágban, az átkok, rontó varázslatok, balszerencse, a zűrzavar és a pusztulás istene. Nem mondták ki nevét. Még születésének napja is balszerencsés volt az egyiptomi naptárban. Nagyjából ilyen kép élt a kor egyiptomiainak a fejében a végtelen sivatag veszélyes világáról - vagyis ez a rész élhetetlen és átjárhatatlan volt az ember számára. Nem is jelentett fenyegetést ebből az irányból általában senki sem Egyiptomra. Délre, mint írtam, a fekete núbiaiak primitív törzsei éltek, ami szintén nem jelentett érdemi fenyegetést (bár még így is megtörtént, hogy a núbiaiak időszakosan elfoglalták a fáraó trónját, mint említettem.)

Északra a Földközi-tenger volt, így ismét nem kellett ellenségtől tartaniuk (amikor igen, a tengeri népek inváziójakor, akkor áldozatos küzdelemmel tudták csak átvészelni).

Marad tehát kelet, ami akkoriban még nem volt sivatagos, mint ahogyan Egyiptomtól nyugatra, és ahonnan pedig bármikor is érkezett hódító had (asszír, perzsa, görög, stb), mindig leverte a fáraó uralmát.

Hozzáteszem, én civilizációnak is csak egyfajta hibrid értelmezésben nevezem, minthogy egyfelől kimagaslót alkottak építészetileg, képzőművészetileg, sok más területen azonban a neolítikum szintjén rekedtek meg.

#15

A nagyon hosszú hozzászólásokat nem mindenki olvassa el, és /vagy nem feltétlenül akar veled vitába szállni. A pozitív értékelést meg fogd fel úgy, hogy szembedícsértek.

# 14

Bocsánat, de a hosszú hozzászólásod szerintem tele van tárgyi tévedésekkel.

Egyiptom nem volt birodalom?

Dehogynem, hiszen a fénykorában lakosságszámát tekintve bizonyosan messze az ókor akkori legnagyobb államának számított. Mellesleg egy centralizált, fejlett bürokráciával rendelkező, despotikus állam volt, élén az istenkirály fáraóval. Több kisebb-nagyobb közel-keleti állam, városállam pedig hosszú ideig egyiptomi fennhatóság alatt állt, államok még kiterjedtebb köre pedig adófizetője volt a fáraónak.

Núbia a busmanok szintjén létezett? Na, ez sem igaz. Nézd meg talán a núbiai Kerma városának rekonstrukcióját Kr.e. 2000 tájáról: [link]

Egyébként núbiai katonák a Perzsa Birodalom hadseregében szintén szolgáltak.

Amúgy az ókori Hellász hadművészetében is szerepet kaptak a könnyű fegyverzetű csapatok, mint a psziloszok ("csupasz", "levetkőzött"), akik semmiféle páncélt, jellemzően sisakot sem viseltek, és a hopliták kiegészítői voltak.

Az sem felel meg a valóságnak, amit állítasz, hogy Egyiptom katonailag impotens lett volna. Hiszen Egyiptom fénykorában, elsősorban az újbirodalom idején egyértelműen katonai nagyhatalomnak tekinthető. Volt idő, amikor Babilónia és Asszíria is adót fizetett a fáraónak.

Felhozod példának a tengeri népek invázióját III. Ramszesz fáraó idején, mint Egyiptom katonai impotenciájának bizonyítékát.

Csakhogy ezek a tengeri népek az inváziójuk során Egyiptom kivételével elsöpörték és letarolták az égei és közel-keleti államalakulatok és városi civilizációk nagyobb részét. A tengeri népek inváziója vezetett a Hettita Birodalom bukásához is. A tengeri népekre éppen Egyiptom mért katonai vereséget és állította meg őket. [link]

Azt írod, hogy Egyiptom "átmenetileg", "rövid időre" birtokolt területeket a Közel-Keleten.

Ez a rövid idő a valóságban több évszázad volt. Tessék már utána nézni. Csak I. Thotmesz trónra lépése (Kr.e. 1504) és II. Ramszesz halála (Kr.e. 1213) között majd 300 év telt el, amely három évszázad során Egyiptom jókora közel-keleti területek fölött uralkodott, az Egyiptomi Birodalom határa a mai Törökországig ért.

Lásd: [link]

Az egyiptomi hadsereg sem volt olyan primitív és könnyű fegyverzetű, mint állítottad. Az újbirodalom idején a tisztek és egyes elit csapatok már viseltek fém vértezetet, és a gyalogság nagy része pedig szövet és cserzett bőrvérteket hordott. Lásd: [link]

Az újbirodalom hadseregéről: Spalinger, Anthony J.: War in the Ancient Egypt: The New Kingdom

Egyébként az ógöröghöz hasonló, nehéz fémvértezetet az asszír, babilóniai és perzsa hadseregek is csak igen kis számban, és elvétve viseltek az ókorban. Az ókori asszír, babilóniai és perzsa hadseregek katonáinak elsöprő többsége egyértelműen könnyű fegyverzetűnek minősül a görög hoplitákhoz képest.