A második világháborúban a repülőgépek pilótái éjszakai bevetés alkalmával hogyan tájékozódtak a sötétben?

Beállt a repülőgép egy irányba, pl. 270 fokra (nyugat) és 350 km/h-val halad. A felszállás óta eltelt idő egy óra, tehát eddig 350 km-et tett meg.

Nem atomfizika hogy a felszállási helyre berakja a szögmérőt, onnan 270 fokra elkezd húzni egy vonalat, majd pedig az arányok megtartásával 350 km hosszúra húzza és meg is van a pozíció.

Ha pedig nincs navigátor, akkor is elég jól lehet tájékozódni pusztán az iránytű és térkép használatával. Mondjuk azért akkoriban nem lehetett semmi a pilóta/navigátor dolga, ha ilyenekkel foglalkozott.

"eddig 350 km-et tett meg"

Ja, ha nincs szembe-, hát- vagy oldalszél. Churchill leír pár tájékozódási módszert a világháborús könyvében, például rádióval próbálták rávezetni a bombázókat a célra, az volt a cél, hogy a pilóta a két fülében azonos hangerővel hallja két rádióadó jeleit. De ezért volt szigorú elsötétítés is odalent, mert a fények alapján a pilóta tudta volna azonosítani a településeket.

Attól függ milyen gép! Az éjszakai vadászokat például radarokkal vezette célra a légvédelem.

A bombázók, főleg a brit bombázók, hiszen ők "dolgoztak" éjszakánként a háború elején még nevetséges módszerekkel tájékozódtak, ahogy írták is a Wellington személyzete még rá volt utalva az iránytű, térkép, szextáns "szentháromságra", és akkor oldották ki a bombákat, ha elvileg a cél felett voltak ez volt az ETA (estimated time of arrival) bombázás, a pontatlansága legendás volt, egy Wellingtonnak egyszer megkergült az iránytűje, de a navigátor nem szúrta ki, és annyi támpontjuk volt csak, hogy egy német repteret bombázzanak le, ami egy folyóhoz közel van, nosza találtak egy folyót meg egy repteret, kioldották a bombaterhet. Néhány perc múlva két Spitfire tűnt fel mellettük! Egy angol repteret bombáztak le tévedésből, mert repültek egy teljes kört a tenger felett, másnap a brit hajózok a pilótát felterjesztették Vaskeresztre onnantól kezdve ő lett a brit vörös báró! :-D

Fapados módszer volt, hogy holdfényes éjszakákon alacsonyan repülve próbáltak célpontot találni vizuális módszerrel. Magyarul, ha látták ledobták a bombákat, csak a pontosságról "telitalálatnak" számított, ha célpont körüli öt mérföldes körbe tudták ledobni a bombákat! Had ne magyarázzam mennyire volt megbízhatatlan a bombázás...

Később persze ezen folyamatosan dolgoztak, hogy jobb legyen az arány 1942-től használták a "Gee"-t, ami egy rádiójellel vezette a cél közelébe a bombázókötelékeket.

Később jobb az H2S, ez már az "űrkorszak" volt a bombázásban, elvégre ez egy radar volt, ami egy primitív képet adott a terepről, ami felett elrepültek, ez már a modern kor előszele volt. Ezen felül létrehozták a "Nyomkereső erőt" (Pathfinder Force), ezek speciálisan képzett tapasztalt pilóták által vezetett kvázi "felvezetőgépek" voltak, amiket a többi bombázó követett. A pathfinderek jobbára Mosquitokkal repültek, de szoltált ott Lancastertől, Halifaxig minden, egy kvázi elit erőt jelentettek az éjszakai bombázásban pl. az H2S radart is az ő gépeikre szerelték fel először, és ők nem dobtak le "igazi" bombákat, csak "karácsonyfákat" ezek ejtőernyős fáklyák voltak, amik megvilágították a célterületet a főerő előtt. Ráadásul több különböző szín is volt, ha a főerő megtalálta a fehér fényt az égen, akkor a nyomkeresők külön dobtak ki zöld vagy piros fényt is a lebombázandó városrész felett, és minden főerőben repülő pilóta tudta, hogy ő melyik fényt figyelje.

Tehát volt módszer bőven, ha mélyebben érdekel a téma ajánlom: Max Hastings: Bombázók című könyvék, ez csak a brit éjszakai bombázással foglalkozik, de érintőlegesen ír a német módszerekről is, például a nyomkereső gépek bevetését vagy a rádiós irányzás ötletét is a németektől "kérték kölcsön" a britek.

Még érdekesebb, hogy a britek a háború elején csak romboló bombákat használtak, mikor a németek hatalmas sikerrel vetettek be gyújtóbombákat, onnantól kezdve használt a RAF is ilyen "bombakeveréket", úgy is mondhatnánk, hogy azt a tüzet, ami felégette Drezdát, azt a németek gyújtották Coventryben és Londonban.

Leginkább nehezen

Érdkességkép:

[link]

[link]

[link]

(sajna magyarul nem találtam több anyagot hirtelen)