Jobban kedvelem Putyint, mint a nyugati (EU & USA) vezetőket. Normális ez?

"Heterofóbia" 😂😂😂

Leirnad ez mit jelent es hogyan is nyilvanul meg.

A 19-es válaszig olvastam a kommenteket, de úgy érzem ez is sok(k) volt. Teljes mértékben felesleges azon vitázni, hogy a politikában milyen irányzat a jó, vagy melyikek rosszak, hiszen ez teljesen szubjektív. Persze, lehet statisztikákhoz kötni, hiszen valóban van összefüggés bizonyos tulajdonságok és a politikai nézetek között, ám a lényeg mindig ugyanaz lesz: A legtöbben azt az ideológiát követik, amelyikről a legtöbbet hallanak, vagy hallottak gyermekkorukban. Ezért van az, hogy a muszlim országokban ilyen radikális formákat tudott ölteni a konzervatizmus, hiszen az emberek elsöprő többségének fontos szerepet tölt be az életében a vallás azon a vidéken. Valamint erre vezethető vissza a Fidesz hatalmas támogatottsága is Magyarországon, hiszen egyeduralma van a közmédia felett. Én ezen kívül csak a román sajtóval kapcsolatban rendelkezek részletes tapasztalattal (ugyanis Romániában élek, erdélyi magyar vagyok) és itt az ellenzéki pártok legalább annyit szerepeltek a közmédiában, mint a kormánypártok, amíg a PSD nem volt kormánytag, mostmár csak azért szorultak vissza az ellenzékiek, mert a kormány jelenleg a szavazatoknak nagyjából a 70%-át nyerte el és a fennmaradóak közül az egyik egy neonáci, szélsőjobboldali párt, akiknek valóban nem adnak túl nagy teret, annak ellenére, hogy 10%-ot értek el, bár ez szerintem érthető és elfogadható, hiszen a nácizmus nem fér össze a kulturáltsággal és az ép elmével.

Én, személy szerint mérsékelten baloldali, liberálisnak tartom magam, de ez főként annak köszönhető, hogy meleg vagyok. Eredetileg konzervatív, vallásos elvek alapján neveltek, ezt mindaddig követtem is, amíg bele nem őrültem abba, hogy képtelen vagyok megváltozni és meg nem kíséreltem az öngyilkosságot. Mostmár úgy gondolom, hogy szerencse, hogy nem jártam sikerrel és szinte el sem hiszem, hogy mostmár ezt komolyan gondolom, mert éveken át teljes szívemből gyűlöltem magam. Hatalmas szerencse, hogy egy tanáromtól pont nem sokkal azután hallottam először a melegségről, úgy hogy a beszédéből nem érződött gyűlölet, vagy szekunder szégyenérzet. Addig meg sem fordult a fejemben, hogy ez elfogadható lenne. Az öngyilkossági kisérletemnek már több, mint négy éve, és körülbelül hét éve tudom, hogy „más” vagyok, de még mindig azt érzem, hogy képtelen vagyok ezt teljesen elfogadni. Sajnos az emberekből nagyon nehéz kiírtani a gyermekkorból megmaradt beidegződéseket, így a rasszizmust, a szélsőségességeket, vagy a homofóbiát is.