Kinek hogy tetszik? Őszintén! Én írtam, a többi lent.

Szerintem nem a remény kínozza az embert, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy a kétségek. Nekem inkább a kétséges kapcsolatokról szól ez, meg emellett nem is egyenes, őszinte kapcsolat.

A remény inkább egy jó érzés, ami elmúlhat bennem, ha ráébredek arra, hogy nem bízhatok az emberben, és ehhez nem kell az, hogy "válasszon", mert az őszinte bizalmam, amit belefektetek másokba, azt csak én választom, és ha meginog, azt bizony, nem fogom jószemmel nézni!

Az, hogy "Ő" kit választ, az viszont az ő személyes dolga, és az én döntésem nem függhet ettől. Lehet, hogy neked nincs rálátásod arra, hogy létezik olyan variáció, hogy senkit sem választ, és olyankor nem "küszöbön" áll, és nem lógnak olyan kérdőjelek a fejében, hanem inkább az a lényeg, hogy senki mellett sem akar lenni, én kint a "szabadban" van:)) a kint lévő mindenségben. Ha eközben zavar téged az, hogy néha-néha bekopogtat hozzád, akkor közöld vele, és nem fog sokat a küszöbödön állni.

Szerintem tipikusan egy olyan érzést fogalmazol meg amitől sokan elfutnak egy idő után, mert senkinek sem kötelessége, hogyha meglátogat egy kalitkát, akkor a kalitka örökre magába zárja.

"Neki" nem azon múlik a célja, döntései, hogy kalitkát keres, hanem ismerkedik nyíltan, tapasztalatot nyújt.