A mohacsi csata valos tortenete, teljesen más mint eddig tudtuk?

Ezek valami Nyugat-Európa ellenes összeesküvés-elméletek, semmi valóságalapja.

Miért akarták volna a keresztény franciák, olaszok hogy a muszlim törökök közelebb kerüljenek hozzájuk? Ponthogy örültek hogy úgy-ahogy feltartóztatjuk őket.

Ezen nem kell meglepődni, és aki a korabeli Európai viszonyokat ismeri az nem is lepődik meg a dolgon. Tudniillik ekkor a Német Római birodalom "császári családja" a Habsburgok voltak (hiába választották a császárt, mindig Habsburgokat választottak meg). Tudni kell azt is, hogy a Spanyol trónon ugyancsak Habsburgok ültek ekkoriban, konkrétan ekkortájt kerültek oda. A franciák emiatt úgy érezték, hogy szépen be vannak kerítve, éppen emiatt szövetkeztek is a törökökkel. Ha belegondolsz, ez egy logikus húzás, a francia király helyében én is megléptem volna: ezzel egyfelől gyengítik a Habsburgokat, másfelől az Alpok túloldaláról elegendően távolról a franciáknak nem volt mitől tartaniuk.

Mielőtt tehát valaki itt a magyarság elleni összeesküvést kezdene gyártani, jusson eszébe, hogy a magyarság csak olyan volt, mint a kutya, aki befutott az autópályára. Rosszkor volt rossz helyen, hiszen a Habsburg birodalom volt a cél.

Közékiskolákban nem foglalkoznak vele, mert bonyolult a sztori, de maga tény nem kimondottan új.

A legkeresztényibb francia király (pontosabban a profi államminiszterei) mindig oda soroltak ahova érdekei aktuálisan kívánták.

1521-1526 között az ún. olasz háborúkban:

[link]

V. Károly és I. (Valois) Ferenc között folyt a csetepaté a pápai székért, lényegében hogy kinek az embere üljön ott. Ezért a franciák miután kelet-Európában nem találtak érdemi szövetségest, a Portát hívták segítségül akivel a legkeresztényibb francia udvarnak jelentős luxusigénye miatt kiterjedt üzleti kapcsolatai voltak a levantei kereskedelem legfőbb ellenőrzőjével:

[link]

Ami nem mellékesen V. Károly ezen húzására volt válasz:

[link]

Mint köztudott a síita-szunnita ellentét két vezető államáról van szó, amit az európai nagykutyák simán felhasználták a befolyásuk növeléséért folytatott harcban.

Mi magyarok meg szerteágazó dinasztikus és gazdasági kapcsolataink révén (II. Lajos felesége, Habsburg Mária I. Ferdinánd osztrák főherceg testvére volt) erősen Habsburg orientációjúak voltunk, ezért a franciák és az olasz háborúkban velük egy oldalon harcoló Velence simán beszálltak pénzügyileg, meg zsoldosokkal a törökök mellé akikkel akkor amúgy sem voltak rosszban.

Amúgy körülbelül szűk háromszáz évig (a görög szabadságharcig lényegében) remek kapcsolatot ápolt Franciaország a Portával:

[link]

[link]

A közös keresztény erkölcsiség és az európai kultúrkör (már akkor sem) számított semmit az uralkodóházaknál, illetve mégis egymás csépelésének megideologizálására tökéletes volt szűk kétezer éve, függetlenül attól hogy az európai közvélemény felháborodott ezen.

De abszolutizmusban ez lófüttyöt sem élt.

És ezen árulásból fakadóan, meg a pápai hivatal jelentelenné és földivé válása (azért 5000 katonát fizetett nekünk VII. Kelemen a pogányok elleni harcra:

[link] indította el Luthert, Kálvint, VIII. Henrik öncélú próbálkozását a siker útján és egyes polgári meg értelmiségi rétegek támogatásával, így váltak meghatározó erővé néhány országban.

Két kis adalék: 1543-ban a spanyol és olasz partokat fosztogató török flotta Toulonban telelt át (200 hajó és 30 ezer török), amit addig kiürítettek nekik.

1453-ban, Konstantinápoly végső ostromakor egy Orbán (politikai áthallásokat mellőzzük) nevű ágyúmester irányította a török tüzérséget és tanította meg nekik a legújabb nyugati ostromtechnikát.