Egyes szomszédos országok miért hamisították meg a történelmet?

Az a baj, hogy annyira a mai nemzetszemléletet vetítitek bele a korábbi korokba, hogy eleve teljesen párhuzamosan megy itt a személyeskedés oda-vissza. De ez egyébként a fő kérdésre is a válasz, hogy a szomszédos népek miért hamisítják a történelmet? Azért, mert pl. a románok (ha már őket emlegetitek) a mai, nacionalista és magyarellenes sovén látásmódot erőltetik rá az egész történelmükre, mintha ez a két nép folyamatosan rivalizált volna, és erről szólt volna kb. ennek a térségnek a történelme (pl. Erdély melyik népet illeti meg). Az egész narratívájukat ez határozza meg, igazából még a dáko-román elméletet is ezért erőltetik, hogy igazolják a vélt jogosságukat...

Pl. írta valaki, hogy mi voltunk Európa védőbástyája a társnemzetekkel... Ott én egyébként inkább arra reagáltam, hogy rögtön a következő mondata úgy folytatódott, hogy bezzeg nyugaton habzsidőzsi volt és lerabolták a világot. Azaz rögtön jön a magyar, mint áldozati szerep bemutatása, amihez képest a nyugat ilyen meg olyan. Pont ezaz, amiből következik, hogy máris kitaláltál egy narratívát és ezt utána lehet szövögetni, és kikerekedik egy olyan történet, ami (hasonlóan pl. a román dáko-román elmélethez) csak egy narratíva, ami a valóság elemeiből táplálkozik, de igazából egy fikció, és olyan, mintha a múltunkról szólna, de igazából egy mostani világszemlélet ráerőltetése a múltra.

De ilyen a "társnemzet" kifejezés is. Mintha jött volna a gonosz török és a magyarok, horvátok, románok megfogták volna egymás kezét, és közös erővel harcoltak volna a gonosz elnyomók ellen. Igen, ez egy Hollywood-i filmben biztos így lenne megfilmesítve, de a valóság teljesen más volt. A valóságban a 16-17. századi szereplőknek nem volt a mai értelemben vett nemzettudatuk, hanem a 16-17. századi hatalmi, feudális, vallási stb. viszonyrendszernek megfelelően viselkedtek, és nem a 19-20. századi nacionalista felfogás szerint.

Mondok erre egy példát. Egy 16-17. századi magyar nemes pl. gondolkodás nélkül fellázadt a Habsburgok ellen, ha a Habsburgok valamilyen módon sértették a nemesi szabadságjogait, és ezt a helyzetet tárgyalásokkal már nem tudták a császári udvarral rendezni. Tehát ha az akkori magyar nemesi társadalom (és számukra az volt a magyar nemzet!) úgy érezte, hogy a jogait tiporják a Habsburgok, akkor fegyveresen fellázadtak ellenük, és ha a hatalmi helyzet úgy kívánta, még a törökkel is hajlandóak voltak szövetséget kötni. Ez egyébként a török-kort végig kíséri, egészen Szapolyaitól kezdve II. Rákóczi Ferencig mindig lehet rá példákat találni. Ilyenkor pedig a Habsburgok Európa felé azt propagálták, hogy a pogány magyarok a pogány törökökkel összefogtak a keresztény Európa ellen. A magyarok erre azt reagálták propaganda szinten, hogy Magyarország Európa védőbástyája (értsd, a magyar nemesség, natio), amelynek szabadságjogainak sértésével a Habsburgok Európa védőbástyáját rombolják le. Eléggé relatív (és már a saját korukban is az volt), hogy ki és miért tekintette magát védőbástyának, ez politika szinten igazából egy propagandafogás volt, és semmiféle olyan statikus jellege nem volt, ahogy azt ma képzelitek és visszavetítitek a múltba. Pl. amikor a magyar hajdúk a Bocskai-felkelés alatt elfoglalták Esztergom várát, amit keresztények védtek, és átadták a törököknek, azt eléggé nehéz úgy beállítani, hogy mi voltunk Európa védőbástyája...

A valóság az volt, hogy igazából a Kárpát-medence két nagyhatalom ütközőzónájában volt, ezek között pedig az alávetett politikai entitázsok (magyar nemesség, Erdély, és vegyük akkor ide a román fejedelemségeket is) őrlődtek, és lavíroztak egyik vagy másik nagyhatalom szövetségében, hogy a másiktól megvédjék magukat. Sok esetben pedig, ha a pillanatnyi érdekük úgy kívánta, akkor egymással is háborúztak.

Én csak annyit mondtam, hogy ezeket a dolgokat objektíven kéne nézni, nem pedig turbómagyarkodni, mert számomra, ahogy itt "érveltek", teljesen ekvivalens azzal, ahogy a románok érvelnek. Megy a személyeskedés, aztán pedig a mai nacionalizmus belevetítése a múltba.