Őszintén. Van remény?

Annyi trianonnal kapcsolatos kérdést láttam már, ezért soha nem mertem feltenni magam. Viszont az utóbbi időben volt szerencsém Torockóra menni, és Erdély "szélsőbb" részeit bejárni, Kolozsvárt, Nagyváradot és persze nem maradt ki a Tordai Hasadék sem.

Nagyon változatos élmény volt. Látván a hatalmas román lobogót Kolozsvár szívében, majd megismervén a székelyek vendégszeretetét Torockóban.

Ez régebben történt. viszont újabban sokat olvastam, szerintem túl sokat.

Azokra a hülye diagrammokra bámulva majd megőrülök, de mindig reménykedem, hogy jól tartjuk az arányokat, de a legtöbbször csalódnom kell.

A belső hazafi énem mindig azt mondja, hogy ott van a remény, csak nem szabad feladnunk. Előbb vagy utóbb újra magyar föld lesz Erdély, vagy legalább csak visszaszerezzük a magyarjaink nagyját.

Viszont van egy pesszimista, sajnos talán realista énem, aki átlátja a rózsaszín szitát. Annyi gyötrelmünk volt már, minden szomszédunk utál, és már szinte mindent megtettek, hogy eltávolítsanak minket, felülkerekedjenek. Kicsit félve abba is belegondolok, hogy menne-e ez fordítva.

Lesz valaha Komárom (mind a kettő fele), Kassa, Munkács, Nagyvárad, Kolozsvár, Szabadka magyar föld, tényleges magyar népességgel? Vagy a magyar történelem már véget ért volna 1945-ben?

Néha annyira magam alá tudok kerülni, hogy a Csíksomlyói himnuszéneklős videó alatt elejtek pár könnycseppet. És ilyenkor teszem fel magamnak a kérdést, hogy lesz-e egyáltalán olyan nép, hogy magyar 100 éven belül?