A videóban elhangzottak alapján mentálisan egészségesnek lehet nevezni az ilyen embereket?

De, megértem. Csak nem látom ez mitől hasznos. A gendernek magának nincs értelme. Egyedül a szexusnak van. Az mérhető, pontosan, hibáktól mentesen, tudományosan definiálható és minden emberre alkalmazható.

XX vagy XY kromoszóma. Ha XX akkor nő, ha XY akkor férfi. Ezt mindenki érti, ösztönösen alkalmazza.

A genderrel az a baj, hogy nem mérhető. Hol húzod meg a határt? Mikortól mondod valakire azt, hogy a gendere férfi/nő/wolfkin/agender/demigender?

Aztán ott az omnigender problémája. Tényleg ki akarjuk jelenteni, hogy vannak emberek akik MINDEN létező genderrel azonosítják magukat? Ezt hogyan bizonyítod/méred? Már maga a minden létező is egy probléma, hiszen ezeket mi találjuk ki. Ezek mögött semmilyen tudományos szemlélet nincs. Ha holnap kitalálom, hogy én innentől N'Zoth genderű vagyok, és ez csak és kizárólag rám lehet igaz, mert pontosan azoknak a kritériumoknak kell megfelelj, amikkel csak én rendelkezek, hogy ezzel a genderrel azonosíthasd magad. És megfelelő névmásokat kell használj, különben emberi méltóságomban sértesz meg.

Aztán ott van az angolnak a tipikus jó példája: pcie_ddr_cpu genderű vagyok, és nig/ger a névmásom. A genderem szerint maximálisan elítélem a rasszizmus minden formáját. Ez meg maga az oximoron.

Káosz. Ezt okozza a gender.

Plusz: ennek az egész gender dolognak a forrása az, hogy valakik marhára különcködni akartak, és kitalálták, hogy nekik nem a jó névmásaik vannak.

Amíg csak transzneműekről beszélünk, az addig nagyon egyszerű. Nem he, hanem she. Vagy nem she, hanem he. Ennyi. Ez logikus.

De az, hogy legyen emellé millió másik is, mint pl: xhe, zhe, ghe, stb. teljes káoszt szül.

Magyar fejjel nézem az egészet: a nyelvünk nem is ad lehetőséget arra, hogy feminin és maszkulin formákat használnunk. Ez az egész gender dolog nyelvre lokalizált probléma.

"A gendernek magának nincs értelme. Egyedül a szexusnak van."

A szexusnak ennyi erővel mi értelme? :D Az egyik férfi, másik nő, és kész. Ezen mit mérsz, meg mi ennek mi a társadalmi haszna?

Nem tudom, ebben a témában miért kell ekkora drámát keresni. Tegyük fel, hogy szociológus vagyok, és elkezdem azt vizsgálni, hogy milyenek az emberek a nemi szerepeiket illetően. Azt tanuljuk, hogy van a nő, aki XX kromoszómával születik, ezért gondoskodó, érzelmes, bizonytalan, alárendelődő, félős, és a férfiakhoz vonzódik. Ott van a férfi, aki erős, versengő, agresszív, domináns, céltudatos, hideg és racionális, és a nőkhöz vonzódik.

Erre jön a szociológus, és azt látja, hogy vannak férfiak, akik férfiakhoz vonzódnak, vannak nők, akik nőkhöz, vannak emberek, akik mindkettőhöz, mások meg senkihez. Vannak domináns, hideg nők, és vannak érzelmes, érzékeny férfiak, meg ezeknek minden kutyuléka. Erre azt mondják, hogy akkor a társadalmi nemi szerep csak nem teljesen dől el ott, hogy f.szom lett, vagy p.nám, amikor előbukkantam anyámból.

Valójában amúgy ezt a hétköznapi ember is felismeri, amikor azt mondja, hogy mondjuk az a férfi, amelyiknek az asszony dirrigál, nem igazi férfi. Egyszerre kijelentjük, hogy ő férfi, mert f.sz van a lába közt, de mégsem férfi, mert nem úgy viselkedik. A gender studies ezen az úton tovább ment, és nem "nem igazi férfi"-nek hívja, hanem mondjuk demi-boynak, vagy tökömtudja minek. Nem tudom, ebben mi a frászkarika fáj ennyire az embereknek.

Olyan ez, mint a személyiségmodellek. Hippokratész azt mondta, hogy nem csak emberek vannak, hanem kolerikusok, flegmatikusok, szangvinikusok, melankolikusok. Azt sem lehet mérni, meg az sem egy fekete-fehér történet, de tud támpontot adni az emberek megértéséhez. Aztán jött Myers és Briggs, akik kibővítették 16-ra. A genderkutatók meg csináltak egy modellt, amiben a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján építenek modelleket. Nem értem, ebből miért kell akkora ügyet csinálni.

A szexus az egyértelműen megállapítható, mérhető, kategorizálható, biológiai alapja van.

A személyiség is mérhető az adott modell keretein belül. Itt tegyük azt az MBTI rendszert használjuk: tudományosan akkor mérhető valaki személyisége, ha azt külső szemlélők vizsgálják, és legalább két ember ugyanabba a típusba sorolja be az illetőt. Így nincs tudatalatt vagy tudatosan hamisítva a teszt az alany által.

Ezek értelmes rendszerek. A genderrel nem az a baj, hogy nem lehetne több mint kettő. Lehet. De fordítva ülünk a lovon.

Valamilyen véges számú modellt kell felállítani. A gender spektrális jellegével az a probléma, hogy ahhoz, hogy mi ezt értelmezi és használni tudjuk a való életben, valamilyen módon kvantálnunk kell ezt a spektrumot.

Kezdjünk mondjuk azzal, hogy a gender spektrumot több alspektrumra bontjuk (mint pl az MBTI-ben az I-E/N-S/T-F/J-P spektrumok) melyen alspektrumok száma véges. Az így keletkezett spektrumokat is kvantálnunk kell, és ezeket mérhetővé tenni.

Lehet genderezni, de előbb egy modellt kellene felállítani, és csak utána ráereszteni ezt a társadalomra. Az a kijelentés, hogy végtelen gender, meg nem tudjuk hány gender létezik, az egy silány kitérő válasz arra, hogy nulla tudomány áll jelenleg a genderelmélet mögött.

A természettudományokban is van olyan, hogy még nem tudjuk. De az tekintettel arra, hogy természettudomány, nem probléma. Előbb-utóbb kísérlettel igazolható, cáfolható, matematikailag bizonyítható a létezése/nem létezése. A legjobb példa a Riemann-sejtés. Numerikusan eddig minden nem triviális nulla valós része 0.5-nél volt, de senki sem bizonyította vagy cáfolta ezt.

Ahhoz, hogy valami tudomány lehessen, fel kell állítani egy használható modellt, és aszerint tenni kijelentéseket, sejtéseket. Ha lenne egy ilyen a genderre, akkor nem lenne probléma. De ami jelenleg van, az káosz.

Baszki, annyira túlbonyolítod. Ezek identitások, felsorolják azokat a megközelítéseket, ahogyan emberek azonosítják magukat.

A személyiségmodell félrement, inkább hozok más példát, mondjuk a zenei szubkultúrákat. Jön egy szociálpszichológus, megkérdez egy csomó fiatalt, hogy milyen szubkulturához sorolják magukat. Lemegy a "rockerek" közé, és azon kapja magát, hogy vannak rockerek, punkok, de vannak punkrockerek is. Vannak metalosok, de azon belül is vannak heavy metalosok, nu metalosok, death metalosok, black metalosok, thrasherek. És még éppen csak belekezdtem.

Ez nem egy strukturált modellalkotás, hanem szimpla antropológiai szemmel megfigyelt felsorolás. Tényleg nem értem, miért kell ezen ennyit ugrálni.

A zenében lévő műfajok példája megint nem jó. Hiszen ahhoz, hogy valaki death metálos legyen, annak előfeltétele az, hogy létezik a death metál, és az relatív jól elkülöníthető zenei forma. Valamint ezek a csoportok természetesen alakulnak ki, ahogy a zene fejlődik. Eleinte ellenzik az emberek, de idővel beépül a társadalomba, és zene lesz belőle. De senki sincs kvázi kötelezve arra, hogy olyan zenét hallgasson, amit ő nem szeret.

Én meg azt nem értem, hogy miért nem alkotnak egy használható, véges modellt. Társadalomtudományról van szó. A felsorolással az a baj, hogy oké, de hol van a vége? Ha a szélsőértéket vizsgáljuk, akkor a nemi identitások száma a mindenkor élt emberek számának összegével egyenlő, mivel a kő liberális nézet szerint mindenki egyedi. De ezzel ellentétben ha végtelen csoport van, és mindenki egy akár egy elemű csoport tagja, az meg a kommunista világnézetet jelenti: nincs egyén, csak csoport.

Persze mindenki vallja magát aminek akarja, de ahhoz, hogy értelmes vitát lehessen indítani a gender elméletről, egy kézzelfogható modellt kellene felépíteni. Ez idővel bővülhet, a definíciók változhatnak (tekintettel arra, hogy társadalomtudomány) de lenne egy kiindulási alap. Az LGBTQ+ban is a probléma a Q és a +. Definiálni kellene, hogy a minden ami nem heteronormatív, az mit jelent. Tényleg minden belefér? Queer az is aki pedofil? A + maga már nagyon anti-establishment konnotációval bír.

Ez ami miatt kiakadnak sokan (köztük én is). A természettudományokat összemosni a társadalomtudománnyal nem túl hasznos. Az előbbi egyetemes, az utóbbi nem. De ha elméletet gyártunk, akkor kell mögéje valamilyen tudományos alap. Ha újra akarjuk definiálni a társadalmi nemeket, akkor nulláról kell felépíteni a modellt. Így van egy referencia, ezek szerint lehetne kutatásokat végezni. Ha a kutatásokból kiderül, hogy teszem azt sokan egy farkasnak érzik magukat, akkor be lehet vezetni a modellbe egy új csoportot. De jól kell definiálni. Bár itt már az is kérdéses, hogy mi számít mentális-pszichés zavarnak.

A pszichiátria maga is ezért problémás tudományos szemmel nézve. A DSM-4 és DSM-5 más definíciókat alkalmaz adott betegségekre. De relatív jól elkülöníthető, hogy ki milyen betegségcsoportban szenved. Pszichotikus és/vagy neurotikus. A pszichotikus kórképek mögött több alcsoport van. Például bipoláris zavar, skizofrénia, paranoia. A skizofrénia is egy csoportot alkot: skizofrénia, paranoid skizofrénia, skizofrénia szimplex, kataton skizofrénia, hebefréniás skizofrénia. Mindegyik mentális betegség, mindegyik pszichotikus kórkép, mindegyik skizofrénia, de jól leírható, hogy miben különböznek egymástól.

Na egy ilyenre lenne szükség a gendereknél is. Ha ez így valahol jól össze van foglalva, elkülöníthető definíciókkal, akkor meg fogják emészteni az emberek.

Nem reklámozom. Nem fogtad fel, hogy mit írtam. Az pedig csak hab a tortán, hogy amúgy az előttem lévő válaszadó válaszára reflektáltam. Előbb érdemes lenne értelmezni a szöveget, és csak utána tenni ilyen silány kijelentéseket, nem?

Az MBTI egy modell. Definiálva van milyen spektrumokon vizsgálják az emberek személyiségét, és ezek alapján lehet végezni kutatásokat, felméréseket. Az más kérdés, hogy maga a modell biztosan jó-e, de legalább van egy definiált rendszer. Ugyanez igaz a Big5-ra, enneagramra, és minden más személyiségmodellre. A genderre még nincs modell, pedig kéne.

"Vicces, hogy tudományosságot vársz, közben meg az MBTI nevű középosztály-horoszkópot reklámozod."

Fúbazd, az nem semmi. Eleve nem ő hozta fel, hanem én, ő csak az én példámat vitte tovább. Másrészt meg a horoszkóphoz hasonlítani...