Harcolnátok Magyarországért?

Én sem harcolnék, én is pucolnék.

Pillanatokon belül meg jönnek azok, akik szerint ott lőnek tarkón a helyszínen, ahol megfogalmazódik a fejedben az ötlet.

Attól függ.

Olyan háborúban, melyben van esély arra, hogy az ország valamilyen szinten gyarapodik, olyanban harcolnék.

Másrészt, a háborút követő kormány általában megjutalmazza valamivel a harcoló katonáit.

"Másrészt, a háborút követő kormány általában megjutalmazza valamivel a harcoló katonáit."

Általában nem. Ha meg mégis, milyen jutalom éri meg az elveszett éveket, a PTSD-t, elveszett esetleg végtagokat.

Egy honvédő háborúban igen, de a szememben nem számít honvédő háborúnak, hiába van a határokon belül ha a következők fennállnak:

- Itthon kiépül egy diktatórikus rendszer, és az ellen jön az ellenség.

- Ha mi politikai vezetésünk provokációja vagy eszetlensége miatt tör ki az a háború.

- Ha az ellenfél aránytalanul erősebb, az ellenállásnak esélyes sincs, és a politikai vezetés ennek ellenére nem adja meg magát, és mártírt akar csinálni a katonákból.

Szóval ha ezek fennállnak, vagy eleve kimondottan támadó a háború, akkor én is megpróbálnék elmenekülni. Én is gyakorlott túrázó vagyok, bár ez nem jelenti azt, hogy nem kaphatnának el, nyilván egy ilyen helyzetben fokozottabb ellenőrzések lennének.

Hozzáteszem, amilyen feltételeket felállítottam, azok alapján sem az 1., sem a 2. világháborúban nem vonultam volna be katonának, az elsőben még csak-csak eljutottam volna Svájcig, de a másodikban nagy eséllyel nem, és simán le is lőttek volna a megtagadás miatt.

48-ban bevonultam volna, bár ott is kicsit rezgett a léc, bár Kossuth teljhatalma végül is csak kényszerűség, mert a császári erők bizony a legitim magyar kormány ellen támadtak.