A jelenleg a világon használt vadászrepülőgépek közül csak a Lockheed Martin’s F-35 Lightning II képes helyből felszállni és leszállni?

A Tornado nem tud helyből felszállni, összekevered a Harrier el.

Egyébként van még 2 gép.

AV-8 Harrier

V-22 Osprey

A Harrier tud helyből felszállni , ahogyan előttem írták.A

Az oroszoknál régebben volt egy Yak típus , nem tudom pontosan melyik , az is helyből szállt fel , helikopter hordozóról üzemeltették.

Jak-38-as Forger és Jak-141-es Freestyle, első rendesen szolgált, de csak arra volt jó, hogy elmondhassák az oroszok, hogy nekik is van olyasmijük, mint a Harrier, de a Harrier-rel ellentétben használhatatlan volt, a Jak-141-es meg csak proto fázisig jutott, és leállították a projektet.

A hatvanas években még Mirage III-ast is próbáltak S/VOTL-ra optimalizálni, de megragadt a kísérleti típusnál.

Vadászrepülőgépek közül csak az F-35 és a Harrier képesek jelenleg erre. Pontosabban az F-35-ből is csak a B változat (Az A változat hagyományos, C változat hajófedélzeti, katapultos indítással).

Annyit hozzátennék, hogy általában a felszállás nem helyből (VTOL) történik, hanem rövid nekifutással "síugró" sáncról (STOL), vagy hagyományos felszállással mivel a függőleges felszállás nagyban korlátozza a maximális felszállósúlyt.

Igazából a Harrier sem volt akkora nagy szám. Legalábbis a baleseti statisztikái messze magasabbak mint jelenleg szolgálatban álló gépeké. Az eredeti Harrier kb. olyan szinten volt műszerezettségben, mint a Yak-38. Nem volt radarja, nem tudott szuperszónikusan repülni. Egy olyan ötletből pattant ki, hogy a III. világháború második napján már nem marad ép kifutópálya. A korabeli vadászbombázók hosszú kifutót igényeltek, szóval ez volt az alternatív ötletek egyike. Hogy összeszerelhető vas ugróasztalokkal széttelepítik a gépeket kettesével vagy rajokban szerte a NATO területén, és hurrá! Arról persze elfelejtkeztek, hogy miként lehet megoldani a gépek szervízelését tartósan, nem rohad e szét minden hangárok nélkül, etc. Hát, nem is terjedt el tömegesen. Közben alkalmassá tették precíziós fegyverek bevetésére, de radarja még mindig nincs, csak ilyen távmérő. lézerese célkijelölő. A SEA Harrier kapott radart, ugye a tengeren fontosabb volt. De nem volt nagy hatósugarú rakétája, illetve hangsebesség alatti gép volt. Viszont jól megfelelt kis anyahajókra (minden anyahajóra az amerikai nagyvasak kivételével), tehát pár állam megvette. Az Mk.2 kapott BVR rakétákat nagy hatótávú légi harcra. Illetve, felfigyelt a típusra az amerikai flotta és tengerészgyalogság. Eredetileg a SEA Control Ship kis kísérő anyahajóihoz kellett volna, mivel a saját amerikai elképzelés, az XFV-12, asszem, megbukott. A SeaCShip is megbukott, de rájöttek, hogy pont jó lesz az új játékszerre, a deszant-hordozókra. Na, ezek azóta is vannak, így amerikai Harrier is. Az AV-8B+ változat szintén nagy radarral és Amraam rakétákkal rendelkezik. Főleg azomban csapásmérő, a levegőből fedezi a deszantosokat.

A Yak-141 szintén szuperszónikusnak illetve erős radarral felszerelve indult. Az F-35B pedig aaz AV-8B+ utóda lesz. Komoly baja, hogy dupla olyan nehéz mint a Harrier, a hajtóműve pedig nem négy fúvókán fúj ki, hanem egy nagyon.(Az első emelő turbina csak levegőt szivattyúzik át, és kardántengellyel hajt le a fő motorrol). Azaz égeti a fedélzetet rendesen. Vagyis jóval nagyobb és erősebb deszant hordozók kellenének hozzá. Az új hordozók első példányáról le is hagyták a dokkot, hogy valahogy súlyt takarítsanak meg, de üvöltött a Marines teljes vezérkara, hogy így mivel lehet partra tenni mondjuk a tankokat. Szóval, a többi hajónak dokk vissza. Na, akkor meg hogyan is bírjuk megtartani az F-35B gépet, illetve komolyan át kell építeni a régi, de még szolgálatban álló deszant hajókat...