Igazolva látja-e valaki a professzionális hadsereg létjogosultságát a sorkatonai szolgálattal, illetve a behívásos rendszerrel szemben hadi-háborús körülmények között?

Az Iraki és Afganisztáni helyzetet (gondolom erre céloztál) nem feltétlenül mérvadó. A lázadó ellenes hadviselés mindig is nehéz volt. Ha vissza megyünk pár száz évet akkor azt látjuk hogy egy viszonylag működő megoldás, hogy felégetjük az ellenség falvait szó szerint kardélre hányunk mindenkit, esetleg hogy biztos legyen a dolog sóval szántjuk be a romokat, de az utóbbi ötven évben nem ép elfogadott dolog. Nem azt mondom ezzel hogy nincsenek civil áldozatok de érdemes kicsit vissza nézni a történelemben hogy korábban hogy zajlott egy háború.

Az eredeti kérdéshez vissza kanyarodva, mondjuk egy iraki megszállás alatt a koaliciós erők mennyivel is lettek volna jobb helyzetben, ha gyengén kiképzett gyengén felszerelt hadsereget vetnek be? Ha a számokat nézzük akkor a fejlett nyugati hadseregek egyáltalán nem teljesítettek rosszul. Az hogy a célokat, politikai etnikai, vallási, stb. okokból nem érték el nem feltétlenül a katonák hibája.

Kérdező, rosszak a példáid. Az első világháborúban mindkét oldalon tömeghadseregeket vetettek be, mint ahogy a második világháborús német hadsereg is tömeghadsereg volt, az orosszal egyetemben. Az egy dolog, hogy általánosságban a háború első szakaszában jobban fel voltak szerelve a németek és jobb kiképzést kaptak, meg az is egy dolog, hogy az oroszok a puszta lélekszámukból kifolyólag nagyobb hadsereget tudtak kiállítani.

Egyetlen egy olyan háborút mondj, ahol tömeghadsereg győzött le professzionális hadsereggel rendelkező országot, közvetlen, ki-ki háborúban.

Kedves gyakorivalasz2!

Még mindig várom a bizonyítékot hogy 1 tigris tank 7 T-43essel ért fel!

Úrnő:

[link]

"A Citadelle-hadműveletben mindjárt a csata első napján, július 5-én nyolc szovjet páncélost és hét páncéltörő löveget semmisített meg. A hadművelet lefújásakor Wittmann végeredménye már harminc harcképtelenné tett harckocsi és 28 löveg volt. 1943. októberében kapta meg az S04 toronyszámú, továbbfejlesztett Tigris harckocsit. Ezzel október 13-án újabb 20 T-34 és 23 löveg volt a mérlege.

1944. január 9-én páncélosával egymaga akadályozott meg egy szovjet áttörést Bergyicsev közelében, és a 66. kilőtt ellenséges páncélosa után január 14-én a Vaskereszt lovagkeresztjével tüntették ki, lövésze, Balthasar Woll 16-án vehette át a kitüntetését. Még január 30-án (a 88. kilövését követően) pedig lovagkeresztjéhez megkapta a tölgyfalombokat is (volt olyan eset, hogy egy páncéloscsatában 30 harckocsit és 28 páncéltörő löveget lőtt ki), és másnap főhadnaggyá (SS-Obersurmführer) léptették elő. Ekkor S04-es Tigrisének lövegcsövét már 88 darab győzelmi gyűrű díszítette."

[link]

"A német hadsereg- és hadtestparancsnokok a rendelkezésükre álló nehézpáncélosokat hadászati tartalékként használták az áttört szovjet csapatok ellen. Bevetésükre kizárólag azután kerülhetett sor, ha a szovjet támadás súlypontjai egyértelművé váltak. Ekkor viszont felbődültek a motorok és a Tigrisek mozgásba lendültek. Sokszor az ellenlökések halálos küzdelmekké váltak, hiszen gyakran fordult elő, hogy két Tigris szállt szembe több száz T-34-essel. A nehézharckocsikat általában párosával küldték egy-egy szektor védelmére és az ott támadó szovjet harckocsik megsemmisítésére. Ilyenkor az egyik Tigris olyan pozíciót foglalt el, ahonnan beláthatta a terepet és fedezhette a társát, miközben az előrenyomult. Amint a mozgó harckocsi fedezékbe ért, a másik is nekiindulhatott és társa fedezete mellett új tüzelőállást kereshetett."

[link]

"Három nappal később, július 8-án Staudegger és Helmut Wendorff harckocsijai Teterevinov faluból indulva csatlakoztak volna a főerőkhöz az előírt offenzíva végrehajtására. Staudegger Tigrise azonban műszaki problémák miatt nem tudott megindulni, így a településen maradt késő délelőttig. Amikor végül elindulhatott volna északnyugat felé, belefutott egy ellenlökést végrehajtó, 50–60 darab T–34-es harckocsiból álló szovjet alakulatba. Habozás nélkül szembefordult a szovjetekkel, és egymagában vette fel a harcot ellenük. Két óra alatt 17 darab T–34-est semmisített meg, miközben több találatot kapott, de egyik sem hatolt át a Tigris páncélján. Ekkor a szovjetek visszavonultak, Staudegger pedig tovább indult az egységei után, miközben további öt T–34-est lőtt ki, négyet pedig mozgásképtelenné tett.

A 22 darab megsemmisített és több megrongált harckocsiból álló veszteség a július 8-i szovjet ellenlökést megállította és visszavetette, Staudegger egymagában taktikai vereséget mért a térségbeli ellenségre. Rendkívüli bátorságáért két nap múlva megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét, elsőként a Tigrisek harckocsiparancsnokai közül."

[link]

"Az első nagyobb harckocsiütközet 1943. február 14-én, Sidi Bou Zid közelében zajlott, ahol 11 darab Tigris vette fel a harcot 50 darab M4 Sherman harckocsival. Ebből a mennyiségből a németek 44-et megsemmisítettek saját veszteség nélkül. A művelet második napján további 46 darab M4 Sherman és M3 Lee veszett el. A továbbiakban az angolok és az amerikaiak kerülték a nyílt csatát, a Tigriseket szinte kizárólag tüzérségi tűzzel és repülőkkel támadták."

(Mondjuk ez nem T-34-es, de azért miheztartás végett...)

Persze most lehet azzal jönni, hogy az idézett adatokat sokszor ász harckocsizók produkálták, de egy T-34-essel biztos nem vert volna senki sem vissza 60 másikat.